Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen
 2    I,      I|       keresztúti gáton, melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros. Nevét
 3    I,      I|          kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött
 4    I,      I|            az istennyila – szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem
 5    I,      I|          ismét néhány lépést.~ ~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
 6    I,      I|           is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel
 7    I,      I|       indulni valahová!~ ~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik az
 8    I,      I|                  Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy
 9    I,      I|            úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok inkább egy
10    I,      I|             magában mindenki.~ ~Bús Péter uram ezalatt felnyitá egyetlen
11    I,      I|              E csodára kilépett Bús Péter urain gyertyával kezében,
12    I,      I|   Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~–
13    I,      I|            így tarka az élet.~ ~Bús Péter uramnak sehogy sem tetszett
14    I,      I|          bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is mondott többet,
15    I,      I|           állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult, amint
16    I,   XIII|      jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú
17    I,   XIII|         bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak hogy lopni
18    I,   XIII|       hosszú iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk
19    I,   XIII|   karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett, hogy
20    I,   XIII|            méltóságos úrnak – szólt Péter úr az asztalhoz állva –
21    I,   XIII|            elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált
22    I,   XIII|    gazdálkodtak a nábob jószágán.~ ~Péter úr, dacára hajlott korának,
23    I,   XIII|            félbeszakítá az olvasást Péter.~ ~– Méltóságodnak kegyes
24    I,   XIII|       tiszttartó maga is – viszonza Péter úr –, de télen rá kellett
25    I,   XIII|             és megvan.~ ~– Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor
26    I,   XIII|                  Hagyjuk el ezt már Péter. Ezt látjuk, hogy derék
27    I,   XIII|   Megkövetem alázatossággal – szólt Péter úr –, így van az, mikor
28    I,   XIII|            Menjünk gyorsan a végére Péter. Mi van még hátra?~ ~– A
29    I,   XIII|     fáradság.~ ~– Kösse össze Varga Péter uram az aktáit!~ ~A tiltul *
30    I,   XIII|        estéjére elvárom kegyelmedet Péter – szólt Jancsi úr, mint
31    I,   XIII|            úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő
32   II,   XVII|           Pozsonyból írt haza Varga Péter uramnak, hogy asszonyt visz
33   II,   XXIX| jószágigazgató, az emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte ki
34   II,   XXIX|           Harmadik jó barátom Varga Péter, jószágigazgatóm…~ ~– Óh,