Kötet, Fezejet

 1    I,     II|       minden papiros.~ ~Néha ő egyedül egymaga maradt kitartó az
 2    I,     II|        hogy a törvényes örökös egyedül ön lehet?~ ~– Senki más
 3    I,    VII|        a tűz színhelyére érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~ ~–
 4    I,    VII|       magát, elrohant.~ ~Midőn egyedül maradtak, István gróf kegyelettel
 5    I,    VII|        ő itt e magányban nincs egyedül; mellette, fölötte, mindenütt
 6    I,   VIII|     győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot,
 7    I,   VIII|   pányvát, merészen nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörmögést
 8    I,   VIII|        ők maradjanak egymással egyedül.~ ~Jancsi úr lábait egy
 9    I,      X|        aztán gazdagon eltarták egyedül rájok támaszkodó szülőiket.~ ~
10    I,     XI|           A lyánka ritkán járt egyedül odáig is; vagy Teréz, vagy
11    I,     XI|      midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van otthon, pompás télkerti
12    I,     XI|        oly szigorú, hogy ha ma egyedül maradna is bárminő sorsban,
13    I,     XI|        fogadott Fanny számára; egyedül vele tudatta a dolgot. És
14    I,    XII|  senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva. – Hán?~ ~
15    I,   XIII|     úrnak, kinek a világon tán egyedül ő adta meg a valódi címet;
16    I,   XIII| fiskális érkezék meg – azonban egyedül.~ ~Jancsi úr leveretten
17   II,     XV|    magát, a tükörbe tekintett, egyedül levén a szobában, meg nem
18   II,     XV|      ez ideig még sohasem hált egyedül szobájában, nagynénje még
19   II,     XV|   papramorgó.~ ~Fanny és anyja egyedül maradtak a kávézásnál. Boltay
20   II,     XV|   akarja az anyját játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után?
21   II,    XVI|         ha nem tetszik, tessék egyedül itt maradni!~ ~– Csak hadd
22   II,  XVIII|      mintha atyám volna, kitől egyedül kérhetek tanácsot ebben
23   II,  XVIII|      aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom, Rudolf nélkül. Úgy
24   II,  XVIII|      óhajtani.~ ~A két ifjú nő egyedül maradt.~ ~Alig zárult be
25   II,  XVIII|        nő, ki néhány nap múlva egyedül, ismeretlenül pártolatlanul
26   II,    XIX|     mikor eljött az est, midőn egyedül maradtak, s volt idő beszélgetni,
27   II,     XX|       elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint halálra szánt áldozat,
28   II,  XXIII|        számtalanszor engedi őt egyedül szomszéd falvakra látogatóba
29   II,   XXIV|    lovag egy körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~ ~Rudolf udvariasan
30   II,   XXIV|  könnyeden kimondott szó miatt egyedül hánykódik hűs fekhelyén,
31   II,    XXV|  félőrültté tevé, elfogadni őt egyedül, neje nélkül. Nyájasnak
32   II, XXVIII|        azzal, hogy hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~ ~
33   II, XXVIII|            Maradjon ön itt, én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül
34   II,   XXXI|  senkitől sem félt, csupáncsak egyedül Teréztől. A paradicsomból