Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           ha ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen ismerjük őt. Az
 2    I,     II| bármennyire sajnáljam is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen egy
 3    I,    III|        magas lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak a születése
 4    I,     IV|          iránt a kedves hölgy úgy hiszem, személyes vonzalmat érez.~ ~–
 5    I,      V|            amit mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek szülői
 6    I,      V|        drámai szerepeket. Ezt úgy hiszem, a lehető legnagyobb lemondásnak
 7    I,      V|          hír, mint a való; én nem hiszem, hogy azt tegyék velem,
 8    I,    VII|      egypár jó fiút közülünk, úgy hiszem magyar mágnások voltak,
 9    I,    VII|       nekik gyönyörűség.~ ~– Alig hiszem, hogy Chataquéla volt és
10    I,    VII|          nem angol. Egyébiránt én hiszem, hogy ő meg fogja szavát
11    I,    VII|           Magyarországon van. Úgy hiszem, ott maguk nagysádtok is
12    I,     IX|       beszéltek hozzá.~ ~– Én nem hiszem, míg nem látom – monda Livius,
13    I,      X|           közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására fog
14    I,    XII|      tartsa készen. Érvágóra, úgy hiszem, kevés szükség fog lenni.
15    I,   XIII|  rákerüljön a sor.~ ~– De biz azt hiszem, hogy amióta az országgyűlésen
16   II,    XIV|           szólalt meg Boltay –, s hiszem istenemet, hogy nem is fog
17   II,    XIV|     akarja, hogy elessék?~ ~– Nem hiszem, uram, nem hiszek semmit,
18   II,  XVIII|      részemről nagyon boszontónak hiszem azt egy férfira nézve. Kicsicsomázott
19   II,  XVIII|         látom, Rudolf nélkül. Úgy hiszem, ez oly rendkívüli eset,
20   II,  XVIII|  családjával rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban létező minden
21   II,    XIX|        számára meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk
22   II,     XX|         is vannak jelen, azt, úgy hiszem, a még most élő nemzedék
23   II,     XX|        folytatá a nábob:~ ~„– Úgy hiszem uraim, nem szükség önök
24   II,     XX|           önök előtt említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek van
25   II,   XXII|          van, egy hónap múlva úgy hiszem Fanny képes lesz azon ígéretet
26   II,   XXII|           vissza.~ ~– Mehádia úgy hiszem legkedvesebb hely lesz. (
27   II,   XXIV|        annyit mondott:~ ~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~ ~
28   II,   XXIV|          midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre menjünk.”)~ ~
29   II,    XXV|         szóban „kettecskén”. Alig hiszem, hogy más nyelvben vissza
30   II,   XXIX| mindkétszer szélütést kaptam; úgy hiszem, most ez az utolsó lesz.
31   II,   XXIX|         számára egy arany. Ez úgy hiszem elég arra, hogy valaki a
32   II,   XXXI|          táncestély van nála. Úgy hiszem, Szépkiesdy gróf költségén,
33   II,   XXXI|   kivihető esetnek.~ ~– Magam sem hiszem – szólt Kecskerey nevetve.~ ~–
34   II,   XXXI|          lord Burlington.~ ~– Úgy hiszem, hogy hitelezői, kik reménylett
35   II,    Veg|   mintaképei e torzalakoknak? Nem hiszem, és nem állítom; annyi bizonyos,
36   II,    Veg|      számára mentséget; hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság talán