Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      éppen a szó beléjük szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak
 2    I,      I|           életében valami okosat; amidőn én már éppen az utolsón
 3    I,     II|        csak átvenni a jószágokat, amidőn azt találom, hogy valaki
 4    I,     IV|      párbajra ment egy élc miatt, amidőn az Odéonban * voltak, s
 5    I,     IV|           az emberszólás köréből, amidőn a bulváron nagy vágtatva
 6    I,    VII|      kiáltának többen.~ ~– Tehát, amidőn Chataquéla azt az ajánlatot
 7    I,   VIII|      mögött járó cigányokra; csak amidőn egy-egy tanácsbeli vagy
 8    I,   VIII|          jel a verseny kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról nagy
 9    I,   VIII| vakmerőségén vagy paripája dühén, amidőn hirtelen a sebes roham közepett
10    I,   VIII|           napján szokott mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob
11    I,   VIII|        nemessége és cigánysága, s amidőn színészek ütik fel a szín
12    I,   VIII|           kacskaringós tósztokat, amidőn tűzijátékok lövetnek el,
13    I,   VIII|            Az is nagyon egyszerű. Amidőn két hétig a minap távol
14    I,     IX|       unokabátyja ellen feltámad, amidőn az a konzervatív párthoz
15    I,      X|            mintha megijedt volna, amidőn kocogás hallatszik az ajtón,
16    I,   XIII|   kényszeríti eme sovány kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák
17   II,     XV|        éjfél után két óráig tart, amidőn minden ember egymásba szerelmesedve
18   II,   XVII|      egyszerűségében tartja fenn, amidőn még a nyughatatlan tudományok
19   II,  XVIII|     kötelességét teljesítni véli, amidőn neje kényelméről gondoskodik,
20   II,  XVIII|      szerencsésnek érzem magamat, amidőn nagyságodnak bármi csekély
21   II,  XVIII|          jelszóra érkezett volna, amidőn éppen róla beszéltek, amidőn
22   II,  XVIII|      amidőn éppen róla beszéltek, amidőn magasztalásával volt elfoglalva
23   II,  XVIII|        hogy önt nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs! de igaz;
24   II,  XVIII|   szerencsétlen asszony sírhatsz, amidőn ilyen példás szeretetet
25   II,     XX|          késő éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon hangos kezdett
26   II,    XXI|     korlátot kellett átugratniok, amidőn ismét alkalma nyílt a két
27   II,  XXIII|    mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit
28   II,   XXIV|          forintját, meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen azt
29   II,    XXV|    kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre kocsizörgés hangzik
30   II,    XXV|         nem keresett gondolatnak, amidőn egyszerre lépteket hall
31   II, XXVIII|         át elrejtve hordozott. És amidőn ezekre gondolt, szép szemei
32   II,   XXIX|           illő ilyen alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik a halála
33   II,   XXIX|         egészen üres volna az) –, amidőn meghalok, kívánom, hogy
34   II,   XXIX|      előlegezni abból nem szabad. Amidőn pedig János fővétele napja
35   II,    Veg|       nemzet.~ ~Az idők elmúltak, amidőn a gazdag magyar nem tartá