Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            sőt vannak kocsisok, akik sokáig betyárkodtak a vidéken,
 2    I,     II|         magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~ ~– Természetesen,
 3    I,      V|             is a közönség szívét, ha sokáig egy helyben van, lassankint
 4    I,    VII|               a hangzás után ítélve, sokáig engedhetnők találgatni a
 5    I,    VII|               azoknak ott várni kell sokáig, még mind ilyen apró porszemekké
 6    I,    VII|           halvány vonásai, melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik,
 7    I,    VII|           kellett akadni, némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az
 8    I,      X|      kétségtelenül nagy kényelem, és sokáig lehet mellette élni.~ ~Mayerék
 9    I,   XIII|              megvexált azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta őket
10    I,   XIII|              isten éltesse nagyságod sokáig,~ ~ ~ ~Amihez hozzányúl,
11    I,   XIII|       hagyják ama mennyei szekeresek sokáig forspont * után járni a
12   II,    XIV|          kívánom, hogy használja azt sokáig.~ ~– Jól van uram, ez az
13   II,    XIV|             által lenne az? Ha férje sokáig él, s ő hű marad, szomorú
14   II,    XIV|             Sándor felsóhajtott.~ ~– Sokáig kellene akkor élnünk, jó
15   II,     XV|    ártatlanoknak, hogy isten éltesse sokáig, és jutalmazza meg minden
16   II,     XV|            térdeig.~ ~Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit
17   II,     XV|             él; bár az isten éltesse sokáig, pedig attul félek, hogy
18   II,     XV|           vetve magát, és azután még sokáig hánykódott ágya párnái közt,
19   II,    XVI|             kardok csattogásaitól.~ ~Sokáig vívtak így, egyik sem bírva
20   II,    XVI|           mégis azt gondolá, hogy az sokáig tartana, míg Amerikába mennének,
21   II,  XVIII|          szokásos bemutatások nagyon sokáig fognának tartani, s ehelyett
22   II,    XIX|              csókolva, és azután még sokáig nevettek, vigadtak afölött,
23   II,    XXI|         szorítá a nyújtott kezet, és sokáig kezében tartva azt kérdé:~ ~–
24   II,   XXII|           után igen nagy beteg lett, sokáig kétséges volt életben maradása
25   II,   XXII|              sem tudja gyógyítani.~ ~Sokáig magánkívül volt, beszélt
26   II,   XXII| indulatoskodástól megőrizze; olvasni sokáig nem lesz neki szabad, s
27   II,   XXII|             szomorúan mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá el férje
28   II,   XXII|     szomorúan mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá el férje kezét
29   II,   XXIV|         azzal hátrahúzódott.~ ~Fanny sokáig nem merte felütni szemeit,
30   II,   XXIV|            Kedvetlenül feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~ ~Az
31   II, XXVIII|         előtte ez öt betű „Fanny”.~ ~Sokáig habozott önmagában. Gondolkozott…
32   II,   XXIX|             és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~ ~A harmadik
33   II,   XXIX|          borult és átölelte; és igen sokáig tarták egymást átölelve,
34   II,   XXIX|          neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni, midőn
35   II,    XXX|              csak Rudolf maradt fenn sokáig. A kandallóban barátságos
36   II,   XXXI|        pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam volna