Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös körülmény, miszerint mellette
 2    I,     VI|  súgólyukhoz közeledésben; azon különös tulajdonsága levén, miszerint
 3    I,   VIII|        be kell neki menni, mert különös foglalatossága van velük:
 4    I,   VIII|  foglalatossága van velük: ez a különös foglalatosság abból áll,
 5    I,   VIII|       Kalotai Frici, kinek az a különös rossz tulajdonsága van,
 6    I,     XI|       egész hétig töprenkedni a különös történet felett. De ez nem
 7    I,    XII|    teszem pedig azt? Arra nekem különös okaim vannak. Lássa, én
 8    I,   XIII|      nem kell másforma ember; ő különös gonddal gyűjti az ilyen
 9    I,   XIII|              Hát valaki, valami különös, nemigen szokott vendég
10    I,   XIII|         Ez alkalommal azonban a különös véletlen felmenté Jancsi
11   II,    XIV|       hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös gondolat szállta meg egyszerre
12   II,    XIV|    tanácsot ad.~ ~Másnap reggel különös meglepetés várt a két öreg
13   II,     XV|         nem panaszkodni vele.~ ~Különös történet adta elő az idő
14   II,     XV|         vissza tudna adni.~ ~Az különös, az ember úgy van néha,
15   II,     XV| felébredt.~ ~Egész alvása alatt különös álomlátásai voltak, s a
16   II,     XV|        Úgy? Ő az? – monda Fanny különös, nagyon különös mosollyal.~ ~–
17   II,     XV|     monda Fanny különös, nagyon különös mosollyal.~ ~– Tán ismered?~ ~–
18   II,     XV|         hangnyomattal, s szemök különös tűztől villog, amint egymásra
19   II,    XVI|       kiegyenlítési eszközül.~ ~Különös, hogy minden rabiátus ügynél
20   II,    XVI|          mert ő nem bírt valami különös testi erővel, mondhatni,
21   II,   XVII|       grófhoz, ki valami nagyon különös ember lehet, mert mindenki
22   II,   XVII|    másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat látogatja János
23   II,  XVIII|         azt hiszi magáról, hogy különös ember.~ ~Az ünnepelt Csepcsi
24   II,  XVIII|     óhajtana, jegyezze fel.~ ~E különös gyöngédség mutatja, mily
25   II,  XVIII|      Pedig nem volnék érdemes e különös tiszteletre – rebegé a jószágigazgató,
26   II,    XIX|         rágalmazni.~ ~Ez igazán különös tréfa.~ ~Ámde különbség
27   II,     XX|       ismeretlen találkozik. Az különös, hogy nagy társaságban az
28   II,    XXI|         lovagló két hölgyhez, s különös ügyességgel sikerül neki
29   II,    XXI|  lehetett, egyet nyalva rajtok. Különös, hogy az emberi szenvedélyek
30   II,  XXIII|      egyet csíphetni; általában különös kedve volt minden útjába
31   II,  XXIII|        szerelmes.~ ~– Bizony az különös volna.~ ~– Mi volna oly
32   II,  XXIII|         volna.~ ~– Mi volna oly különös?~ ~– Ez az öregúr egészen
33   II,   XXIV|   embernek látszani, akin semmi különös nincsen, s ez nagy jótétemény
34   II,    XXV|         figyelmesen nézte őt, s különös fogalmai voltak e nőről;
35   II,   XXVI|       odajárul, személye iránti különös figyelemnek tulajdonítva
36   II,   XXIX|     éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm miatt, vagy nem is