Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                 a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták;
 2    I,      I|                 miatt, hogy mit mondtak nekik.~ ~A calicot idejében viszont
 3    I,    VII|         gyermeket ültetett rá meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak jól
 4    I,    VII|                 együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~ ~– Alig hiszem,
 5    I,   VIII|                 újra!~ ~– Pihenést kell nekik engedni! – kiáltának a hintókról.~ ~–
 6    I,     IX|                őket. Nézd, mint mutatja nekik nagy büszkén, hogy ő meg
 7    I,     IX|                 büszkén, hogy ő meg fog nekik felelni. – Elhiszem azt;
 8    I,     IX|                 Bizonyosan rólam beszél nekik. Engem nagyon szeret; a
 9    I,      X|          sohasem akarják azt hinni, ami nekik nem tetszik; akik el nem
10    I,      X|            hacsak valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg, a féltés
11    I,      X|            hirdetve mindenfelé, az idén nekik itthon kellett maradniok,
12    I,      X|             tanítás leányaihoz; elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy
13    I,      X|               papa bátorsága. Elkezdett nekik referálni róla, hogy mi
14    I,     XI|              körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet ásunk lábaik alá,
15    I,    XII|              kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták neki küldeni
16    I,    XII|        kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes
17    I,   XIII|                 elküldik, akkor kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit is.~ ~–
18    I,   XIII|            színházamban?~ ~– Kicsiny az nekik.~ ~– Hiszen csak öten vannak.~ ~–
19    I,   XIII|      kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad az étterembe menni
20    I,   XIII|                a lyánt; Jancsi úr adott nekik áldást és ötven aranyat,
21    I,   XIII|         miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre
22   II,     XV|             meglátják. Egyúttal elmondá nekik az okokat is, melyek Mayernét
23   II,     XV|                 engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak
24   II,    XVI|              mielőtt a kardokat átadnák nekik. Elébb magukat helyezék
25   II,   XVII|                 meglehetősen sikerül is nekik.~ ~Jókedv, öröm, szórakozás…~ ~(
26   II,  XVIII| kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik; ültessék bele Rudolfot,
27   II,  XVIII|               szerepre vannak utasítva, nekik pörölni, zúgolódni, gáncsot
28   II,    XIX|                mint más embereket, mert nekik a közönséges emberi tulajdonságokon
29   II,     XX|              haszontalanság tőlük ered, nekik köszönhetjük, hogy egészen
30   II,    XXI|             agarat, s egy füttyöt vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~ ~–
31   II,    XXI|                  Az erkélyről tapsolnak nekik.~ ~Csak Kárpáthy nyughatatlan.
32   II,   XXII|              látogatók keresik, mondják nekik, hogy rosszul érzi magát,
33   II,   XXIV|    meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik szövetkezniök; barátom,
34   II,   XXXI|                hiszi Zoltánról, hogy az nekik testvérük, és Terézről,
35   II,   XXXI|         testvérük, és Terézről, hogy az nekik nagynénjük. Flóra mindegyiket