Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              a gyeplűt egy betyárképű vén kocsis kezeli. Alszik a
 2    I,      I|          előre kitérhessen.~ ~A bakon vén kocsis ül prémes bekecsében,
 3    I,      I|                Ahán!~ ~– Egy bolondos vén öreg ember, akiről ezerféle
 4    I,    VII|              éjszakákon át ébren van. Vén dajkája, a bűvész Hyurmala
 5    I,    VII|            fogja-e őt újra látni.~ ~A vén duenna * felállítja az alacsony
 6    I,    VII|      átlátszótlan fakó halálszín.~ ~A vén Hyurmala, kinek arcbőrét
 7    I,   VIII|          rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós, * hogy az istenért
 8    I,      X|               nevetés nélkül néztek a vén kisasszony csinált snekklijeire *
 9    I,      X|               meg akarja lepni.~ ~Egy vén, száraz hölgy alakja, kopott
10    I,      X|                    Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~ ~–
11    I,     XI|          virágok magvait.~ ~Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek
12    I,     XI|             háromszáz forintot, hanem vén komornyikja által küldé
13    I,   XIII|                  Mögötte áll Palkó, a vén hajdú zsinóros dolmányban.~ ~
14    I,   XIII|           kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok
15    I,   XIII|             miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~ ~– Mert valahányszor
16    I,   XIII|             nótát. Be derék lesz!~ ~A vén golyhó úgy örült a komédiának,
17    I,   XIII|            szíven talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása
18    I,   XIII|              jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány.
19   II,    XIV|       odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak
20   II,    XIV|             Tehát mégsem igaz, amit a vén tapasztalás mint ércből
21   II,    XIV|              csillagok hamvát, s az a vén ember ott a holdban pengeti
22   II,    XIV|          szomorú ifjú arcát és a bohó vén emberét, kik őt nőül akarják
23   II,     XV|             egy perc alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s karonfogva
24   II,     XV| meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek bőrére ő már
25   II,   XVII|            iparkodik megismertetni, a vén hajdút és a vén bohócot,
26   II,   XVII|      megismertetni, a vén hajdút és a vén bohócot, s valamennyi között
27   II,  XVIII|          értsd: János úr már akkor is vén ember volt, mikor én a te
28   II,  XVIII|              ne is láthassa. (Félti a vén bolond, van oka rá.)~ ~–
29   II,  XVIII|            nem hallottak e falak.~ ~A vén Varga uram áthallja azokat
30   II,   XXII|          hamarább elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult a haláltól.
31   II,   XXII|     elcserélné önmagát, örömest lenne vén, hogy el lenne feledve ifjúsága.~ ~
32   II,    XXV|               kell alatta inogni, s a vén palota, oszlopaival és kőalakjaival
33   II,   XXVI|         gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, és eltűri,
34   II,  XXVII|             erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel a Kárpáthy
35   II,   XXIX|                csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~ ~A harmadik tanú
36   II,   XXIX|          holnapig nem eszik semmit.~ ~Vén cselédje azonban, ki felszolgált,