Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           hogy az orcája elkékült bele.~ ~ ~ ~Míg ezek odabenn
 2    I,     II|       lássa, hacsak esetleg ismét bele nem akar szeretni, midőn
 3    I,     IV|            de kikötöm, hogy senki bele ne szóljon a beszédembe!~ ~
 4    I,      V|          megszorítaná, s nem telt bele egy hét, midőn udvari kamarását
 5    I,    VII|         Saint Médard templomba is bele fog kapni, ami nagyszerű
 6    I,   VIII|         harap rajta, hogy elbődül bele.~ ~Utána jönnek hosszú sorral
 7    I,   VIII|          fog, amíg meg nem szakad bele.~ ~A legény egyenesen a
 8    I,      X|       hogy a nagy deklamáció közt bele ne lépjen a virágágyakba,
 9    I,      X|    magában –, mennyi rossz leányt bele lehetne fojtani, az ember
10    I,     XI|    hivatalbeli volt, s nem illett bele egy kézműves. Boltay azután
11    I,     XI|       derék vadász, ki maga esett bele a verembe, s midőn végre
12    I,    XII|       fogja holtig; elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~ ~
13    I,    XII|   amputálják, könnyen rák eshetik bele.~ ~Még csak az kellene,
14    I,   XIII|    állított, Szakolcáról hozatott bele egy megbukott takácsot főfelügyelőnek,
15    I,   XIII|        azután körülfogta, hogy ha bele talál maradni valami mondásba,
16    I,   XIII|            hogy mindenki elbámult bele.~ ~A szegény szuplikáns
17    I,   XIII|   orgyilkos nevezetet, elzsibbadt bele minden tagja, nem érzé a
18    I,   XIII|          is, de bizonyosan elvész bele, s voltak többen, kik a
19   II,    XIV|   meghaljak, én pedig nem egyezem bele; lássa, ez elégséges ok
20   II,    XIV|          hogy a könnyei csorogtak bele. Tehát mégsem igaz, amit
21   II,    XIV|        soha, de szeretne meghalni bele.~ ~Csak egy könnyű karcolás
22   II,    XIV|       naponkint jobban elhervadni bele, lehullani, sírba dőlni,
23   II,     XV|        van, hogy mind el nem ment bele. De ami sok, végtére csakugyan
24   II,     XV|      valóban szerelmessé tette őt bele; kénytelen volt Boltay mester
25   II,     XV|      hallom, a fogaid is vacognak bele. Várj, egy vánkost teszek
26   II,   XVII|        behamuzott kenyeret takart bele, mint amely általánosan
27   II,  XVIII|  végigolvasá azt. Szíve elszorult bele. Mennyi idegen név, akikről
28   II,  XVIII|         megmondom nekik; ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél
29   II,  XVIII|          hogy a könnyei csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés
30   II,  XVIII|        dáma szinte hanyatt bukott bele.~ ~János úr most igazán
31   II,    XIX| érzékenyebb férfiak is elpirulnak bele; hanem nagy hazafi, neve
32   II,    XIX|       elkezd nevetni, szinte reng bele a ház. Megregulázza az egész
33   II,    XIX|    csókolja, azt hinnéd szerelmes bele; hiábavaló dolog vele nyíltan
34   II,     XX|      beszédet, melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenzett
35   II,     XX|          kelle tudni, hogy mi van bele írva.~ ~Felszakítá a hölgy
36   II,    XXI|            a bal lábacska alig ér bele a hegyével. Ho! meg kell
37   II,  XXIII|     hasonlítotok egymáshoz, üssön bele a mennykő!~ ~– Ah, ez most
38   II,    Veg|          mondhatnám, hogy annyira bele voltam merülve azon kor