Kötet, Fezejet

 1    I,     II|           soká maradt ismeretlen. Akinek milliomai vannak, az kevés
 2    I,     II|         emlékeztet Talleyrand-ra, akinek ő csakugyan legnagyobb tisztelői
 3    I,    III|         itt egy nagy ember sírja, akinek munkáit olvasni nekem többet
 4    I,     IV|          nézek én ki, uraim, mint akinek azt lehet mondani, hogy
 5    I,     VI|          ott van már az az ember, akinek a kalapját le kell ejteni,
 6    I,     VI|        elégtételt lát abban, hogy akinek oly sok ideig tiszteletével
 7    I,     VI|         ember úgy nézett ki, mint akinek az orra vére foly.~ ~A dandy
 8    I,    VII|     harangszót kellett ütni, hogy akinek ép keze-lába van, siessen
 9    I,   VIII|      Kárpáthy János úr édesatyja, akinek az érdemes orcája most is
10    I,      X|          hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek már szarvai,
11    I,      X|   sóhajtoznak. Sóhajtozni szabad; akinek tetszik, gyakorolhatja magát
12    I,      X| megrontója a városi fiatalságnak, akinek a nevét, ahol csak kicsapongó
13    I,   XIII|           inger volt reá nézve, s akinek megrontását egyszer föltette
14    I,   XIII|           ugrott ki ágyából, mint akinek rögtön eszébe jut a jövő
15    I,   XIII|   levetett pünkösdi királyt, mint akinek legjobban fel volt vágva
16   II,    XIV|     akarata, becsületessége? Hisz akinek sok pénze van, az mindent
17   II,    XIV|        akkor másra gondolsz, mint akinek kezében remeg kezed…~ ~Menj
18   II,     XV|          anyának a kínszenvedése, akinek rossz leányai vannak, és
19   II,     XV|         világ csak pénz után jár, akinek pénze van, annak van becsülete
20   II,     XV|          kapufélfa! Búcsúzzék el, akinek tetszik.~ ~Így kicsinálva
21   II,     XV|     dúdolva, fölemelt fővel, mint akinek semmi baja sincs, lejtett
22   II,   XVII|   zsoldját, neki békét hagyjon.~ ~Akinek még az sem használt, azt
23   II,    XIX|          magasabb más embernél, s akinek nem szabad onnan az oszlop
24   II,    XIX| elégületlen, elkényeztetett dáma, akinek annyi elájulni, mint más
25   II,    XIX|           s ha meglát egy férfit, akinek jobbfelől van elválasztva
26   II,    XIX|           ő ül, ne ültess senkit, akinek kék ruhája van, mert az
27   II,     XX|        egypár falusi fiatalember, akinek még nem volt annyi esze,
28   II,     XX|           Van-e valaki közöttünk, akinek agara ne volna? (Nincs!
29   II,     XX|     diadalmaskodott Berki Lőrinc, akinek egy agarát zsákba dugva
30   II,    XXI|          még nem ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve
31   II,  XXIII|        vakarja a fülét unalmában, akinek utasításul van adva, hogy
32   II,  XXIII|            Kecskerey olyan ember, akinek mindenféle gorombaságot
33   II,    XXV|          neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért jótállottál, akiért
34   II,    XXX|     legtöbbet sírt maga az a pap, akinek a többit vigasztalni kellett
35   II,    Meg|          korszaknak a kifejezése, akinek bizarr ötleteit, hatalmaskodásait,
36   II,    Meg|        egy alak különösen kitűnt: akinek fényes ősi nevéhez még egy