Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           megszólalt.~ ~– Jó estét uraim és dámáim, van szerencsém
 2    I,      I|    derangírozzák * magokat miattam uraim és dámáim, tessék folytatni
 3    I,    III|          megszólítja őket.~ ~– Ah, uraim, önök magyarul beszélnek,
 4    I,    III|  kifejezésére.~ ~– Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé tolakodom,
 5    I,    III|  foglalatosságtól vissza?~ ~– Nem, uraim, ma ünnepnap van, nem dolgozunk.~ ~–
 6    I,    III|                 Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem tudom magamnak
 7    I,     IV|         fordult a társasághoz:~ ~– Uraim, legyenek irántam irgalommal.
 8    I,     IV|       elmegy. Kegyelem és irgalom, uraim!~ ~Debry szerencséjére e
 9    I,     IV|           derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim, ilyen kocsis nincs több
10    I,     IV|      kérdés intéztetett hozzá.~ ~– Uraim, hagyjatok egy kissé lélegzethez
11    I,     IV|           a klub; csitt, csendesen uraim! Mindent elmondok, de kikötöm,
12    I,     IV|   pudlikutya képében. Ismerik önök uraim azt a legújabb divatban
13    I,     IV|          egy türelmetlen hang.~ ~– Uraim, én diszkréciót kérek –
14    I,     IV|      mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim, mint akinek azt lehet mondani,
15    I,    VII|      hangjait lehetne kivenni.~ ~– Uraim, ez irtóztató! – kiálta
16    I,    VII|          hangon kiálta:~ ~– Előre, uraim! Hozzátok a lábtót, az anyák
17    I,    VII|          többi.~ ~– Nyomon vagyok, uraim – szólt Abellino. – Psychologicus
18    I,    VII|    Kárpáthy nevetve.~ ~– Hallották uraim – szólt Rudolf a körülállókhoz
19    I,      X|          azokat kezei közül? – Nos uraim, mondják meg, mit tudnak
20    I,    XII|              Szolgálatjokra állok, uraim.~ ~– Micsoda? Mit ért ön
21    I,    XII|          látszik.~ ~– Nem tréfálok uraim, én tegnap óta címtársa
22    I,    XII| mosolyodjék.~ ~– Mindegy az nekem, uraim; én tudok pisztollyal, karddal,
23    I,    XII|         lenni.~ ~– Helyre! Helyre, uraim! – kiálta Rudolf véget vetendő
24    I,    XII|       ellenfele helyett. No nézzék uraim, amely fa mellett álltam,
25    I,    XII|              Úgy legyenek szívesek uraim, saldírozni ezt a követelést! –
26    I,     Sz|           mesdames! – Egészségükre uraim és hölgyeim!~ ~ ~ ~babuka –
27   II,    XVI|       annak kardját leütik.~ ~– Ah uraim, hisz ez így csak tréfa! –
28   II,     XX|            tanít? (Helyes! éljen!) Uraim, nagyságos, méltóságos,
29   II,     XX|        nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! nagyságos, méltóságos,
30   II,     XX|           a nábob:~ ~„– Úgy hiszem uraim, nem szükség önök előtt
31   II,     XX|         szabad legyen megemlítenem uraim, azon esetet, midőn egy
32   II,     XX|        Sokan nevetni kezdtek.~ ~„– Uraim, én nem frivol tréfából
33   II,     XX|           és csaholó pártokat.~ ~– Uraim! önöknek odakinn szabad
34   II,   XXVI|    közöttük.~ ~Rudolf volt az.~ ~– Uraim! Önök nem veszik észre,