Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     minden vonással; kivált midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja
 2    I,      I|   nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta, s egy perc alatt
 3    I,      I|    lihegve magához kezde térni, s szemeit törülve érthetlen szókat
 4    I,      I|        magát a földre, és behunyá szemeit.~ ~Gyárfás rögtön készen
 5    I,    III|          felelt rá hidegen Rudolf szemeit hanyagul lehunyva.~ ~– Te
 6    I,      V|     Mainvielle e percben felnyitá szemeit, s száraz kezét kinyújtva,
 7    I,    VII|          lyánka okos, nagy fekete szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz
 8    I,   VIII|     mellyel majd kiverte a szél a szemeit. Ha szabad arca elégültségéből
 9    I,   VIII|          karcsú termetét, villogó szemeit, fekete bajuszát, ami mind
10    I,   VIII|           Jancsi úr rámeresztette szemeit.~ ~A fiú bizonyosan maga
11    I,      X|          kifejezni. Fanny lesütve szemeit és egy szalagot tekergetve
12    I,   XIII|          minden vonásán, s lesüté szemeit, midőn érdemeit hallá emlegetni,
13    I,   XIII|             monda a lyány lesütve szemeit.~ ~– No hát válassz magadnak
14    I,   XIII|         összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja arcáról, s az,
15    I,   XIII|     megüljük a torát!~ ~Kutyfalvi szemeit elfutotta a vér, kezével
16   II,    XIV|         szólt egy szót is, lesüté szemeit, elhalaványult, némán megszorítá
17   II,    XIV|     másfél millió.~ ~Fanny lesüté szemeit, s fejét tagadólag csóválta.
18   II,    XIV|          két öreg örömtől ragyogó szemeit legelteté kiránynői termetén.~ ~
19   II,    XIV|        leányt lehetetlen.~ ~Fanny szemeit legmesszebb kerülék az álom
20   II,     XV|            sokáig nézte a leányt. Szemeit le nem vette róla. Már az
21   II,     XV|           maga előtt, és behunyta szemeit.~ ~És csak azután lassan
22   II,     XV|        keresztül ravasz lelkét, s szemeit lehunyta, és füleit eltakarta,
23   II,     XV|      tette mindazon szelíd lények szemeit, kiknek azt elmondá.~ ~A
24   II,     XV|       szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak
25   II,  XVIII|         is le kellett volna sütni szemeit; míg itt komoly, erényeikre
26   II,  XVIII|          során végig-végig hordja szemeit.~ ~Hogy azok között igen
27   II,  XVIII|        zsebkendőt elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~Fanny
28   II,  XVIII|        fiatal nőre nézve.~ ~Fanny szemeit érzé kiégni; nem rejté el,
29   II,   XXIV|          sokáig nem merte felütni szemeit, mintha attól tartana, hogy
30   II,   XXIV|          csókolá arcát, ajkait és szemeit, amennyi elég volt annak
31   II,    XXV| imakönyvről, s megtörölve könnyes szemeit, megszilárdult hangon szólt:~ ~–
32   II,    XXV|        majd idővel.~ ~Rudolf szép szemeit könnyek ékesíték. Szegény
33   II,  XXVII|         beteg felemeli törtvilágú szemeit férjéhez; kinyújtja reszkető
34   II,  XXVII|          felnyitja nagy, sötétkék szemeit, s ismét lehunyja, és alszik
35   II,  XXVII|            Ámen…~ ~Azzal lehunyja szemeit csöndesen, és elalszik.~ ~–
36   II,   XXXI|         gyermeket, s összecsókolá szemeit és száját.~ ~(Ez a nő hígvelejű! –