Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna,
 2    I,      I|      feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját,
 3    I,      I|    Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel be ne érjék.~ ~–
 4    I,      I|   taníttatott. Béla! Hát nemes embernek való név az? Szerencsémre
 5    I,      I|   megnyugtató hangon –, míg az embernek van egy milliója, abból
 6    I,     II|    lehet vagyonértéke. Szegény embernek nagy munka száz forintra
 7    I,     II|   ugyan némely parasztot nemes embernek hínak, nem tudom miért;
 8    I,    III|         abban kitüntethetni az embernek tehetségét; de én mégsem
 9    I,     IV|     sért, ezért pedig, amit az embernek háta mögött mondanak, civilizált
10    I,     IV|     miszerint egy magyar nemes embernek ötvenezer forintot kidobni
11    I,    VII|      ok ölni és halni. Szegény embernek lehet aggodalma az élet
12    I,    VII|    tábornokot tart leghíresebb embernek, s híres asszonya legalábbis
13    I,   VIII|  szívet is, eszébe juttatja az embernek, hogy vannak érdekek, melyek
14    I,      X|      volt értesülve. Hiába. Az embernek mindig vannak jó barátai,
15    I,      X|    szolgál minden tiszta lelkű embernek; ön megrontója a városi
16    I,    XII|      felvilágosult, becsületes embernek tartá: – Rudolf és – Miklós.~ ~
17    I,   XIII|      maga, s nagyon világtalan embernek kellett volna lenni abban
18    I,   XIII|    kerületben nem szabad józan embernek mutatni magát, s csak úgy
19    I,   XIII|        hogy a könyökéig ért az embernek a ködmen ujja, s megfesté
20    I,   XIII|   szóval.~ ~– Mit? Én galíciai embernek, idegennek adjam a bányákat?
21    I,   XIII|      Meg kell mondani annak az embernek, hogy ültessen oda még egynehány
22    I,   XIII|       ami itt van, az nem okos embernek való.~ ~Egy negyed múlva
23    I,   XIII|        képe volt az emberséges embernek, mint egy született mókusnak,
24    I,   XIII|       mert ő nem minden bolond embernek Miska), hogy nem bánom,
25    I,   XIII|   Sohasem érzé magát boldogabb embernek, mint e pillanatban.~ ~Mivel
26    I,     Sz|  cervelle – Ezért főbe kell az embernek lőnie magát~ ~c'est rien –
27   II,     XV|       Bár valahányszor szegény embernek leánya születik, gyászolnának
28   II,     XV|       valami képtelenül gazdag embernek kell lenni, az csalatkoznék.
29   II,     XV|     kártyát.~ ~Legalább van az embernek min nevetni, akár nyer,
30   II,   XVII|   utcára, nem kellett félni az embernek, hogy ott valami hintó elgázolja,
31   II,   XVII|    hogy ennek a munkától izmos embernek is van saját büszkesége.~ ~–
32   II,  XVIII|   megengedik egy olyan csekély embernek, mint ő, hogy neveiket kimondja.~ ~
33   II,  XVIII|        dolog egy olyan csekély embernek, mint az én személyem, olyan
34   II,    XIX|       annyi elájulni, mint más embernek egyet sóhajtani. Mintha
35   II,   XXII| elárulja, amit soha nem szabad embernek megtudni.~ ~Vagy szívében
36   II,   XXIV|  szeretett otthon igen köznapi embernek látszani, akin semmi különös
37   II,   XXIV|       egymásra mosolyogtak, az embernek önkénytelen az jutott eszébe,
38   II,    Veg|        nem hibák, hanem bűnök. Embernek rossz, hazafinak jellemtelen,