IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] explózió 2 expressus 1 extra 2 ez 774 ez-e 2 ezalatt 44 ezáltal 17 | Frequency [« »] 1055 is 881 volt 816 azt 774 ez 733 meg 726 ha 675 mint | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances ez |
Kötet, Fezejet
1 I, I| kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd így fog 2 I, I| patriarkális tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára 3 I, I| még feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös körülmény, 4 I, I| nyelvet, tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki 5 I, I| konyhámra nem adja nagyságod.~ ~Ez célzás volt a hajdúk skarlát 6 I, I| nagy úr kacagni kezdett ez ízetlen tréfákon; neki az 7 I, I| Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához 8 I, I| lehetett.~ ~Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú 9 I, I| nagy úr nagyon megijedt, ez igen komoly fordulatot adott 10 I, I| nincs a világon akkora egér. Ez végre teljesen megnyugtatá 11 I, I| kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, 12 I, I| megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia: a poétáknak 13 I, I| szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~ ~ 14 I, I| betűt ki nem mondani, s ez egész Coblenzig terjedt, 15 I, I| ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával megtörtént, 16 I, I| mint Herr von War.~ ~De nem ez az, aki előttünk áll.~ ~– 17 I, I| köpönyegét. – Micsoda ország ez! Hej! világot! Ki van idehaza?~ ~ 18 I, I| maradunk. Tant mieux, * ez engem nem zseníroz; én utaztam 19 I, I| beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s 20 I, I| a nílusi aligátorok, s ez a miserable * ország – – – 21 I, I| département-t? *~ ~– Nem part ez uram, hanem gát, úgy híják, 22 I, I| azért híják így? Haha. Ez jó calembour * volt tőlem, 23 I, I| kijöttek.~ ~– Ah, c'est beau! * Ez kedves. A jó magyarok még 24 I, I| nevezik a département-okat, ez érzékeny.~ ~– Hát megkövetem, 25 I, I| annál jobb. Egy gentlemannek ez mindegy; tegnap elegáns 26 I, I| c'est la même chose! * Ez mindegy; így tarka az élet.~ ~ 27 I, I| uramnak sehogy sem tetszett ez a beszéd.~ ~– Jobb volna 28 I, I| szeretném tudni.~ ~– Ah çà, * ez intéressant. * Hát nincs 29 I, I| úrnak?~ ~– Ah, c'est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális 30 I, I| szakadt fel kebléből.~ ~– Ez azonban nem tesz semmit – 31 I, I| abból elkölthet kétmilliót; ez olyan tudomány, amit könnyű 32 I, I| se brűler la cervelle. * Ez főbe lőni való! Mais v'la. * 33 I, I| mézet használ. Nem bolond ez?~ ~– De biz az. Tud még 34 I, I| örökség, akkor véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar 35 I, I| véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus, * 36 I, I| onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus, * egy éjszaka 37 I, I| meg nem ismertem volna. Ez nagyon derék: egy holt onklit 38 I, I| még élek; már hogyne volna ez bosszantó?~ ~– Au contraire. * 39 I, I| No édes onkli, minek ez a plaisanterie? * Minek 40 I, I| életében első eset volt ez, hogy így merték őt felboszontani. 41 I, I| meg, mennyi pénzt kapott ez illuminációért. * Három 42 I, II| Mikor azt mondom „pénzéhez”, ez mindig annyit tesz, hogy 43 I, II| Ismételjük, miszerint ez a nagy férfiú bírt azon 44 I, II| mindinkább szélesedett.~ ~Ez Kárpáthy Abellino.~ ~A bankár 45 I, II| szegletek felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok 46 I, II| merveilleux („csodálatos” ez volt a divaturak címe) –, 47 I, II| fenekéig.~ ~– Hahaha! hahaha! Ez jól volt mondva, ön megfelelt 48 I, II| incroyable („hihetetlen!” ez is divatcím) magát egy fotelben 49 I, II| fotelben hanyatt vetve; ámbár ez már akkor nem volt divat 50 I, II| fogja ön talán tudni, hogy ez ázsiai országban, ahol majorátusom 51 I, II| pálinkát főz nyáron; de még ez nem elég, ha végtére igazságos 52 I, II| mért nem halt meg.~ ~– Ah, ez gyalázat! – kiálta Kárpáthy 53 I, II| tudok, csak én magam nem. Ez természetes; ön azon szándékkal 54 I, II| meg azon gondolattól, hogy ez összeg helyett, majd ha 55 I, II| kell önnek venni, miszerint ez a legerősebben kockáztatott 56 I, II| nagybátyja megházasodhatik. Ez nem tartozik a legritkább 57 I, II| favoris-ját. * ~– Valóban, ez alku éppen olyan – szólt 58 I, II| Dieu! * Az én ízlésem más, ez a monsieur Satan * tud valamit 59 I, II| a festett chevalier-ket. Ez karikatúr * elméncség, amit 60 I, II| egészen idegennek találandja. Ez nem oly irtóztató dolog.~ ~– 61 I, II| kisegíteni késznek mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani 62 I, II| szólt a bankár felugorva –, ez reménytelen, csak tréfa 63 I, III| szónoki tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard 64 I, III| üres időm van.~ ~– Pedig ez nagyon kevés mulatsággal 65 I, III| az Új Héloise-t olvassa. Ez hivatása minden tudósnak 66 I, III| szépirodalmat képviseli. Ez évben már több tudományos 67 I, III| almanachjainkat pedig, melyek ez évben kijöttek, a legkövetelőbb 68 I, III| kezde lenni e szóra.~ ~– Óh, ez több mint előszeretet, ez 69 I, III| ez több mint előszeretet, ez öntudat; ifjú költőink, 70 I, III| míg azon ifjaknak, kik ez évben az Aurorában léptek 71 I, III| Miklós mély, erős hangon.~ ~– Ez helyesen volt mondva Miklós – 72 I, III| vannak.~ ~– Éspedig, lásd, ez egész aggodalomnak egy szó, 73 I, III| az ifjú óriások klubjába. Ez egy nemes társaság, melybe 74 I, III| nélkül hazagyűjtendik őket.~ ~Ez utolsó szavakkal Miklós 75 I, III| kőoszlopot állíta fel, melyre ez embléma volt írva: „Ki állíthatja 76 I, IV| látszanak lenni; mindenkit ez egy kérdés foglalkoztat, 77 I, IV| alkalmas emberszólási forma ez a „velem együtt”), jövendőbeli 78 I, IV| otthon legyen nála?~ ~– Ohó, ez kissé sok lesz! – kiálta 79 I, IV| szinte hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~– 80 I, IV| vékony, cérnaszálvékony hang; ez gróf Vezekéri, magyar elegant 81 I, IV| donc! Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, * ily skandál 82 I, IV| mi történt tovább –, mert ez a java.~ ~– Halljuk!~ ~– 83 I, IV| ráismer. „Que diable, * hisz ez Saint-Michel, az én unokaöcsém!” – 84 I, IV| székestül hanyatt dűlt.~ ~– Ah, ez érdekes.~ ~– Nem történt 85 I, IV| kérdé a lord.~ ~– No ez derék. A nemes lord azt 86 I, IV| unokaöccseiknél. Hanem meglehet, hogy ez anecdot után divatlion * 87 I, IV| ráteszi.~ ~– Honnan késik ez el? – kérdé egy az ott maradottak 88 I, IV| aki legközelebb elment. Ez olyan rendes.~ ~Legelébb 89 I, IV| lord azt mondá rá, hogy ez csak különcködés, s felrúgta 90 I, IV| vendégszereplését?~ ~Ah ez érdekes! – monda Rudolf 91 I, IV| már minden gamin * fütyöl. Ez a bolondos lord egyszer 92 I, IV| kacajára. Hát nem érdekes tréfa ez?~ ~Rudolf komoly, figyelmes 93 I, IV| caricatures”-ben. *~ ~– No, ez kemény levágás – szólt Debry –, 94 I, IV| dandy az erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy 95 I, IV| ah milyen derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim, ilyen 96 I, IV| Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux, 97 I, IV| Ugyanazon Mainvielle-né ez – kérdezé István közbeszólva –, 98 I, IV| a zsurnálfirkancok, hogy ez gyalázat, megbecstelenítése 99 I, IV| ugrándozásira pazaroltatik.~ ~– Ez nem rosszul beszél – súgá 100 I, IV| zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának 101 I, IV| sem mutatta benne magát, ez estve Párizs legelegánsabb 102 I, IV| szerepét Catalaninak adni, ez az első. Megígérte.~ ~A 103 I, IV| brávó! – kiáltának többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben 104 I, IV| mellette.~ ~– Várjatok, még ez nem minden. Mainvielle-né 105 I, IV| mind vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt használó hazafi 106 I, IV| elég nagy megtiszteltetés-e ez rá nézve vagy sem. Végre 107 I, IV| keserű vonásra ajkait.~ ~– De ez mind kevés. Nemrég bankettet 108 I, IV| nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, hazánk 109 I, IV| Most lássuk, ki volt ez a Mainvielle-né, ki oly 110 I, V| becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme, de 111 I, V| tükrözé magát arcán – és ez volt művészete.~ ~A hír 112 I, V| mint Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné, járt 113 I, V| közönség tapsol Catalaninak, és ez sérti a madame-ot.~ ~Az 114 I, V| hidegvérrel Jozefine. – Ez indulatoskodás neked nem 115 I, V| forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a mai estén nemcsak 116 I, V| Semiramide-ben * akarná hallani, ez utóbbi dalmű vétessék elő. 117 I, V| milyen keresztvonás volt ez az ifjú óriások számításain! 118 I, V| az ifjú óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás 119 I, VI| parterre-en kell kezdeni, mert ez adja a hitelt; minthogy 120 I, VI| Kárpáthy a tükör előtt. Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok. 121 I, VI| előtte az ifjú gentlemanek ez esti fáradozása, s igyekszik 122 I, VI| vetve hódító tekintetét. Ez ugyan kevés annak, ki a 123 I, VI| Barmok! Mit csináltok? Hisz ez még nem Catalani, hanem 124 I, VI| de a közönség kegyencétől ez zsenialitás és bámulatos 125 I, VI| fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről nagyszerű 126 I, VI| kérdezve: „Nagyon szép mű ez, nem tudják, ki szerzette?”~ ~ 127 I, VI| Micsoda ügyetlen bolond ez az Oignon! Ilyenkor tapsoltat, 128 I, VI| brávókiáltást.~ ~– Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy 129 I, VI| ezek nem az én tapsaim, ez ármány, amely túljár az 130 I, VI| Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes helynél szokott 131 I, VI| magához térni a tapsolásból, s ez valóban jól történt Jozefine-re 132 I, VI| merveilleux-k belső mivoltát.~ ~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott! * 133 I, VI| belső mivoltát.~ ~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott! * Összeesküvés! 134 I, VI| mivoltát.~ ~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott! * Összeesküvés! 135 I, VI| volna tán közöttünk? Ah, ez a taps botrány! Ez fizetett 136 I, VI| Ah, ez a taps botrány! Ez fizetett dolog. Bizonyosan 137 I, VI| fizetett dolog. Bizonyosan ez az újonnan érkezett két 138 I, VI| azok sokkal takarékosabbak. Ez kétségbeejtő!~ ~Ilyen és 139 I, VI| tréfát ingyen lehet csinálni? Ez valóban famóz! * Akárki 140 I, VI| Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem gentlemaneket 141 I, VI| hercegnő elhagyta a páholyt.~ ~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. 142 I, VI| elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen? Szélfúvás, 143 I, VI| soufflet pour un sifflet! Ez volt a titkos jelszó, mely 144 I, VI| pofont egy füttyért.” S ez untig elég volt az ellenfél 145 I, VII| egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer frankot nyert 146 I, VII| ezért lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az ember 147 I, VII| erről legtovább beszéltek, ez a hír körülbelől kihúzta 148 I, VII| melynek hamvas bársonya alatt ez átlátszó aranyon keresztül 149 I, VII| tollához nyúlni, ha látná ez ajkat mosolyogva? hogy más 150 I, VII| tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége és többé 151 I, VII| soha.~ ~Neki férje van. Ez európai fogalmak szerint 152 I, VII| másra nézve illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen nagy 153 I, VII| és édes az ő bírhatása!~ ~Ez ád legnagyobb ingert a szenvedélyeknek; 154 I, VII| tapasztalja, minő mélyen vannak.~ ~Ez lázítá fel az egész elegáns 155 I, VII| bírja a nő szerelmét, és ez a régi lord Byron, és ez 156 I, VII| ez a régi lord Byron, és ez oly magasan áll korának 157 I, VII| mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár, mely 158 I, VII| börtön a halálra ítélteknek. Ez utca népességéről tehát 159 I, VII| terjedését meggátolni.~ ~Ez volt a legféltőbb pont. 160 I, VII| lehetne kivenni.~ ~– Uraim, ez irtóztató! – kiálta Chataquéla 161 I, VII| delnőt –, hágcsót támasztani ez előttünk álló háznak, tetején 162 I, VII| leereszti az udvarba, s ez ugyanazon kötélen egyenként 163 I, VII| ki lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~ ~– 164 I, VII| siessetek!~ ~– Hitemre, ez asszonynak van szíve! – 165 I, VII| fel a zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy 166 I, VII| odatemeti.~ ~Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva, 167 I, VII| találkoznia valahol, hacsak ez ifjú nem aszkéta vagy puritán, 168 I, VII| lesz tréfa és anekdota ez akrobatai produkcióról a 169 I, VII| boldogabb, aki szebb élcet tud ez esetre készíteni. Ha ők 170 I, VII| nem közülünk valót jelent ez?~ ~– Hihihi! – kacaga az 171 I, VII| Kárpáthy szemeibe nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát 172 I, VII| esetén megölni.~ ~– Ah çà * ! Ez furcsa fogadás. Ismertessen 173 I, VII| elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első. Azután gondom lesz 174 I, VII| hogy hirtelen meghaljak; ez a második. Chataquéla utánam 175 I, VII| Chataquéla utánam fog halni; ez a harmadik; és akkor ön 176 I, VII| szerinti módon kivégezni; ez a negyedik.~ ~– Ah, ez bolondság! – 177 I, VII| ez a negyedik.~ ~– Ah, ez bolondság! – kiálta fel 178 I, VII| kellene választva kiütni.~ ~– Ez pompás tréfa! – állítá a 179 I, VII| becsületüggyé tette, és ez természetes volt, nehogy 180 I, VII| élet iránt, de nagy urakhoz ez nem illik, a divatszerű 181 I, VII| szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni fog. Ez önfejű 182 I, VII| hogy ez neki sikerülni fog. Ez önfejű asszony nem akarta 183 I, VII| szokásokkal teljes különc. Ez alig valószínű; de föltéve, 184 I, VII| egy épeszű emberről, hogy ez csupán azért, hogy fogadását 185 I, VII| megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan csak 186 I, VII| utána ölje, mert Indiában ez így szokás. Ez lélektani 187 I, VII| Indiában ez így szokás. Ez lélektani abszurdum. Egy 188 I, VII| és elkezdett fütyölni.~ ~Ez igen jó felelet, mikor az 189 I, VII| asztalkára a hindu palackot. Ez egy öblös üvegedény, felül 190 I, VII| senkit többé.~ ~Chataquéla ez éjjel gyönyörű képeket álmodott, 191 I, VII| olvasd Kalácsi). Miért éppen ez az egy ily különc? A cím 192 I, VII| kihullott kezéből, csak ez egyet tevé ölébe.~ ~Hátha 193 I, VII| most is attól tartott, hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig 194 I, VII| szeretnek, ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~ ~– 195 I, VII| van megkérdenünk: „Tréfa ez vagy való? És ha való, miben 196 I, VII| e megvetése a világnak, ez útjából kitévedt eszmejárás? 197 I, VII| Nem a máj és lép betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire 198 I, VII| világban. A tétlenség átka ez mindazokon, kiknek rendkí 199 I, VII| Ösztönszerű nyugtalanság volt-e ez vagy valódi szerelem, vagy 200 I, VII| leírhatlan savanyú képet csinált ez örvendetes izenethez, s 201 I, VII| néz; micsoda megfeledkezés ez az illő kíváncsiságról? 202 I, VII| utolsó cseppig kifacsarta; s ez tart harmincéves koráig, 203 I, VII| Azonban illőnek találta ez emfatikus * beszédfolyamnak 204 I, VII| Rudolf és gondolá magában: „Ez a kis együgyű leány bizonyosan 205 I, VII| Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~ ~És akárhová nézett, 206 I, VII| elevenen tűnik szemei elé ez ősz fürtöt látva – s aztán 207 I, VII| leverten vevé észre, hogy ez arcot nem bírja maga elé 208 I, VIII| foglalatossága van velük: ez a különös foglalatosság 209 I, VIII| annak rendi módja szerint.~ ~Ez nem tréfa, mert Jancsi úr 210 I, VIII| Jól tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből telik, 211 I, VIII| azt is tudom, hogy aki ez alkalommal győztes marad, 212 I, VIII| levágatásra szánt két ökör.~ ~– Ez nem jó leszen így – monda 213 I, VIII| Egy kicsinyt lóg rajta, de ez nem a bevett reggelitől 214 I, VIII| a bevett reggelitől van, ez csak megszokott hetykeség, 215 I, VIII| nagyobb 1őn kacagása, s ez a jóurat úgy mulattatá.~ ~ 216 I, VIII| lábán maradt minden termése. Ez egy. Másik a híres Csenkő 217 I, VIII| kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta 218 I, VIII| győzök, úgyis itt maradok! Ez volt válasza az esküdtek 219 I, VIII| mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott a lovának. 220 I, VIII| kiindulási vonalra.~ ~E nyugalom, ez önbizakodó engedékenység 221 I, VIII| előzte meg Márton lovát, s ez a különbség egész a pályacélig 222 I, VIII| beletapodták a porba.~ ~– Ez nem igazság! – kiáltozott 223 I, VIII| hoztak többet két tuloknál. Ez kevés lesz. Gyere velem, 224 I, VIII| bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen söppedékben, 225 I, VIII| s a lovag felé rohant.~ ~Ez rögtön megfordítá paripáját, 226 I, VIII| fordult; de már akkorra ez is megfordította a kantárszárát, 227 I, VIII| lenni, ugyé? Hát mit mívelsz ez alatt az esztendő alatt?~ ~ 228 I, VIII| lehet ismerni.~ ~– Ha csak ez kell, én kész vagyok rá.~ ~– 229 I, VIII| merné itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal csak úgy 230 I, VIII| rajta, hogy milyen könnyű ez úri magaviseletet elsajátítani.~ ~ 231 I, VIII| utána tudta csinálni.~ ~– Ez mind semmi – szólt Kis Miska, 232 I, VIII| dalolást félbeszakasztaná.~ ~Ez akkoriban még új tudomány 233 I, VIII| keresztülvetni a térdén. Ez a csikóstempó, mely a legóriásibb 234 I, VIII| minden hímkompániának.~ ~Hogy ez utóbb kiejtett szónak okát 235 I, VIII| némi szakadást idézett elő ez erőteljes társulatokban; 236 I, VIII| politikáról beszélni. Még ez is elég vad mulatság, de 237 I, VIII| eszébe, hogy nehány nap múlva ez az ünnepelt gavallér az 238 I, VIII| bocsáttassék be.~ ~– Hát ez micsoda új módi! – kiálta 239 I, VIII| gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál 240 I, IX| míveltséget megtagadott; ez valódi betyárpropaganda 241 I, IX| volt szokás gyakorolni, és ez a legtörzsökösebb magyar 242 I, IX| szokás őket népnek nevezni.~ ~Ez a szó „munka” ismeretlen 243 I, IX| ki egy-két kiváló szellem ez alvó nemzedék közül, ámde 244 I, IX| hitték a magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz ért, 245 I, IX| megcáfolák az előítéletet, mely ez osztályt terhelni szokta. 246 I, IX| magyarhoniak buzgalmát, s ez évben elkészült díszes nemzeti 247 I, IX| műnek előadására, mellyel ez új temploma a nemzeti míveltségnek 248 I, IX| nem használatos.~ ~Hanem ez év eredményei meglátszottak 249 I, IX| új, érdekes alakokkal.~ ~Ez alakok nagy része előttünk 250 I, IX| nemzeti büszkeséget érték. Ez csak magánybüszkeségre volt 251 I, IX| mint annak tudata, hogy ez ősmagyar főurak nagy része, 252 I, IX| név is szokott kísérni, s ez – Szentirmay Eszéki Flóra.~ ~ 253 I, IX| háttal van fordulva? Hol ül ez, hol ül amaz? Ki a liberális, 254 I, IX| nem az?” s több efféle. Ez pedig természetesen mindezen 255 I, IX| Pedig az csak szolgabíró. Ez, barátim, nagy jellem, dicső 256 I, IX| helybenhagyják, okos ember ám ez!~ ~Az ifjabb Kárpáthy ezalatt 257 I, IX| urbarialis * aktákon kérődzik. Ez azon irat, melyet szomszédjaival 258 I, IX| nyúlánk, sasorrú ifjú. – Ez rendkívül szigorúan nevelt 259 I, IX| nagynénje kezébe szolgáltatta. Ez a ravasz, imádkozó boszorkány 260 I, IX| Fennimort a ház melletti kertbe; ez megjelenik a hátulsó, nyitva 261 I, IX| Képzelhetni, mily feladat ez Fennimorra nézve, kinek 262 I, IX| valaki elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott reggeli 263 I, IX| az – mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~ ~E percben 264 I, IX| kísérve.~ ~– Mit? Mi zaj ez? – kérdék egymástól az egy 265 I, X| Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé, 266 I, X| nénihez ebédre?”~ ~Tehát ez a részint nevetséges, részint 267 I, X| mintsem tájékára is menjen ez általa kárhoztatott intézetnek 268 I, X| megjavításukkal fárassza magát.~ ~Ez kétségtelenül nagy kényelem, 269 I, X| és az olyan jólesik!~ ~Ez ösztön hiányzott Mayeréknál; 270 I, X| úr nagy dolgokat tanult. Ez mind igen természetes volt.~ ~ 271 I, X| kétfelé fordult a szája: „No ez szép születésnapi köszöntő!”~ ~– 272 I, X| Néném! Mit jelent ez?~ ~– Mit jelent? Azt jelenti, 273 I, X| hogy mi nézeteim vannak ez életpálya felől; elismerem, 274 I, X| fele büntetésbe megy el.~ ~Ez sok volt!~ ~Mayer uram nem 275 I, X| ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn, 276 I, X| kész ellátni.~ ~Ah, hiszen ez derék, becsületes ember!~ ~ 277 I, X| egészen megnyugtatott –, ez már egészen más; de hát 278 I, X| között felkeresni, mert ez mégis kompromittálhatja; 279 I, X| az ajtót gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú lesz – 280 I, X| ajánlaton, hogy testvérét ez úri körből eltávolíthatja, 281 I, X| egymáshoz közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására 282 I, X| azon esetben, ha ön netalán ez ajánlatomat visszautasítaná, 283 I, X| kérelmemet foganatosítsam, és ez önre nézve sok kellemetlenségnek 284 I, X| hogy elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt hozzám el 285 I, X| gondolá magában Mayer. Ez nem elég. Ő azt akarta hallani, 286 I, X| úr egy szót sem felelt. Ez a tanács még kevésbé tetszett 287 I, X| a harmadik ismerőshez.~ ~Ez volt előtte a legderekabb 288 I, X| a „barát” szónak, pedig ez csak szójárás volt az asszesszor 289 I, X| mindenütt emlegetik széles ez országban.~ ~Már e helynél 290 I, X| nevetve mondák egymásnak: – „Ez is jól felöntött ma valahol!”~ ~ 291 I, X| vissza se térne többet. Ez a kívánságuk be is telt, 292 I, X| sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva eltűnt Pozsonyból. 293 I, XI| erényeit megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény emberek leányainak 294 I, XI| szívű volt iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek tövises 295 I, XI| titkon jól tudott is, és ez felemelte, megtisztítá a 296 I, XI| önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! Kár, hogy olyan 297 I, XI| Teréz megtudta ezt, s ez idő óta legnagyobb gyöngédséggel 298 I, XI| Fannyt magához vette, s ez idő óta gyakran küldözött 299 I, XI| rokonai úgysincsenek.~ ~Ez a mi Párizsban látott ismerősünk, 300 I, XI| ügyben a nép szószólója.~ ~Ez ifjút azért küldé annyiszor 301 I, XI| egymáshoz illenének – az szőke, ez barna; az kék, ez fekete 302 I, XI| szőke, ez barna; az kék, ez fekete szem; az bátor, komoly, 303 I, XI| bátor, komoly, erőteljes, ez szenvedély- és érzelemgazdag – 304 I, XI| híni, hanem hivatalcímén.~ ~Ez volt a regens chori, a templomi 305 I, XI| felfedezések után járni, s ez érdemes gyönyörvadászok 306 I, XI| legkisebb testvér?” Nemde, ez volt a legtermészetesebb 307 I, XI| hol lehet őt látni. Ah! ez több volt mint könnyelműség; 308 I, XI| volt mint könnyelműség; ez lelki aljasság, ez irigység, 309 I, XI| könnyelműség; ez lelki aljasság, ez irigység, ez gyűlölet; Matild 310 I, XI| lelki aljasság, ez irigység, ez gyűlölet; Matild nem bírta 311 I, XI| ártatlansággal. Minő falat volt ez a finom ízlelők számára! – 312 I, XI| katekizmustokban nincs még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni 313 I, XI| elfogadá a küldött virágot. És ez ügyesen volt kigondolva.~ ~ 314 I, XI| egy könnyet törölt szét. Ez Kárpáthy Abellino volt.~ ~– 315 I, XI| különös történet felett. De ez nem szólt felőle senkinek.~ ~ 316 I, XI| költség kívántatik hozzá. Ez utóbbit szívesen előlegezem 317 I, XI| vele tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel 318 I, XI| másik pont: a művészi pálya? Ez is nagy ellenzésre talált 319 I, XI| tekintetet vetett rájuk. Nem ez az ő titkos jóltevője?~ ~ 320 I, XI| ideált alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője, 321 I, XI| alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője, ki 322 I, XI| őt ismerje. Igen, igen, ez alakról szokott ő álmodni, 323 I, XI| sem verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~ ~Kérte, 324 I, XI| népét boldogabbá tenni? Ez még nagyobb bizalmat gerjeszte 325 I, XII| Sándort is meghívták, kinek ez idő óta sok helyen kelle 326 I, XII| úrtól. Nem beszéltek semmit. Ez ugyan egyrészről megnyugtató 327 I, XII| furnírozásokat volt szokás metszeni, ez minden vonásnál oly tisztán 328 I, XII| itt! Legelső gondolatja ez volt. Reszketett. Ha ez 329 I, XII| ez volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé 330 I, XII| Lássa, én különc vagyok. Ez rendkívüli valami, ami a 331 I, XII| mintha attól féltené, hogy ez együgyű mese hitelre talál 332 I, XII| Tessék ide vigyázni: ez egy, két, három, négy, öt, 333 I, XII| összeget.~ ~Mi a patvart akar ez a filiszter a maga piszkos 334 I, XII| kisasszonynak kölcsönadván, ez alulírt napon hiányosság 335 I, XII| megfordult, hogy menjen kifelé.~ ~Ez idő alatt mély csendesség 336 I, XII| ajándékozni, mit azonban ez célszerűnek talált kegyesebb 337 I, XII| uramat? Az asztalosmestert? Ez lesz csak a furcsa.~ ~Hátha 338 I, XII| respektusról lemondott; ez, mondom, kérdésbe sem jöhetett, 339 I, XII| sütni, hogy megijednek tőle! Ez nem fog párbajt elfogadni, 340 I, XII| szívekbe szerelmet töltöget.~ ~Ez a legtermészetesebb perfolyama 341 I, XII| kezdé dörgő hangon Konrád. – Ez Boltay mester háza?~ ~– 342 I, XII| Boltay mester háza?~ ~– Ez – viszonza Sándor, magában 343 I, XII| tartozásokat kifizessek.~ ~– De ez nem olyan követelés, amilyet 344 I, XII| követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes ügy, 345 I, XII| Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~ ~– Engem Boltay 346 I, XII| Konrád Liviusra nézett.~ ~– Ez a fickó velünk tréfálni 347 I, XII| azon levélben?~ ~– Igen. Ez kihívás párbajra.~ ~– No, 348 I, XII| tőle, ha szokásos dolog-e ez párbaji rendszabályok szerint. 349 I, XII| megcsóválta a fejét.~ ~– Ez dühös bolond.~ ~Pedig Sándor 350 I, XII| visszahökkent.~ ~– Diable! * Ez az ember valamire céloz. 351 I, XII| Úgy kegyed lesz az, kinek ez a levél szól – monda a hajdú 352 I, XII| Miklós.~ ~Mit írhatnak ők ez árva fiúnak ők, a nagyok, 353 I, XII| levelet.~ ~– Nagyra becsülöm ez ajánlatát őméltóságaiknak – 354 I, XII| mondhatom.~ ~– Leginkább ez volt, mi bennünket arra 355 I, XII| reggelizni.~ ~– Köszönöm – felelt ez. – Meg találna rajtam érzeni, 356 I, XII| és az első lövés felett. Ez tetszésre bízatott. A kiindulási 357 I, XII| lépés, huszonöt a korlát.~ ~Ez értekezés alatt Abellino 358 I, XII| egyes golyóval lelőtte.~ ~Ez csak az ellenfél remegtetéséért 359 I, XII| Konrád –, biztos kézben ez is szilárdul hord; csupán 360 I, XII| bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna a gyávaságnak. 361 I, XII| mintha rögtön lőni akarna. Ez a lehető legnagyobb kínzása 362 I, XII| keze nem reszketett.~ ~Ez szokatlan merészség. Az 363 I, XII| a golyó; hát diszkréció ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni, 364 I, XII| kisujjam; mindjárt eljövök.~ ~Ez úgy történhetett, hogy amely 365 I, XII| füle mellett elsüvöltött, ez az egész agyrendszerét megrázó 366 I, XIII| János úr őnagysága névnapja ez, s minthogy ugyanazon napon 367 I, XIII| lenni abban az időben, kinek ez ünnepélyekről tudomása ne 368 I, XIII| megjelenést elmulasztották. Ez alól csak a halál volt okszerű 369 I, XIII| színészeit és parasztmenyecskéit. Ez mind nem történhetik meg. 370 I, XIII| hazakérezkedett nevenapját megtartani. Ez igazán mulatságos szenvedély.~ ~ 371 I, XIII| a síkságon találtatott. Ez volt a legrégibb nagyapának, 372 I, XIII| alattomos csigalépcsőkkel, ahogy ez azon időkben szokás volt. 373 I, XIII| amilyen csak dukált.~ ~Ez esettől azonban nem lehete 374 I, XIII| és a hajdú. Kárpáthy arca ez órában szokatlanul derült 375 I, XIII| hajdú zsinóros dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; együtt 376 I, XIII| tegye le az iratokat.~ ~Ez nagy mérgesen odatálalta 377 I, XIII| mondjon:~ ~– De kár, hogy ez a sok szép papiros tele 378 I, XIII| felajánlja rá magát.~ ~– Tehát; ez évben tett a kakadi uradalom 379 I, XIII| több nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, mert ahogy 380 I, XIII| volt.~ ~– Úgyis rossz volt ez idén az ára, alig keresték.~ ~– 381 I, XIII| a másik csomó ottan?~ ~– Ez Kajaput Taddé számadása, 382 I, XIII| uradalom kasznárjáé.~ ~– Ah, ez érdekes szokott lenni, nincsenek 383 I, XIII| nincsenek most új találmányai?~ ~Ez említett férfiú egy vállalkozó 384 I, XIII| bízott uradalomban, hanem ez a példánygazdászat példátlanul 385 I, XIII| nyereség az egész gazdaságból, ez a rezultátum. *~ ~– Íme 386 I, XIII| vékonyát kezdte válogatni.~ ~– Ez az opálbányák árendásának 387 I, XIII| Mi az a másik csomó?~ ~– Ez a talpadi erdősz számadása.~ ~– 388 I, XIII| talpadi erdő? Ahol ni! – szól ez, egy helyre mutatva, ahol 389 I, XIII| volna szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel ültetett 390 I, XIII| tarcsai molnár számadása. Ez is mindig korpával számol 391 I, XIII| szót sem szóltam.~ ~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe 392 I, XIII| hátra.~ ~– Mik azok?~ ~– Ez itt felszólítás egy magyar 393 I, XIII| véremet nem rontom.~ ~– Ez itt indítvány egy állandó 394 I, XIII| ellehet nálam holtig.~ ~– Ez felszólítás a nemzeti múzeum 395 I, XIII| drágábban, mint ahogy vesz. Ez mind nem volna nemesemberhez 396 I, XIII| nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond volt, 397 I, XIII| ellenkezőre elég alkalma volna. Ez is bolond, mint többi, s 398 I, XIII| hátul van megkötve, ahogy ez egy időben divat volt, de 399 I, XIII| mártogatná a kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert 400 I, XIII| az ilyen embereket, hanem ez nagyon is sordidus * bolond, 401 I, XIII| azt (el ne felejtse, hogy ez perillustris ac generosus * 402 I, XIII| csinálni a meghívó levelemből, ez úgyis eljön, ámbátor ebrúdon 403 I, XIII| rokonok, talán maga Béla is. – Ez volt legutolsó gondolatja 404 I, XIII| a hozzá küldött levelet ez ideig kaphatta volna, de 405 I, XIII| Van itt már valaki? – ez volt első kérdése a szolgához.~ ~– 406 I, XIII| Annyi, mint a szemét – szólt ez, ugyancsak megbecsülve az 407 I, XIII| itt van a *-i szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~ ~– 408 I, XIII| tréfálni egész ebéd idejéig. Ez alkalommal azonban a különös 409 I, XIII| szónoklatot hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki 410 I, XIII| nem emelé lelkét, s arcán ez alkalommal nem mindennapi 411 I, XIII| tulok a fűben,~ ~ ~ ~Járván ez ideig éppen ötödfűben, *~ ~ ~ 412 I, XIII| fel volt vágva a nyelve. Ez aztán fogá a poharat, s 413 I, XIII| határában találni lehetett. Ez fehér báránykát hozott névnapi 414 I, XIII| nyíltsággal a körülállókhoz –, ez ünnepély kettős ünneppé 415 I, XIII| egymással egyesülni.~ ~– Ez valóban Istennek tetsző 416 I, XIII| mögött álló Palkóra:~ ~– Mi ez? Minek itt a teríték?~ ~– 417 I, XIII| kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez a figyelem, megveregeté 418 I, XIII| énnekem nincs – mormogá ez durcásan.~ ~A leves elhallgattatá 419 I, XIII| érdeklő kodicillust * –, s ez azon szomorú hírt hozá, 420 I, XIII| tiszttartók megjelenését, ez arra mutatott, hogy benne 421 I, XIII| jámbor öregre tudtak, kinél ez órában nevetségesebb, esztelenebb 422 I, XIII| temetésre hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb 423 I, XIII| hogy ne csak magát érje ez örvendetes hír, kézről kézre 424 I, XIII| Abellino volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul 425 I, Sz| ce serait bien fatigant – ez nagyon fárasztó lenne~ ~ 426 I, Sz| fárasztó lenne~ ~c'est beau – ez szép~ ~c'est bien charmant – 427 I, Sz| c'est bien charmant – ez nagyon bájos~ ~c'est la 428 I, Sz| c'est la même chose – ez ugyanaz~ ~c'est merveilleux – 429 I, Sz| ugyanaz~ ~c'est merveilleux – ez csodálatos~ ~C'est parce 430 I, Sz| mert~ ~c'est piquant – ez csípős, pikáns~ ~C'est pour 431 I, Sz| lőnie magát~ ~c'est rien – ez semmiség~ ~c'est triste – 432 I, Sz| semmiség~ ~c'est triste – ez szomorú~ ~c'est une plaisanterie – 433 I, Sz| c'est une plaisanterie – ez tréfa~ ~chapeau à la Bolivar – 434 I, Sz| Jókai humoros rovatának is ez volt a címe az 1848-as Életképekben 435 I, Sz| Est-ce possible – Lehetséges ez?~ ~esztranga – esztrenga, 436 II, XIV| termete annyira megcsappant ez idő alatt, hogy elébbi öltönyeit 437 II, XIV| tán boldogítni. Óh nem, ez nem szokásunk, hanem megittasodni 438 II, XIV| kellő közepére gázolhasson. Ez jobban fog a fickónak fájni, 439 II, XIV| megszólítja a kézművest.~ ~– Ez itt Boltay mester háza, 440 II, XIV| a képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~ ~– 441 II, XIV| egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt 442 II, XIV| én is az vagyok neki. Ez atyafiságos viszonyt könnyen 443 II, XIV| nem egyezem bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy 444 II, XIV| sokáig.~ ~– Jól van uram, ez az ön dolga, nem az enyim, 445 II, XIV| mintha alig hihetné, hogy ez ember legyen az, kinek másfél 446 II, XIV| rémületé, az elszörnyedésé! Ha ez elképzelhetlen összeg azon 447 II, XIV| ahogy bántott ő engemet; és ez nem lesz egyéb, mint hogy 448 II, XIV| nem fogja felkeresni – s ez az én házam.~ ~– Hogyan, 449 II, XIV| szigorúságot kinevetve látta; ez rossz tapasztalás, uram, 450 II, XIV| valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, 451 II, XIV| keserű, és a keserűre, hogy ez az édes. Talán meglehet, 452 II, XIV| világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa. 453 II, XIV| boldogítni fog? Akarod-e ez ajánlatot elfogadni?” Ha 454 II, XIV| gondolata jött. Úgy van, ez elejét veszi a bajnak. Sietett 455 II, XIV| akarnám adni?~ ~– Ah uram, ez tréfa. Miért adná ön azt 456 II, XIV| mester csak víg képet csinált ez ideig, de midőn a fiú elment, 457 II, XIV| maradt, dicsérte, becsűlé, de ez nem szerelem.~ ~Az ízletes 458 II, XIV| munkásember szokott lenni; ez külső országokon járt, akárki 459 II, XIV| Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai kötelességem, téged 460 II, XIV| Ah, édes gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt? 461 II, XIV| ismét reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen 462 II, XIV| töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról gondolkozni, 463 II, XIV| olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot egy vele egyenlő 464 II, XV| Látott-e ilyen esetet, mint ez az enyim, hallott-e ilyet 465 II, XV| lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni mindig? Hát 466 II, XV| csinálok. A Dunának megyek, ez volt a legelső gondolatom. 467 II, XV| terv sikerül.~ ~Lehetséges ez?~ ~Ne mondjátok, hogy szörnyetegeket 468 II, XV| hogy szörnyetegeket festek. Ez az élet.~ ~Mayerné elgondolta, 469 II, XV| otthon lesz.~ ~Alig bírta ez együgyű hazudságot elmondani 470 II, XV| szájtátók láttára megy véghez ez a szcéna.~ ~– Ugyan, Mayerné 471 II, XV| sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt, de időt akart 472 II, XV| gyűrűjeért maga.~ ~Repült! Nem, ez sok lett volna tőle. De 473 II, XV| csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony 474 II, XV| megvehetné; minek örül ez?~ ~Boltay mesterhez érve, 475 II, XV| titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~ ~ 476 II, XV| őt nem illetné semmi.~ ~Ez együgyű fogásokkal elérte 477 II, XV| sóhajtott Fanny hallatára, s ha ez kérdezé, hogy mért sóhajt, 478 II, XV| küldve ki házőrzőnek.~ ~Fanny ez ideig még sohasem hált egyedül 479 II, XV| legfigyelmesebb szemmel tekint reá.~ ~Ez az éjszaka éppen ily viharos 480 II, XV| rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt? Tulajdonképpen nem 481 II, XV| szűz termetének idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb szemek 482 II, XV| Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása volt.~ ~ 483 II, XV| fog-e még valamit szólani ez asszony.~ ~Óh, igen…~ ~Éjszaka, 484 II, XV| úgy veszik hasznát!~ ~.... Ez volt az első roham. Lepiszkolni 485 II, XV| szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről illően 486 II, XV| pártolja, ami a magáé.~ ~Ez volt a második roham. Döbbenjen 487 II, XV| vélte látni ravasz arcát és ez arcon keresztül ravasz lelkét, 488 II, XV| tudja, nem jobban történt-e ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz 489 II, XV| annyi vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására 490 II, XV| Tudok – felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan tárgy 491 II, XV| mennyi bohóságot elkövetett ez az úr nálunk – folytatá 492 II, XV| csak bolonddá akar tenni, ez bolondság!~ ~E kegyes észrevétel 493 II, XV| ígérve, szerelmet esküdve, ez komisz diákok és incifinci 494 II, XV| ragad ebből semmi, mert ez csak szegény emberek bűne. 495 II, XV| szűztisztaságot ellopja, elrabolja, és ez tulajdon leánya becsülete, 496 II, XV| kezet csókolt neki, melyet ez azzal torolt vissza, hogy 497 II, XV| kilencszáz forintra felment, ez annak csak egynegyed része. 498 II, XV| szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja bolonddá tenni 499 II, XV| hagyja bolonddá tenni magát. Ez az én igazi leányom.” – 500 II, XV| kapnak rajtad. Meddig tart ez a szépség? Tíz esztendő 501 II, XV| örömtől megfosztottad?~ ~Ez az asszony úgy beszél, mintha 502 II, XV| Érti?~ ~De hogyne értené? Ez azt teszi, hogy elfogadja 503 II, XV| mily finoman adja tudtára, ez a vastag fejű Boltay egy 504 II, XV| ismét Boltayra nézett.~ ~– Ez igazán törökül van. Én sem 505 II, XV| rokona Fanny.”~ ~Mit jelent ez? Mi történt ezek között? 506 II, XV| nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő, 507 II, XV| bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, 508 II, XV| nagyságos Kecskerey úrnak.~ ~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? 509 II, XV| szépség arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a különböző 510 II, XV| különböző társadalmi köröknek. Ez elmésség indítja azután 511 II, XV| láthatja mindenki, hogy ez estélyeken legkisebb illem- 512 II, XV| kerítőnek nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az 513 II, XV| hanem Fennimoré, kinek ez estve Fanny megjelenésével 514 II, XV| Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak 515 II, XV| közbenjárókat legjobb nélkülözni. No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~ 516 II, XV| tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy fontos 517 II, XV| félbeszakasztá miattam! – Grófné, ez estély legfőbb öröme önnek 518 II, XV| lát, mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~ ~ 519 II, XV| mint kebelbarátaink egyike, ez órában véletlenül érkezvén 520 II, XV| ezalatt a kártyázóterembe, ez levén legkellemesebb neme 521 II, XV| Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre 522 II, XV| rá átöltözni.~ ~– Hopp! ez nem jó jel! – Abellino sietett 523 II, XV| látszott rajta örülni.~ ~Ez megint megnyugtatá egy kicsint, 524 II, XV| gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba 525 II, XV| No csak tessék neki, ha ez mulattatja. Ártani nem árt.~ ~– 526 II, XV| elragadó szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői 527 II, XV| halványpiros, istennői tekintet, ez égő fekete szemek, teli 528 II, XV| társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: 529 II, XV| egymásnak.~ ~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy 530 II, XV| indulataiba feleségemet.~ ~Ah! ez volt az a pillanat, melynek 531 II, XV| melynek úgy örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás, 532 II, XV| veszt valaki, kacagnak. Ez csak ürügy, hogy legyen, 533 II, XV| majorátustól * elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino fut nagybátyja 534 II, XV| mint garde des dames! * Ez felséges szép. Ez tárgy 535 II, XV| dames! * Ez felséges szép. Ez tárgy egy vaudeville-re!~ ~ 536 II, XV| nem vettem észre.~ ~– Ah, ez flibusterie! * – kiált elbízott 537 II, XV| Tiszteljétek házam szentélyét! ~ ~Ez intervenció magukhoz téríti 538 II, XVI| leütik.~ ~– Ah uraim, hisz ez így csak tréfa! – dühönge 539 II, XVI| hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj, hanem gyermektréfa. 540 II, XVI| állt közöttük.~ ~– Urak, ez nem szabad! A viadal nem 541 II, XVII| akkori társalgásokban; és ez erélyesség sokkal több célt 542 II, XVII| horvátok tanuljanak magyarul.~ ~Ez üdvös szándékot tehát eltéve 543 II, XVII| fog engemet tűrhetni.~ ~Ez féltréfa akart lenni János 544 II, XVII| szeretetreméltóságában.~ ~Ez egy agarászegylet létrehozatala.~ ~ 545 II, XVII| eszme, oly indítvány vala ez, mely varázshatalommal egyesíte 546 II, XVII| rovására ígérkezik mulatni.~ ~Ez volt az első ilynemű ünnepély, 547 II, XVIII| családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított 548 II, XVIII| Fanny különösen vonzódott ez öreg emberhez. Némely embert 549 II, XVIII| kérdeznivalóim lesznek.~ ~Ez parancs volt. Varga úrnak 550 II, XVIII| uraknál így: méltóságos ez és ez őnagysága, erdélyi 551 II, XVIII| uraknál így: méltóságos ez és ez őnagysága, erdélyi uraknál 552 II, XVIII| tekintett a becsületes öregre.~ ~Ez látta, hogy valami módon 553 II, XVIII| kell ismerni a világot. Ez bölcs tanács.~ ~Varga uram 554 II, XVIII| szükségeire van gondjuk, míg ez úrhölgy őket lelkökben is 555 II, XVIII| és megelégedést terjeszt ez úrhölgy maga körül, s áldást 556 II, XVIII| megölelni, megcsókolni; ah ez nem az.~ ~Hátul jön ő, nagynénje, 557 II, XVIII| jószága mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé, 558 II, XVIII| előbb szeretetreméltó nejét, ez a rendes szokás (ezt te 559 II, XVIII| Rudolf nélkül. Úgy hiszem, ez oly rendkívüli eset, aminőre 560 II, XVIII| viszonza Marion kisasszony – ez nagyon természetes, ez nem 561 II, XVIII| ez nagyon természetes, ez nem is lehet máskülönben. 562 II, XVIII| Marion kisasszony, hogy ez elég vágás volt őellene, 563 II, XVIII| válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza 564 II, XVIII| könny, másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy társnéja ne 565 II, XVIII| után milyen jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó 566 II, XVIII| szellemekkeli találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei 567 II, XVIII| egész – egy egész hétig!~ ~Ez annyit tett, mint Fannyt 568 II, XVIII| ily jóízűn nem nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné egy valóságos 569 II, XVIII| Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve, egészen 570 II, XVIII| teleolvasta a füleimet; valójában ez a Kárpáthy-család roppant 571 II, XVIII| egyszerre megszerették egymást; ez arra mutat, hogy természeteik 572 II, XVIII| eleven zajától. Oly hang ez, melyet rég nem hallottak 573 II, XIX| a világot rágalmazni.~ ~Ez igazán különös tréfa.~ ~ 574 II, XIX| nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni 575 II, XIX| békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, 576 II, XIX| már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek, 577 II, XIX| van egy mindjárt legfelül; ez ha közönséges ember volna, 578 II, XIX| más emberrel; hanem éppen ez a tisztelet a legjobb fegyver 579 II, XIX| őt országos erényeiért. – Ez mindig sakkban tartja őt; 580 II, XIX| nézve jó.~ ~– Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva 581 II, XIX| mulatságos helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége, 582 II, XIX| mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen kétségbeejt, mert 583 II, XIX| irnokai közt sem szível. Ez egy kissé feszesen fogja 584 II, XIX| ásítson.~ ~– Felelet volt ez arra, amit mondtam? – kérdé 585 II, XIX| őt nem fogja soha látni ez életben többé? Vagy tán 586 II, XIX| Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép, nemes 587 II, XIX| Ráismert ő valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja volt, 588 II, XIX| Talán inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett 589 II, XIX| itt jön gróf Kereszthyné. Ez jeles asszonyság. Magas, 590 II, XIX| előre is nagyon megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen 591 II, XIX| asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás, enélkül 592 II, XIX| neveletlennek fog mondani, hanem ez a legszelídebb rágalom, 593 II, XIX| amilyennek láttad. Mindig olyan. Ez természet nála és nem szokás.~ ~– 594 II, XX| mosolygó üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy egyik 595 II, XX| tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban nem rossz gondolat 596 II, XX| Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly férfiak tanácskozmányainak; 597 II, XX| alássan a helyreigazítást. – Ez állati személyek meghonosulva 598 II, XX| mindazon élő elemeket, kiket ez országban kisdedekben, tudósokban, 599 II, XX| Saját szomorú tapasztalásom ez; midőn halálos beteg voltam, 600 II, XX| hatással volt az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~ ~János 601 II, XX| szegény polgárleányt, ki ez órában érezé legjobban, 602 II, XX| bosszúsan elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb ok volt 603 II, XX| népszerűségét az egész országban.~ ~Ez egy jó naiv tréfa volt, 604 II, XX| irgalmas felfüggesztését ez ellenségeskedésnek; ámde 605 II, XX| találkozunk. Rudolf. 1000.”~ ~Ez az ezer azt jelenti, hogy „ 606 II, XXI| egyszerre talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik 607 II, XXI| s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja 608 II, XXI| mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha 609 II, XXI| ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel, úgy mint 610 II, XXI| ragyogott azon gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~ ~ 611 II, XXI| beleviszi a ménes közé, ez alkalommal emberfullasztó 612 II, XXI| féltékeny, nagyságos kisasszony. Ez az egyik kerék hiányzik 613 II, XXI| ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy 614 II, XXI| tartja magát Fanny a lovon; ez szabadságot ad neki megjegyezhetni, 615 II, XXI| volt. Vénnek kell lennie. Ez dolgot fog adni a legjobb 616 II, XXI| vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte és az agarak 617 II, XXI| hogy a róka elmaradt.~ ~Ez most egyszerre jobbra fordul.~ ~– 618 II, XXI| menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor egyszerre 619 II, XXI| az ordas, a szóló agár, ez majd megmutatja, hogy mit 620 II, XXI| Kettőnek, háromnak meg bír ez felelni. Régi róka! Ismerik 621 II, XXI| félrevont figyelem miatt mind ez ideig észre nem vették.~ ~ 622 II, XXI| ideig észre nem vették.~ ~Ez ő!~ ~Flóra arca e percben 623 II, XXI| halavány, mint a halál.~ ~Ez ő!~ ~Ráismernek mind a ketten. 624 II, XXI| Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek szerető férj, 625 II, XXI| elragadta a paripa!~ ~– Ez Kárpáthyné! – szól ijedten 626 II, XXI| meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a 627 II, XXI| e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb, 628 II, XXII| kínszenvedés~ ~Kárpáthyné ez eset után igen nagy beteg 629 II, XXII| mellém!”~ ~Mit jelentene ez?~ ~„Ha te nem volnál boldog, 630 II, XXII| meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény nő baja, 631 II, XXII| meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült merénylet tőle, midőn 632 II, XXII| itt. Beszélgessünk.~ ~Óh, ez nagyobb öröm volt, mint 633 II, XXII| maradjon, hogy vele beszéljen! Ez angyali jóság!~ ~– Lássa, 634 II, XXII| magával az öröm miatt.~ ~– De ez nagyobb és nehezebb kívánat 635 II, XXII| sohasem hagyna el.~ ~Ah, ez több volt, mint amennyit 636 II, XXII| el.~ ~– Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~ ~ 637 II, XXII| neki az orvosságot.~ ~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz, 638 II, XXII| örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint 639 II, XXII| örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni 640 II, XXII| is keveset foglalkozott ez idő alatt. A jó rokon rövid 641 II, XXIII| s minthogy a társadalom ez idő szerint sokkal elevenebb, 642 II, XXIII| társadalom különféle elemeit. (Ez a barbár mór kémiai műszó 643 II, XXIII| tükörben nézi magát. Már ez inkább méltán, mert ő majomnak 644 II, XXIII| bele a mennykő!~ ~– Ah, ez most a legdivatosabb neme 645 II, XXIII| illúzióra ennyi is elég.~ ~– Ez mind jó. Hanem a többek 646 II, XXIII| árulója legyen? Minő föltétel ez rólam!~ ~Abellino nyugodt 647 II, XXIII| Ah, kár volna érted, ez nem neked való mulatság. 648 II, XXIII| Mi volna oly különös?~ ~– Ez az öregúr egészen megváltozott. 649 II, XXIII| erre férje képes volna, ez hazugság, ez csalás!~ ~– 650 II, XXIII| képes volna, ez hazugság, ez csalás!~ ~– Meglehet barátom, 651 II, XXIII| igényeidtől megfosszon.~ ~– De ez nem lehet, ez nem lehet. 652 II, XXIII| megfosszon.~ ~– De ez nem lehet, ez nem lehet. Ily gyalázatot 653 II, XXIV| találhasson, mely miatt ez ígéretétől meg legyen szabadulva. 654 II, XXIV| meg, ha feleletet kapna. Ez azok közé tartozik. Ez sokkal 655 II, XXIV| Ez azok közé tartozik. Ez sokkal jobb lesz mind a 656 II, XXIV| a műkirakatokban. Nőknél ez egészen más. A nő születve 657 II, XXIV| semmi különös nincsen, s ez nagy jótétemény volt Kárpáthynéra 658 II, XXIV| volt Kárpáthynéra nézve.~ ~Ez a hét nap észrevétlenül, 659 II, XXIV| Alig ismert némelyikre ez ünnepélyes arcok kozül, 660 II, XXIV| is, rá kellett ismernie ez arcról. Egy ókori hős mintája 661 II, XXIV| lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára 662 II, XXIV| nem ismerte fel egyszerre ez új férfiút, csak később 663 II, XXIV| nézve kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr..~ ~Vajon mi 664 II, XXIV| kellemetlen hatást érzett ez ember láttára, mely idegeit 665 II, XXIV| magát, mintha sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie 666 II, XXIV| táncol, éppoly nagy nyereség ez nekem, ki szintén nem táncolok – 667 II, XXIV| hallá.~ ~– És az?~ ~– És ez, hogy nagysád a jövő telet 668 II, XXIV| felkacagott.~ ~– Ma foi, * ez naiv kérdés tőled Rudolf. 669 II, XXIV| valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban vágta arcához, 670 II, XXIV| voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez igaz. Hanem tudod, az akárhányszor 671 II, XXIV| magában, hogy most Kecskerey ez estve legalább ötven ember 672 II, XXIV| szánalomból magához akarta emelni ez asszonyt, s nem gondolt 673 II, XXIV| rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért, amit mondott, 674 II, XXIV| komolyan beszélni.~ ~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott 675 II, XXIV| mondj olyan rossz élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket 676 II, XXIV| de rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom, engem 677 II, XXIV| Flóra ölébe hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá a 678 II, XXIV| várt volna, csak ezt nem… Ez valóban meglepő! – Más férj 679 II, XXIV| Te nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon 680 II, XXIV| ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek csak becsületére 681 II, XXIV| nő múltjában sok van, ami ez ítéletet igazolja.~ ~– De 682 II, XXIV| elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé, elégedetté 683 II, XXIV| hallanám beszélni.~ ~– Pedig ez saját eszmém, te azt fogod 684 II, XXIV| csodálkozva tekinte nejére.~ ~– Ez számkivetés?~ ~– Az.~ ~– 685 II, XXV| hangzott ajkairól, mint ez órában, s ami többet ért 686 II, XXV| órában, s ami többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség 687 II, XXV| győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta azt 688 II, XXV| fordul kettőt a kulcs.~ ~Ez már mégis több volt, mint 689 II, XXV| Egészen másutt járt az esze.~ ~Ez másnap sajátszerű változatokkal 690 II, XXV| ismét bezáródott előtte.~ ~Ez az elképzelhető legkegyetlenebb 691 II, XXV| elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért 692 II, XXV| óh, nagyon szeret téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~ ~ 693 II, XXV| gyanakodásra. – Hát ki jön más?~ ~– Ez Flóra férje – szólt Fanny 694 II, XXV| rendesen aludni szokott, s már ez őnála oly múlhatlan szokás 695 II, XXV| magukra vonják figyelmét, hogy ez ismeretes bokrok eltakarják 696 II, XXV| egyik sem lehet csapodár. Ez a virágok boldogsága. Ezek 697 II, XXV| két Indiának, amelyért ő ez apró fekete gyöngyöket kicserélte 698 II, XXV| meséket mondja.~ ~– Lám, ez a virágok boldogtalan szerelme. 699 II, XXV| értette.~ ~A kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak martalékul 700 II, XXV| meg.~ ~Az az őrjöngő vágy ez, amit érez valaki, midőn 701 II, XXV| lehelettel belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság 702 II, XXV| bizonyítá, miszerint szebbet ez ideig csak Schönbrunnban * 703 II, XXV| hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék, 704 II, XXV| szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly 705 II, XXV| oly bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában, 706 II, XXVI| tulajdon hivatás kell, s ez kiválólag Kecskerey barátunké. 707 II, XXVI| ama históriai képhez.)~ ~Ez Abellino részére húzta a 708 II, XXVI| jövök, kedvesem.~ ~– Ah, ez más – szólt Abellino szelídebben 709 II, XXVI| gondolva, hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért 710 II, XXVI| jó hír. Talán meg is hal ez asszony. – És mi baja?~ ~– 711 II, XXVI| kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot derített 712 II, XXVI| Kecskerey nevetve.~ ~– Ah, ez infámia! * – kiálta fel 713 II, XXVI| borzasztó elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók 714 II, XXVI| ügyelt.~ ~– Ki lehet az, akit ez asszony szeret?~ ~– Nézz 715 II, XXVI| Hát – a férje.~ ~– Ez ostoba gúny! – szólt Abellino 716 II, XXVI| gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, és 717 II, XXVI| gyalázatos pert indítok ez asszony ellen, amilyet még 718 II, XXVI| sem joga a világon.~ ~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel téged 719 II, XXVI| Rudolf? Mit érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey elcsodálkozva.~ ~– 720 II, XXVI| rágalmazzanak, akit én tisztelek.~ ~Ez nagy szó. Már erre csakugyan 721 II, XXVII| Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem, azért 722 II, XXVII| magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az orvos 723 II, XXVII| lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~ ~Azután Flórához 724 II, XXVIII| az. És a jövevény, ki azt ez órában látogatja – Barna 725 II, XXVIII| megérteni, hogy jön az e helyre, ez órában.~ ~– Gróf Szentirmay 726 II, XXVIII| Milyen boldog lett volna, ha ez ifjún kívül sohasem ismer 727 II, XXVIII| miért nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~ ~– 728 II, XXVIII| Ön igen jó hozzám. De még ez órában fordulok vissza. 729 II, XXVIII| meghalt? Meghajtá ő is térdét ez emléken.~ ~És olvasá azt 730 II, XXVIII| csábítón ragyogott előtte ez öt betű „Fanny”.~ ~Sokáig 731 II, XXIX| kaptam; úgy hiszem, most ez az utolsó lesz. Örömmel 732 II, XXIX| Eltévedtél tulajdon házadban, ez nőd hálószobája.~ ~– Tudom. 733 II, XXIX| legyetek tanúim, hogy amiket ez órában mondok, ép ésszel, 734 II, XXIX| aki már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli 735 II, XXIX| valamint legelső gondolatom ez, midőn felébredek, és legutolsó, 736 II, XXIX| alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye – 737 II, XXIX| Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban 738 II, XXIX| volt itt ezen a földön. Ez az én kívánságom.~ ~Itt 739 II, XXIX| ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~– Óh, uram – 740 II, XXIX| lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~ ~E szóknál jelent 741 II, XXIX| Isten előtt, ha azt mondanám ez órában, hogy őt szeretem. 742 II, XXIX| s Isten kezéből vette ki ez ostort, hogy saját fejére 743 II, XXIX| kijárjon számára egy arany. Ez úgy hiszem elég arra, hogy 744 II, XXIX| helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra 745 II, XXIX| János áhítattal imádkozott ez egyszerű szertartás után, 746 II, XXIX| érzés, mennyi indulat van ez egy szóban: fiamhoz!~ ~Mind, 747 II, XXX| Oly tiszteletreméltó volt ez arc a halál után, letisztulva 748 II, XXX| küldött, ámbár egy tekintet ez arcra meggyőzheté, hogy 749 II, XXXI| hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja, hogy nagy bolond 750 II, XXXI| kegyelemdíjul hagyott neki. Ez mindenesetre legnagyobb 751 II, XXXI| könnyen jutott családhoz!~ ~Ez olyan jó tréfa volt, hogy 752 II, XXXI| Múlik, mint az árnyék, ez az élet” – mely igen szép 753 II, XXXI| jut eszükbe rágalmazni.~ ~Ez is egyike az eredetiséghez 754 II, XXXI| téli sálját nyakáról.~ ~– Ez nagy baj Abellinóra nézve. 755 II, XXXI| viszonza Mr. Griffard.~ ~– Eh. Ez akkor nagyon rossz helyzet 756 II, XXXI| összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség egy 757 II, XXXI| háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~ ~Amely 758 II, XXXI| vendég ott lesz, s minthogy ez a néhány hét esztendőkig 759 II, XXXI| összecsókolá szemeit és száját.~ ~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá 760 II, Veg| értelmiséget és nemzeterőt. Ez az egyik tény.~ ~És a magyar 761 II, Veg| tény.~ ~És a magyar nemzet ez időben oly szegény, oly 762 II, Veg| alig más nép Európában. Ez a másik tény.~ ~A következtetést – 763 II, Veg| hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság talán minden 764 II, Sz| között fürdő Artemiszt, ez őt szarvassá változtatta, 765 II, Sz| operájából~ ~C'est bien fatal – Ez nagyon végzetes~ ~chapeau 766 II, Meg| megköltése~ ~„Megköltés”: ez megint új szó. Én csináltam. 767 II, Meg| szükség volt rá. Írókra nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója 768 II, Meg| azt, hogy „brütet * ”. S ez a kettő az írói működésnél 769 II, Meg| álmodni is kell tudni. Ez az én elméletem.~ ~Első 770 II, Meg| Gyuri név alatt ismert.~ ~Ez volt az első eszmecsíra, 771 II, Meg| életében kezdett előrejutni.~ ~Ez új korszellem személyesítőit 772 II, Meg| hasonlított az eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescentia, 773 II, Meg| tudod, akkor elkárhozol.~ ~(Ez ugyan idézet volt az evangéliumból; 774 II, Meg| leány is eladó leány volt. Ez a magyar nyelvben a bevett