Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      kellett állani egy székre, s onnan búcsúztatót mondani fölötte.~ ~
 2    I,     II|         még csak le sem törülteté onnan a tréfát. Néhol a tágasabb
 3    I,    III|            karámjaiba; lassankint onnan is kikoptatják nálánál életrevalóbb
 4    I,     IV|       látszik egy csoportban, kik onnan Párizs előkelő és nem előkelő
 5    I,     IV|         neki ismét bankárja van); onnan egyenesen vágtattam Pelerinhez,
 6    I,     IV|       megmutatjuk, hogy le tudunk onnan vetni, ahova felemeltünk!~ ~–
 7    I,      V|    koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul,
 8    I,     VI| világszépségek eleven műtárlatát, onnan sorba vették a földszint,
 9    I,    VII|           utcánál, s jónak látták onnan a néptolongás elől visszatérni,
10    I,    VII|        mellett keresztül hatolni, onnan egy ember a másikat kötélen
11    I,    VII|            De hát az a másik, aki onnan leereszkedik arra a veszélyre,
12    I,   VIII|     négy-négy szűz, az osztogassa onnan füleskancsókkal a bort!~ ~–
13    I,   VIII|     önbizakodó mosollyal, az urak onnan a hintókról kiabálják: – „
14    I,   VIII|          csikósok el nem terelték onnan, sőt újabb időkben a Szolnok
15    I,   VIII|     ravaszsággal –, kelj fel csak onnan a székrül, s gyújtsd meg
16    I,     XI|       levő gondolatot, és kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett
17    I,   XIII|          levő teremtés megszökvén onnan, az utolsón pedig az ott
18    I,   XIII|         hogy maga elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult. Utódai,
19    I,   XIII|      felveendő az úrvacsoráját, s onnan visszatérve, amit az úr
20    I,   XIII|     elmulasztott. De van-e ígérve onnan felyül ilyen év? Jön-e csak
21   II,    XIV|          az lelkében, s kitörülte onnan.~ ~Mit mondanának jó rokonai,
22   II,     XV|           hogy a leányát láthassa onnan. – Szerencsétlenségére Boltay
23   II,     XV|    ártatlan tárgy fog lenni.)~ ~– Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó
24   II,     XV|      Palkó lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~– Holnap
25   II,     XV|         kapaszkodott fel a bakra, onnan flegmatice nézett vissza
26   II,  XVIII|           hosszú keze lenne, hogy onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná
27   II,  XVIII|           közörvendezésre, de még onnan is jónak látott egy duplavágást
28   II,    XIX|     embernél, s akinek nem szabad onnan az oszlop tetejéről leszállni.
29   II,    XIX|          tartá azt kiterjesztve s onnan kandikálva elő mosolygó
30   II,    XIX|        más név nem maradhatott ki onnan az övénél, melyről még nem
31   II,    XXI|     világért le nem dörzsölné azt onnan, s mihelyt hazamegy, leveti
32   II,    XXI|      következő percben már eltűnt onnan.~ ~De annyit mégis láttak,
33   II,   XXII|        homlokán, mintha el akarná onnan űzni a gondolatot, mely
34   II,   XXIV|           észrevenni, hogy valaki onnan alulról a gyűlésteremből
35   II,    XXX|        maguk a sírásók is siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó
36   II,   XXXI|         ül, hogy magasabb legyen, onnan mulattatja a társaságot
37   II,   XXXI|       Marion pedig egészen elmúlt onnan, csak néha-néha vetődött