Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           kend adni vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.~ ~– Mindent
 2    I,      I|          azonban nem tesz semmit – folytatá a chevalier * megnyugtató
 3    I,     II|          bien, monsieur Griffard – folytatá beszédét, egy zsebbeli tükörből
 4    I,     II|              Képzelni kell önnek – folytatá Abellino mellét kifeszítve
 5    I,     IV| Saint-Michelünk visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután
 6    I,     IV|           ha a miénk?”~ ~– Tehát – folytatá Abellino –, az igazgató
 7    I,     IV|         poézisnek! Philax úr azért folytatá műutazását, s nehány hét
 8    I,     VI|         taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~ ~Ismét alig
 9    I,     VI|           Mainvielle-né zavartalan folytatá áriáját.~ ~Az első jeladás
10    I,    VII|     belevág a szavába.~ ~– Tehát – folytatá magához térve –, a monda
11    I,    VII|              Tehát csupa honvágy – folytatá Rudolf egy kerevet karjára
12    I,      X|   hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~ ~– Mindig csak téged emleget,
13    I,      X|              Amióta innen elment – folytatá újra Mayerné – soha fel
14    I,      X|            a jó tanácsot bevenni – folytatá az asszesszor kérlelhetlen
15    I,     XI|           megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg hangon a dandy –,
16    I,    XII|          kifejezésnek lenni, hanem folytatá amint következik:~ ~– Én
17    I,    XII|                Én elvettem volna – folytatá a bőbeszédű dandy olyan
18    I,    XII|       csupán arra kell vigyáznod – folytatá Abellinóhoz fordulva –,
19    I,   XIII|       ugorkáról van szó, és rögtön folytatá: „…vízzel megitatott Jézus
20   II,    XIV|        gyermekem talál születni… – folytatá Kárpáthy halk, alányomott
21   II,    XIV|       áldásképpen.~ ~– És azután – folytatá a mester –, milyen derék
22   II,     XV|               Nem hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy úr, igen
23   II,     XV|       elkövetett ez az úr nálunk – folytatá Mayerné, vánkosai egyik
24   II,     XV|         tart ily módon a szépség – folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –,
25   II,   XVII|       egyszer a télen, jó Boltay – folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik feljövök
26   II,     XX|         senki sem bírt felfedezni, folytatá a nábob:~ ~„– Úgy hiszem
27   II,   XXVI|        neki.)~ ~– Bizony barátom – folytatá Kecskerey –, midőn legutóbb
28   II,   XXVI|           nyakát vállai közé húzva folytatá:~ ~– Akárhányszor láttam
29   II,   XXIX|     hagyományozott.”~ ~– Továbbá – folytatá János –, ötvenezer forintot
30   II,   XXIX|         múlandó éltemet elhagyom – folytatá nyugodt, szilárd hangon (
31   II,   XXIX|        János megcsóválta fejét, és folytatá.~ ~– És azután felnyitván
32   II,   XXIX|      meghaltakról, elmúlandókról – folytatá Kárpáthy. – Egy kincsem
33   II,   XXIX|            honnak.~ ~– Jól tudom – folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen