Kötet, Fezejet

 1    I,    III|        méltó bámulásra.~ ~Az ifjak egymást beszéd közben keresztneveiken
 2    I,      V|      bizonyító, mennyire szerették egymást szülői, s szépségének éveivel
 3    I,      V|        gyermek szülői nem szeretik egymást, az rútnak születik, s aki
 4    I,      V|         hitették el magukkal, hogy egymást megszerették, pedig csak
 5    I,      V|            két leghíresebb művésze egymást megszerette, és e szeretet
 6    I,    VII|            változnak, eltörpülnek, egymást félretolják, s mikből a
 7    I,    VII|          keresne. Mindig kikerülik egymást. Apró gyermekfők a földön,
 8    I,   VIII|            messziről bömbölnek, ha egymást meglátják, s a gulyásoknak
 9    I,   VIII|          alatt alusznak, megkeríti egymást a két ellenséges főnök,
10    I,   VIII|     mindenki, törököt akar ölni, s egymást nézi annak; a földön heverők
11    I,   VIII|       körből, s bár a rokon lelkek egymást Pozsonyban is megtalálják,
12    I,      X|            lyányok, ha meg akarják egymást nevettetni, csak azt kérdik, „
13    I,      X| elmondhatom. Két év óta nem láttuk egymást, azon idő alatt ön meglehetősen
14    I,     XI|         jöttek össze Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen kísérletek
15    I,     XI|            régi ismerősök üdvözlék egymást.~ ~– Lássa asszonyom – monda
16    I,   XIII|           Mit bánom én. Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, *
17    I,   XIII|     Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~ ~– No, csakhogy te is
18   II,    XIV|            után, és sohasem éri el egymást.~ ~Hol lehet most ő, az
19   II,     XV|        gentlemanek, s bemutogatják egymást a házigazdának, ki mindezt
20   II,     XV|        ismerik, s ismerni kívánják egymást, azokat egymásnak bemutatja,
21   II,     XV|        nélkül is régen ismerik már egymást. A poétának lapokat ad,
22   II,    XVI|             mikor összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor a
23   II,    XVI|         hirtelen ki ne végezhessék egymást.~ ~Négyen voltak a tanúk,
24   II,    XVI|          perc alatt meg nem tudják egymást vágni, a párbaj bevégzettnek
25   II,   XVII|           kezét –, remélem, látjuk egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással.
26   II,   XVII|       Aztán ily esetnél az emberek egymást húzzák oda. Mindenki arra
27   II,  XVIII|            nő együttlétében, amint egymást átölelve tarták, egyiknek
28   II,  XVIII|         oly egyszerre megszerették egymást; ez arra mutat, hogy természeteik
29   II,    XIX|           szeret, kik nem szeretik egymást.~ ~Nem volna csoda egy új
30   II,     XX|        melyekkel a társulat tagjai egymást kölcsönösen és méltán megtisztelik.~ ~
31   II,    XXI|             Régi róka! Ismerik már egymást, sokszor találkoztak itt-amott.
32   II,   XXII|            tagja örömest eltagadná egymást; elcserélné önmagát, örömest
33   II,  XXIII|           hamarább ismét látandják egymást.~ ~ ~ ~
34   II,    XXV|       annál jobban fogják szeretni egymást.~ ~Azt hivé, hogy teljes
35   II,    XXV|        intézmények felől, untatták egymást politikai okoskodásokkal;
36   II,   XXIX|    átölelte; és igen sokáig tarták egymást átölelve, mialatt senki
37   II,   XXXI|            szüléi nagyon szerették egymást. S hogy a csalódás annál
38   II,    Meg|          galambköltésnél felváltja egymást a nő és a hím a fészken.