Kötet, Fezejet

 1    I,    VII| titoktartás becsületügy.~ ~Azzal vette kalapját és eltávozott.~ ~
 2    I,   VIII|       akármi gavallér.~ ~Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül,
 3    I,   VIII|       akkor? A koronát senki sem vette észre a földön, beletapodták
 4    I,   VIII|         füzes sziget bokrai közé vette magát, oda látták becsörtetni,
 5    I,   VIII|         vad futott elől. Azt sem vette már észre.~ ~A lovag ekkor
 6    I,      X|    ránézett volna.~ ~– A leányom vette születésem napjára. Nézze
 7    I,      X|          egy szót sem válaszolt, vette a kalapját, és ment legelőbb
 8    I,      X|     bankárok és más nagy urak.~ ~Vette ugyan észre Mayer uram,
 9    I,     XI|          is, hogy Fannyt magához vette, s ez idő óta gyakran küldözött
10    I,     XI|         elvette a pénzt. Mért ne vette volna el? Akárki is azt
11    I,    XII|  pisztoly golyója egészen oldalt vette az irányt, s Kárpáthy maga
12    I,   XIII|       üveghutát is, s készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt
13   II,    XIV|     felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága alá, midőn a
14   II,    XIV|  fényleni, kitűnni törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült
15   II,    XIV|        amint e gondolator fejébe vette, hogy ő világtól irigyelt,
16   II,     XV|         a leányt. Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban feküdt,
17   II,     XV|       leányom, mint te, vagy bár vette volna el az isten amazokat
18   II,     XV|        Boltayt és Terézt, s azon vette magát észre, hogy egyszer
19   II,     XV|  házigazda nagymértékben lelkére vette, hogy vendégei jól és fesztelenül
20   II,     XV|       leány komolyan használatba vette nevemet. No csak tessék
21   II,   XVII|  unokaöccse okozott neki, fejébe vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek
22   II,   XVII|      telet. János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű palotát
23   II,    XIX|           s talán csak Flóra nem vette észre őt, vagy azok közé
24   II,    XXI| találkozott már vele, ha sohasem vette észre. A paripa tajtékot
25   II,   XXII|       megsimogatta, kezét kezébe vette, és kérdezé: Hogy van?~ ~–
26   II,  XXIII|      néhány magyar mágnás fejébe vette, hogy ezentúl Pesten lakjék,
27   II,   XXIV|           mikor egy férfi fejébe vette azt, hogy jó férj fog lenni,
28   II,   XXIV|          és egyik lábát a kezébe vette. – Nem fog terhére lenni
29   II,    XXV|          kiszámított kacérságnak vette, s azt hivé, könnyű munkája
30   II, XXVIII|       hómezőn keresztül arrafelé vette útját, ahol a fenyők sötétlenek
31   II,   XXIX|       érdemelte, s Isten kezéből vette ki ez ostort, hogy saját
32   II,   XXIX|           hanem amely nap ki nem vette, az az ügyvédnek marad,
33   II,   XXIX|        és midőn Rudolf is kezébe vette, a gyerek kacagni, hánykolódni
34   II,    XXX|         hogy még hű szolgája sem vette észre, ki vele egy szobában
35   II,    Meg|       utolsó szép gyermeket nőül vette egy külföldi előkelő, dúsgazdag