Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         híres paripák arcképei, kiket a bankár személy szerint
 2    I,    VII|         hölgyek egyike viselte, kiket valaha a trópikusok égalja
 3    I,    VII|       Chataquéla mindazok közt, kiket valaha a Dhavalagiri * bércei
 4    I,    VII|        felvoná a két gyermeket, kiket a többi munkások kézről
 5    I,    VII|      helyette másokat írtak le, kiket Chataquéla nagyon jól ismert.
 6    I,   VIII|       versenyzők is beérkeztek, kiket Márton százféle okokkal
 7    I,   VIII|      kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott a bika gyávasága,
 8    I,     IX|   komédiások siralmas sorsában, kiket vad fátum vagy iskolából
 9    I,      X|         tettetni emberek előtt, kiket először látnak életökben,
10    I,     XI|       megholt arám kívánatának. Kiket jótéteményeimmel halmozék,
11    I,     XI|          pedig vannak közöttük, kiket a világ dicsőséggel halmoz
12    I,     XI|   tiszta, mint azon gyermekeké, kiket az idvezítő magához bocsátott;
13    I,    XII|       mind békés munkásemberek, kiket nem akarok ily veszélyes
14    I,    XII| embereket adjanak neki segédül, kiket nem óhajt.~ ~– Tehát mások
15    I,   XIII|         ki nem mozdult. Utódai, kiket szörnyen megvexált azáltal,
16   II,    XIV|        Vannak másfelől rokonai, kiket e lépés boldogokká terme,
17   II,     XV|    világnak.~ ~Előkelő hölgyek, kiket a művészet iránti buzgalom
18   II,     XV|       születésű divatszépségek, kiket egy vagy más tónadó * kegyelése
19   II,  XVIII|        új világ kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob jó bora
20   II,  XVIII|      szelíd indulatú hölgy van, kiket úgy tekinthetne, mint édesanyját (
21   II,  XVIII|        ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket testvérei gyanánt szerethetne (
22   II,  XVIII|     őket ön, milyennek a világ. Kiket tart szeretetre, kiket hidegségre
23   II,  XVIII|          Kiket tart szeretetre, kiket hidegségre méltóknak?”~ ~
24   II,  XVIII|     azokat ismerteti meg velem, kiket szeretnem kell, a többiekről
25   II,  XVIII|        szűkölködnek, betegeket, kiket a világ ítél el; szegény
26   II,  XVIII|    szegény elcsábított leányok, kiket botlásuk szerencsétlenné
27   II,    XIX|      kevés dohányú volta felől, kiket csak egy regényíró is munkájából
28   II,    XIX|   sóhajta Fanny. (Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~ ~–
29   II,     XX|        melyek a selymet fújják, kiket pedig utálok; de kérdem
30   II,     XX|   számra mindazon élő elemeket, kiket ez országban kisdedekben,
31   II,   XXIX|        háromnak a szűzek közül, kiket a lelkész legérdemesebbnek
32   II,   XXXI|      tudna emlékezni a többire, kiket tulajdon édesapjok is képes
33   II,   XXXI|       Azon két ifjú nemes neve, kiket István és Miklós név alatt
34   II,    Veg|      társadalmunk történetében, kiket mellőzve magyar irányregényt
35   II,    Meg|        a két nagy vezéralakban, kiket regényemben István grófnak