IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] medvetalpával 1 medvével 1 mefisztó 2 meg 733 még 566 meg-megállt 2 megadná 1 | Frequency [« »] 881 volt 816 azt 774 ez 733 meg 726 ha 675 mint 664 csak | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances meg |
Kötet, Fezejet
1 I, I| csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül a gát mellett, 2 I, I| vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja 3 I, I| uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan 4 I, I| az kellene még, hogy most meg vendéget hozzon az istennyila – 5 I, I| főbelövethetéstől, nézzük meg, ki van ottan.~ ~A kocsi 6 I, I| lakomához, nem feledkezvén meg egyúttal azon három személyről, 7 I, I| utánok indult lóháton, s meg akarta őket vasvillázni.~ ~ 8 I, I| ménesit; fácánhúst, árticsókát meg rákfarkat!~ ~A kocsmáros 9 I, I| fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik 10 I, I| kezdé elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~ ~– Nekem nem kell 11 I, I| szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából főzött 12 I, I| adnom.~ ~– No hát süttessen meg kend nekünk egy egeret.~ ~– 13 I, I| szép, kedves kis állat, én meg nem foghatom, miért irtóznak 14 I, I| Egyébiránt az egész társaság meg volt győződve felőle, hogy 15 I, I| asztal tetézve rakatott meg ezüsttálakkal és billikomokkal, 16 I, I| megdühödött, s ti megettétek.~ ~– Meg biz azt, még ha egy hordó 17 I, I| Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg.~ ~– 18 I, I| meg a Vidrát, de egér öli meg.~ ~– No ne bolondozz, hiszen 19 I, I| utolsó falatját osztaná meg vele: „Nesze, Matyi!” (A 20 I, I| kezdte nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte,~ ~ki egyre-másra 21 I, I| azt hivé, hogy lenyelte, s meg akar fúlni tőle, s csaknem 22 I, I| mikor tisztességesen is meg tudok halni.~ ~– Csak halj 23 I, I| tudok halni.~ ~– Csak halj meg – biztató a poéta –, ne 24 I, I| majd én gondoskodom.~ ~– Meg is halok – szólt a bohóc, 25 I, I| És a cigány nem mozdult meg többet. Elnyúlt, megmerevedett, 26 I, I| csiklandák az orrát, a talpait, meg nem mozdult. Akkor feltevék 27 I, I| kalap karimáján.~ ~Az arc meg van borotválva, csak két 28 I, I| hogy az ember az állát meg nem bírja benne mozdítani. 29 I, I| divatjában Varszky, azután meg Waroff, és hazajött végre 30 I, I| jövevény (ennyit tanult meg Béranger-bul), amint berúgta 31 I, I| nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~– 32 I, I| nézve.~ ~– Nem úgy van az. Meg kell tudni, hogy Jancsi 33 I, I| üdvözlé őket.~ ~Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi úr 34 I, I| gavallért, elfeledé, hogy meg van halva, felugrott ravataláról, 35 I, I| ölelései közül. – Ne csókolj meg többet, mert elég volt.~ ~ 36 I, I| hazában? – Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy 37 I, I| akar szerezni a nemzetének, meg kell mutatni a külföldön, 38 I, I| őket, ők nem elégesznek meg, mennek a törvényszékhez, 39 I, I| reggelig eltáncol velök, akkor meg összeveszíti a társaságot, 40 I, I| én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino szétmeredt e 41 I, I| Vigasztalhatatlan volnék, ha meg nem ismertem volna. Ez nagyon 42 I, I| enyim lesz, anélkül, hogy meg kellene köszönnöm.~ ~– Kocsisok! – 43 I, I| magára bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol van a nagyságos 44 I, I| tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~ ~Azzal kirobogott 45 I, I| nagy kényelmesen számíthatá meg, mennyi pénzt kapott ez 46 I, I| vehetett rajta Szegeden. Meg volt elégedve.~ ~A chevalier-nak, 47 I, II| milliomokat keresni, azokat meg is találta; egy napon aztán, 48 I, II| szöktetés nem történhetett meg nála nélkül, és Griffard 49 I, II| trombitája levén, szépen meg lehetett tudni előre, melyik 50 I, II| lopogatta, s mindazok a dolgok meg voltak írva. E polémia egypár 51 I, II| bíró, az is repcét vet, meg pálinkát főz nyáron; de 52 I, II| tövire megtudni.~ ~– Ah, meg kell önnek mindezt hallani, 53 I, II| önnek mindezt hallani, ha meg akarja érteni, amit majd 54 I, II| paragrafus között az is meg van írva, hogy: „Élők után 55 I, II| megperelhetni, hogy mért nem halt meg.~ ~– Ah, ez gyalázat! – 56 I, II| takargatott szegénység. Én meg tudom mondani minden idegennek 57 I, II| arc színéből. Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~ ~ 58 I, II| mintegy háromszázezer frank meg nem emésztett adósság miatt.~ ~– 59 I, II| szegény emberekért; ki ölné meg kárpitosát, a kocsigyártóját, 60 I, II| hangon, s ön éppen nem ijedne meg azon gondolattól, hogy ez 61 I, II| utánozni.~ ~– Jó. Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy, egészen 62 I, II| követhetne.~ ~– Eziránt meg vagyok nyugodva, különben 63 I, II| Ekkor inkább azt fogadom meg, hogy nem ülök lóra, és 64 I, II| nagybátyámtól szépszerivel meg tudnék szabadulni.~ ~– Ah 65 I, III| egyének nem tagadhatnak meg maguktól.~ ~Ifjú magyar 66 I, III| csak pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik egy 67 I, III| leszek kénytelen faragni meg tulipántos ládákat, mert 68 I, III| nyelvemet beszéli, száz meg száz mérföldnyire * van 69 I, III| s ott tétovázva álltak meg, nem tudva, melyik felé 70 I, III| Te azt hiszed, hogy meg vagyunk halva? – kérdé István.~ ~– 71 I, III| a diplomáciai tér, s azt meg kell engedned, hogy a legutolsó 72 I, III| elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre egynéhány millió 73 I, III| Te misszionárius vagy, ki meg akarod téríteni eretnek 74 I, IV| melaleuca * között oszlanak meg a vélemények, s nem lehet 75 I, IV| kulisszák regényes intrikáit meg kell tudni, azokból mindenféle 76 I, IV| ember, mert senkit szemben meg nem sért, ezért pedig, amit 77 I, IV| meddig élt, és hogyan halt meg.~ ~– Mi történt azután Saint-Michellel?~ ~– 78 I, IV| iránta kegyelmes, hihetőleg meg lehetett volna vele alkudni 79 I, IV| hallgatta a márki meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt, 80 I, IV| beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~– Nagyon érdekes 81 I, IV| egyszerre más tárgy ragadta meg az erkélyen ülők figyelmét, 82 I, IV| alól; eltörött egy lába, meg egy lőcse. Abellino azután 83 I, IV| rendel, hol a vádlottnak meg kell jelenni a sorompók 84 I, IV| legelegánsabb népével tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú 85 I, IV| szerepét, bizonyosan ő harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát 86 I, IV| csak szükségben kapta volna meg a szerepet. – Ki tud itt 87 I, IV| ból, mely elől rendesen meg szokott szökni a közönség. 88 I, IV| ötvenezer frank pedig nem hal meg, s azon ő magának fűszerszámos 89 I, IV| melaleuca van, mind vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt 90 I, IV| Mainvielle-né ellen? Sértett meg valakit közületek?~ ~– Mindnyájunkat! 91 I, IV| szereztünk neki, s mivel hálálta meg? Avval, hogy pimaszul elvonult 92 I, V| elragadó hanggal ajándékoza meg; reá a művészet géniusza 93 I, V| meghalt. Ekkor ismerkedék meg Kurakin herceggel, ki követ 94 I, V| hír utain jártok, tudjátok meg, hogy a művész híre mulandó, 95 I, V| külföld becsülése után tudjuk meg sajátunk értékét. Jozefine 96 I, V| a harmadikon nem nézték meg, azután végképp kitörülték 97 I, V| nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg egymás után a közönség Mainvielle-nét.~ ~ 98 I, V| csak férje karján jelen meg, kit éveken át makacsul 99 I, V| olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni mindazzal, 100 I, V| megszámlálják; elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra már 101 I, V| a trópikusok légkörének, meg is halltatott tetszése szerint, 102 I, V| ilyesmit elhinni, lehet-e meg bocsátani? Mindennapi ember, 103 I, V| orvost, ő úgysem gyógyítja meg; maga pedig menjen játszani, 104 I, V| férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fördőkre mehet vele; 105 I, V| ha meghal a férj, haljon meg ő is vele… és olyankor feledve 106 I, V| éppen az éjszakán fordult meg, s most üdítő álom fogta 107 I, V| azt érzi most, hogy férje meg fog gyógyulni.~ ~Néha elkomorodik 108 I, V| mégiscsak az igazit mondá meg:~ ~– Hogy önt kifogják pisszegni…~ ~ 109 I, V| szemeiben két könnycsepp jelent meg.~ ~– Óh, madame, ha lehet, 110 I, V| lépjen fel soha többet; önt meg fogják gyalázni.~ ~Jozefine 111 I, V| Halhatatlan művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére 112 I, V| művésznőtől többet, mégsem hal meg a kegyelet egészen.~ ~– 113 I, V| őfensége éppen most parancsoló meg, hogy a tegnap érkezett 114 I, VI| vihara a tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne 115 I, VI| ismeretségben lenni.~ ~Hanem azt meg kell engedni, hogy szép 116 I, VI| kézmozdulatára Kárpáthynak száz meg száz tenyér visszhangzott, 117 I, VI| Ember! Mit cselekszel? Meg akarsz ölni bennünket?~ ~– 118 I, VI| óriási általános taps zendült meg, hogy Catalani ijedten kapta 119 I, VI| előtt tisztelettel hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel 120 I, VI| loge infernale népessége meg volt némulva; ha valaki, 121 I, VI| Akárki tette közülünk, azt meg kell vallani, hogy övé a 122 I, VI| az. Csak nekem mondjátok meg, hogy a többiek meg ne tudják.~ ~– 123 I, VI| mondjátok meg, hogy a többiek meg ne tudják.~ ~– Amott áll 124 I, VI| végződött; közönség és szereplők meg voltak elégedve egymással, 125 I, VI| egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant többet. Un soufflet 126 I, VII| vagy hat embert gyilkolt meg egymás után, s ezért lefejeztetett. 127 I, VII| férfi övével derekán jelenik meg, tudhatja mindenki, hogy 128 I, VII| Ulyssestől, őt tisztelé meg sokat vándorolt övével, 129 I, VII| éppen a cél előtt állít meg, mint a tenger fenekén látszó 130 I, VII| óriások azért nem szűntek meg remélni; mindennap ostromolják 131 I, VII| a sírig.~ ~Alig kondult meg a Saint Médard templomában 132 I, VII| bátor férfiak, akik ezt meg tudják gátolni? – kérdé 133 I, VII| öltözött ifjút pillanta meg, de ki egészen össze volt 134 I, VII| felöltönyt, nem gondolva meg, hogy sokkal nagyobb gyújtogatást 135 I, VII| kinek férje az idén halt meg, s kinek minden vigasztalása 136 I, VII| óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő felért a 137 I, VII| azt oly erős lélekkel őrzé meg.~ ~Nehányan azt állítják, 138 I, VII| kerülje azon köröket, mikben ő meg szokott fordulni.~ ~Mint 139 I, VII| közé fogja követni, senki meg sem mozdult; ekkor azt kiáltá: „ 140 I, VII| tűzben csókolózni – jegyzé meg Iván herceg.~ ~– Hogyne! – 141 I, VII| holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~ ~– 142 I, VII| furcsa fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy 143 I, VII| Egyébiránt én hiszem, hogy ő meg fogja szavát tartani.~ ~ 144 I, VII| Azt, hogy Chataquéla meg tud halni férje után – vagy 145 I, VII| fordulva –, ha én nem tartom meg, amit ígértem, tartsanak 146 I, VII| Kárpáthy Béla nemesi szavának meg fog felelni. Addig a titoktartás 147 I, VII| mert hiszen neki mindent meg kell tudni, legyen bár a 148 I, VII| lord Burlington már előre meg is vigasztalta vele, hogy 149 I, VII| akárhány meghalt.~ ~– De meg kell önnek gondolni, hogy 150 I, VII| felelet, mikor az ember meg van fogva.~ ~ ~ ~Az indu 151 I, VII| fogadott gyilkosok, kik őt meg akarják ölni. De védi őt 152 I, VII| mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan egy haloványsárga 153 I, VII| fog jönni érted, és azután meg fog szeretni. – Most az 154 I, VII| hintók, cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel előtt; 155 I, VII| hogy midőn a gyermekek meg lesznek mentve, s nem marad 156 I, VII| volna. Kik a tűzben halnak meg, azok egyszerre a napba 157 I, VII| jutnak, akik a földben halnak meg, azoknak ott várni kell 158 I, VII| veszlek, szeretni foglak, míg meg nem halok. A delnő elsápadt 159 I, VII| csak amúgy az ajtóban állt meg, beszólva halkan Rudolfhoz.~ ~– 160 I, VII| földszinti páholy ajtaját nyitá meg előtte.~ ~A kérdéses család 161 I, VII| fogadást. De nem ön után égette meg, tehát Abellino sem veszté 162 I, VII| van-e, megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához 163 I, VII| nemcsak az elemekben mutatja meg csodáit, hanem az emberi 164 I, VII| szemeiben egy könny jelent meg; első fohász és első könny 165 I, VII| ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá azt. Arcán az elpirulás 166 I, VIII| hivatalt visel, mely nem engedi meg a leereszkedést.~ ~Majd 167 I, VIII| hosszú bajusza háromszor is meg van kanyarítva a végéig, 168 I, VIII| hogy hány akó * bort ittál meg azalatt, hány palackot törtél 169 I, VIII| soha sem bor, sem ember meg nem vert.~ ~– Olvassa csak 170 I, VIII| mint száz mulatság bomlott meg miatta, egy korcsmárost 171 I, VIII| Sok nemigaz jószág fordult meg a kezeden.~ ~–- Engem nem 172 I, VIII| vohla belőled, hol tanultál meg ilyen folyvást beszélni?~ ~– 173 I, VIII| esztendeig mindig én maradtam meg pünkösdi királynak – felel 174 I, VIII| itt hiába feleselnek, de meg nem is volt illendő ilyen 175 I, VIII| hiányzott rajta a formából, az meg volt neki adva cifra sallangokban, 176 I, VIII| valakire ráessék, azután meg hogy leesett, ismét odatódulnak 177 I, VIII| augusztus végével kérdezé meg, hogy kinek is hítták a 178 I, VIII| még csípőre tett kézzel, s meg sem mozdítja korbácsát.~ ~ 179 I, VIII| egy egész fejjel előzte meg Márton lovát, s ez a különbség 180 I, VIII| eddig egyszer sem ütötte meg paripáját.~ ~Most, amint 181 I, VIII| a síkon te jártál elébb, meg vallom, jobb lovad van, 182 I, VIII| legyen; de gyere, mutasd meg: ember vagy-e ott is, ahol 183 I, VIII| ember vagy-e ott is, ahol meg is kell állni? Látod, itt 184 I, VIII| a vidéket, embereket ölt meg, gulyákat kerget szét, kalangyákat * 185 I, VIII| pásztoraitól csekély fáradsággal meg lehetett tudni, merre jár 186 I, VIII| A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből, sőt 187 I, VIII| a vad állat bőrén; de az meg sem mozdult. Egy második 188 I, VIII| vadat, anélkül, hogy azt meg bírná indítani; már többen 189 I, VIII| irtóztató bömböléssel állt meg a síkon, lábait megvetve 190 I, VIII| semmit, futni fog, amíg meg nem szakad bele.~ ~A legény 191 I, VIII| tanácsbeli és a főbíró háza előtt meg kellett állapodni, s ott 192 I, VIII| A feltett borból előre meg lehet mindig jósolni, milyen 193 I, VIII| próbáltak ilyképpen, akkor meg az egész társaság azt képzelte, 194 I, VIII| feladatot –, de csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon 195 I, VIII| gégefő, az ádámalmacsutája meg ne mozduljon, hanem még 196 I, VIII| Csak Kis Miska nem mozdult meg helyéből.~ ~Kutyfalvi nagy, 197 I, VIII| tenni mással, ahogy ő verte meg nemegyszer egyik-másik cimboráját 198 I, VIII| melyet éppen akkor tömött meg dohánnyal.~ ~– Te, fiam, 199 I, VIII| onnan a székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz 200 I, VIII| napja?~ ~– Tudja a pap, meg a kalendáriomcsináló; hát 201 I, IX| Ők nagyon drágán vásárlák meg az európai míveltséget; 202 I, IX| két irány között oszlott meg a köznemesség tömege is. 203 I, IX| kisasszonyt hazai nyelven szólítni meg vagy táncra felkérni, a 204 I, IX| néha találkoztunk vele, meg az úriszéken, hanem akkor 205 I, IX| mozgalomnak, mely akkor kezdetett meg, midőn széltére azt hitték 206 I, IX| Kolozsvárott oly ünnepéllyel nyitá meg, mely annak magas tekintélyt 207 I, IX| Ily helyzetek közt nyílt meg az ezernyolcszázhuszonötödik 208 I, IX| mely új korszakot kezde meg nemzetünk életében.~ ~Új 209 I, IX| elmondani.~ ~De alig ismernők meg Kárpáthy Jánost, a magyar 210 I, IX| oly helyen, hol az előle meg nem szökhetik, hol őt vérig 211 I, IX| gyorsírók tollának sercegését meg lehet hallani.~ ~Fölkel 212 I, IX| utána száz és azután ezer meg ezer kiáltás hangzik: „Halljuk!” 213 I, IX| szónokot mindez nem zavarja meg, ő a legnagyobb zsibaj közt 214 I, IX| nekik nagy büszkén, hogy ő meg fog nekik felelni. – Elhiszem 215 I, IX| soha, míg ezerféle vízben meg nem mosdott. Ehhez járult 216 I, IX| Ha nyer, igaza is lesz meg ezer aranya; ha veszt, az 217 I, IX| haladtam, miszerint ma a leány meg fog jelenni a karzaton; 218 I, IX| kezdte helyét nem találni; új meg új állásokat vett föl, kardját 219 I, IX| kardját ölébe kapta, majd meg rátámaszkodott, a bajuszát 220 I, X| divatkereskedésből gazdagszik meg, valamennyit elveszik ezek 221 I, X| redoute-okban ismerkedett meg; az talán el fogja majd 222 I, X| cselédjeire hagyott; ha meg volt szorulva, fűnél-fánál 223 I, X| zsemlyével. A lyányok, ha meg akarják egymást nevettetni, 224 I, X| pénztárban talált hiányt, addig meg nem nyugodott, míg valamennyi 225 I, X| bűnvádi eljárást szüntessék meg.~ ~Mayer megtudva nénjének 226 I, X| segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól, hogy mások segítsenek 227 I, X| történik, hacsak valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg, 228 I, X| magnetizálta idegeit, akkor eredtek meg szavai; ömlött belőle a 229 I, X| zajos éneklés közt lepte meg leányait, az asszony új 230 I, X| egy napon maga az asszony meg nem súgta volna neki, hogy 231 I, X| nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől: „Minek 232 I, X| tajtékpipával örvendezteté meg, melyre vadászkutyák voltak 233 I, X| hogy e napon Terézt is meg fogja látogatni, mihez annál 234 I, X| megörvendeztetni; végre maga kezdé meg a szót.~ ~– Nézze néném, 235 I, X| mások egy tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy ütet 236 I, X| forint, hanem azt sem érdemli meg, mert nagyon hanyag a tanulásban, 237 I, X| próbákon sohasem jelenik meg, fizetésének fele büntetésbe 238 I, X| doktor nem gyógyíthatja meg.~ ~– Üm – mordula Mayer 239 I, X| vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás 240 I, X| s oly szerényen hajtják meg magukat a leányok előtt, 241 I, X| tréfás fiú lesz – ki őket meg akarja lepni.~ ~Egy vén, 242 I, X| leányában elvesztett, mentse meg az ötödikben, mert tudom 243 I, X| közül? – Nos uraim, mondják meg, mit tudnak énfelőlem? Tolvaj 244 I, X| virágágyakba, mert oda kakastaréj * meg vitézsarkantyú * van vetve. 245 I, X| Én bizony nem tagadnám meg a kívánatát, ha önnek volnék.~ ~ 246 I, X| ember azok iránt, akikre meg haragszik, az egész törvényszéket 247 I, X| lélekbátortalanság által meg volt fosztva azon előnyöktől, 248 I, X| Milyen szép családdal áldotta meg önt az isten, és az úr hogy 249 I, X| egy tisztességes személy meg akarja a szerencsétlen gyermeket 250 I, X| számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát fogja kérni. 251 I, X| Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~ ~– Szegény 252 I, X| végre is abban állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny a 253 I, X| rámából. Tehát ököllel üté meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~ 254 I, X| mivé lett, sohasem tudta meg senki. Némelyek azt állíták, 255 I, XI| kedvező arccal jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki 256 I, XI| Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét, 257 I, XI| gyermek elvadult lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva 258 I, XI| félve rebegé ott: „Bárcsak meg ne látott volna!”~ ~Teréz 259 I, XI| fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve, visszaadva 260 I, XI| más női munkát rendeljen meg, Fanny által készítendőt, 261 I, XI| áldozatát.~ ~Teréznek tehát meg kellett engedni, hogy Fanny 262 I, XI| védnője nélkül bátran jelenhet meg akárhol a hajadon, mert 263 I, XI| mérges pókot látott volna meg, elejté azt kezéből, és 264 I, XI| hivé, hogy már ezáltal is meg van gyalázva.~ ~Nemsokára 265 I, XI| által már most ő örökre meg van becstelenítve, s dacára 266 I, XI| chevalier bement, akkor meg bezáratták. Ők maguk azután 267 I, XI| du corps” * sem engedné meg abbanhagyatni, s az egész 268 I, XI| menyegzőnkre kitűzött napon halt meg. Halálos ágyán megfogadtatá 269 I, XI| Vigyázzon asszonyom, és mondja meg azoknak, kik a lyánka felügyelői, 270 I, XI| maradjon. Ha ellenkezőt tudnék meg, rögtön megszüntetném pártfogásomat. 271 I, XI| tartott, ami bizonyosan meg is történt volna, hogy a 272 I, XI| ő gazdagon jutalmazandja meg fáradozásait.~ ~Mennyire 273 I, XI| még csak nevét sem mondja meg?~ ~Mi természetesebb, mint 274 I, XI| szüntelen Krammnét, hogy mutassa meg neki csak egyszer a távolból 275 I, XI| komornyikja által küldé meg.~ ~Milyen finom kiszámítás.~ ~ 276 I, XI| mindent. Senkinek sem mondta meg, hogy ezentúl hol keressék.~ ~ ~ ~ 277 I, XII| elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~ ~Szegény 278 I, XII| kelle járni, ahol azelőtt meg nem fordult.~ ~A jó öregek 279 I, XII| fog mutatni az utcán, ha meg kellene is halnia. Boltay 280 I, XII| Sándor minden vasárnap meg szokott jelenni a templomban, 281 I, XII| ezek a filiszterek aligha meg nem szagoltak valamit.~ ~– 282 I, XII| éppen Boltay háza előtt állt meg.~ ~Fanny fiatal leányok 283 I, XII| családomnak különc; én egyszer meg akartam házasodni, mátkám 284 I, XII| hatszáz forint és négy forint meg harminc krajcár – szólt 285 I, XII| visszakapta.~ ~Abellino végtelenül meg volt lepetve. Arra nem volt 286 I, XII| nyugtát, mert bizonyomra, meg fogja bánni, ha ezt nem 287 I, XII| alkalmasnak; végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél 288 I, XII| rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét sértegetni, ha 289 I, XII| bizalmával nem tisztelt meg – felelt Sándor, ki oly 290 I, XII| No, no, ne ijedjen meg – biztatá Konrád –, nem 291 I, XII| fickó észrevehesse, mennyire meg van ő ezáltal tisztelve) 292 I, XII| mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok bízva Boltay úr által, 293 I, XII| eltávozott, s nekem okaim vannak meg nem mondani sem azt, hogy 294 I, XII| magát.~ ~– Tehát csakugyan meg akar ön verekedni mestere 295 I, XII| cimborának látszik. Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború, 296 I, XII| elől hasalni, félrebukni, meg aztán két-három gléda áll 297 I, XII| semmi baj sem ér, hanem meg kell állani szem-szembe, 298 I, XII| hagyva. – Hán?~ ~Sándor meg nem állhatta, hogy el ne 299 I, XII| lesznek önnek tanúi? Nevezzen meg két ismerőjét.~ ~– Ismerőim 300 I, XII| határozottan nem fejthetjük meg. Voltak, kik indítványozták, 301 I, XII| mikor ijedtében már félig meg van halva, akkor pisztolyba 302 I, XII| eltaláljanak, hanem egy kissé meg akarták őt szeppenteni, 303 I, XII| Köszönöm – felelt ez. – Meg találna rajtam érzeni, s 304 I, XII| Most már csak azért is meg kell őt kínozni.~ ~Konrád 305 I, XII| helyéből Sándor, s szilárd, meg nem szakasztott léptekkel 306 I, XII| odafutottak az utóbbihoz.~ ~– Meg van ön sebesülve?~ ~– Semmi, 307 I, XII| mellett repült el, aligha meg nem siketültem. Egy szót 308 I, XII| bolond, ön engemet lőtt meg ellenfele helyett. No nézzék 309 I, XII| léptek, megkérdezve, hogy meg vannak-e elégedve a nyújtott 310 I, XII| azt állítá, hogy ő annyira meg van elégedve ezzel a párbajjal, 311 I, XIII| Ez mind nem történhetik meg. Azt nem lehet valakitől 312 I, XIII| rakoncátlanság és dévajság senkitől meg nem bírált menhelye; mert 313 I, XIII| ebből csak egy követ is meg mert volna mozdítani.~ ~ 314 I, XIII| addig Bécsben lakott, ennek meg az a gondolatja támadt, 315 I, XIII| valami szokatlan áhítat lepte meg János urat; a bohócok, a 316 I, XIII| hogy a közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli 317 I, XIII| fia helyett Petike tanulja meg a leckét, s később a fiút 318 I, XIII| fentebb említett napig híven meg is maradott, s ha megmondjuk, 319 I, XIII| lopni nem tud, de még csak meg nem szolgált ajándékokat 320 I, XIII| világon tán egyedül ő adta meg a valódi címet; azután meg 321 I, XIII| meg a valódi címet; azután meg azt nem lehetett vele megértetni, 322 I, XIII| halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva simára, 323 I, XIII| nőttek fel, együtt vénültek meg mind a hárman, s Palkó most 324 I, XIII| csak a színével gyűlne meg a baja, kissé nehéz lévén 325 I, XIII| asztalra. S nem állhatta meg, hogy ennyit ne mondjon:~ ~– 326 I, XIII| lajstroma.~ ~Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de 327 I, XIII| búzát. Eszerint alig adta meg a magot, amit belevetettek – 328 I, XIII| sását, s majd nem dűlt volna meg; jégeső ellen Pozsonyban 329 I, XIII| lett fekete és savanyodott meg.~ ~– No bizony. Hát keresztyén 330 I, XIII| megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig 331 I, XIII| készpénzen ezer forintért meg lehetett volna tőle kapni.~ ~– 332 I, XIII| ültetett talpadi erdőm! Meg kell mondani annak az embernek, 333 I, XIII| kollégium nem kapta még meg az évi díját.~ ~– Nem is 334 I, XIII| megbecsüli és nem lopja meg, holott az ellenkezőre elég 335 I, XIII| uram! Lássuk, hogyan tanult meg számadást csinálni.~ ~– 336 I, XIII| kend a fiskálisért! Mondja meg neki, hogy jó tollat is 337 I, XIII| kedvéért, mikor valakivel meg kell itatni az olajat szilvórium 338 I, XIII| kibékülni. Név szerint: írja meg Horhi Miskának (intra parenthesim * 339 I, XIII| halmot. Csenkő Lacinak írja meg azt (el ne felejtse, hogy 340 I, XIII| írja neki, mert nem érti meg, csak syntaxist * végzett), 341 I, XIII| syntaxist * végzett), írja meg neki, hogy ami ménlovat 342 I, XIII| ujja. Menjen ki, mosdjék meg, azután jöjjön be megint.~ ~ 343 I, XIII| udvarra, hátratéve kezeit, és meg sem mozdult.~ ~A fiskális 344 I, XIII| fiskális megállt és várta, míg meg fog fordulni. Várt egy jó 345 I, XIII| amíg én élek, évrül évre meg fog tőlem kapni. S reménylem, 346 I, XIII| zaja. A vadászok érkeztek meg az erdőről frissen lőtt 347 I, XIII| mezőkön ezüst köd lapult meg, mintha tündér tenger támadt 348 I, XIII| majd meglátja őket, még meg is unhatja.~ ~Eközben fölöltözteté 349 I, XIII| Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy egy Kárpáthyról 350 I, XIII| parasztfattyúkat az udvaron; meg ne ijedjen a nagyságos úr, 351 I, XIII| fegyvert és öltözetet, a diákok meg azalatt énekelni fogják 352 I, XIII| verset, a kántus prézes * meg a nótát. Be derék lesz!~ ~ 353 I, XIII| harangoznak még?~ ~– Várjon! Elébb meg kell izenni a papnak, hogy 354 I, XIII| jött a maga lován, annak meg égő taplót dugott a fülébe 355 I, XIII| hogy majd ott fenekeljen meg; kiment a konyhába, a mákot 356 I, XIII| mulassunk szépen. A poétának meg kellett elébb mutatni a 357 I, XIII| negyven esztendős korára jön meg a sütnivalója; az övé hetvenre 358 I, XIII| sütnivalója; az övé hetvenre érett meg.~ ~– Ne bántsátok – szólt 359 I, XIII| a nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte volna, ha 360 I, XIII| nélkül, sehol sem akadt meg.~ ~ ~„Az isten éltesse nagyságod 361 I, XIII| csorbája,~ ~ ~ ~Mindennap új meg új örömét találja,~ ~ ~ ~ 362 I, XIII| tisztel. Most már sietni fog, meg bánja heveskedését, bocsánatot 363 I, XIII| elküldött fiskális érkezék meg – azonban egyedül.~ ~Jancsi 364 I, XIII| feljajdulása volt az; az iszonyúan meg bántott öreg, amint a koporsót 365 I, XIII| karszékébe.~ ~A vér fagyott meg azok ereiben, akik látták. 366 I, XIII| hátrálni. Senki sem foghatta meg ezt; máskor egy sértő tekintet 367 I, XIII| hagyjon. Mi lelte most?~ ~Meg volt rémülve ő is. Midőn 368 I, XIII| megütötte a guta; ha rögtön meg nem halt is, de bizonyosan 369 I, XIII| a temetés hírére jelenni meg. Másnap reggel csakugyan 370 I, XIII| Másnap reggel csakugyan meg is érkezék az esperes úr – 371 I, XIII| leendő urokat tisztelik meg hódolataikkal. Másnap ismét 372 I, XIII| Valójában a régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai. 373 I, XIII| nagy megbotránykozására meg sem billentve kalapját az 374 I, XIII| mármost annál csak maradjanak meg, és őhozzá többet képpel 375 I, XIII| Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni, miért nem halt 376 I, XIII| akart halni, miért nem halt meg igazán. Most imhol ennyi 377 II, XIV| poétám, miként szabadítsd azt meg; hiába adsz neki acélból 378 II, XIV| pusztítsd el a csábítót, mert meg nem menekülsz tőle különben.~ ~ 379 II, XIV| De azután mindennap új meg új hírre virradt; divatos 380 II, XIV| mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn előtte térdelsz, 381 II, XIV| midőn díszes úri hintó áll meg háza előtt, melyből éltes 382 II, XIV| nem hozott, uram – szólalt meg Boltay –, s hiszem istenemet, 383 II, XIV| magukat, de addig uram… addig… meg ne kapjak itt a közelemben 384 II, XIV| egy rossz üveget; mondja meg ön drága úröccsének.~ ~– 385 II, XIV| tervem van, melyet önnek meg kell ismerni. Jobb lesz, 386 II, XIV| hanem tombolni fog! Én meg akarom őt fosztani ettől 387 II, XIV| volt e jelenés hiú álom. Meg fogok házasodni, és most 388 II, XIV| minden lépten-nyomon. Én meg akarom hiúsítani e léha 389 II, XIV| maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~ ~– Üljön 390 II, XIV| nem fogja kárpótolni azt; meg fogja bánni, hogy eladta 391 II, XIV| leggazdagabb főuraknak kínál meg egy szegény, családhagyott 392 II, XIV| merülve.~ ~– Sándor – szólitá meg az ifjút a mester –, remeked 393 II, XIV| Sándor szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az 394 II, XIV| jobban szereted, ha én kérem meg helyetted? Én azt sem bánom, 395 II, XIV| megismertetni.~ ~Tehát elébb meg fogja Fanny kezét Sándor 396 II, XIV| volt, hogy alig foghatta meg. Látszik, hogy most kevesebbet 397 II, XIV| gazdasszony vált belőled. Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez 398 II, XIV| szobába, csak akkor jelent meg egy percre körültekinteni, 399 II, XIV| bolondnak tartanak!~ ~– Sőt meg is okosodott.~ ~– Örökké 400 II, XIV| gyalázatos nehány ezer forintért meg fogják vehetni! Koldusok!~ ~ 401 II, XIV| hogy csak akkor tudhatná meg, mint volt szeretve, és 402 II, XIV| különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~ ~Hát 403 II, XIV| tán kárhozattól mentene meg: anyja és testvérei.~ ~Őket, 404 II, XIV| boldogtalanokkal, ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek 405 II, XV| éltesse sokáig, és jutalmazza meg minden égi-földi jóval! 406 II, XV| mondanom; de mégis elmondom. Meg kell tudni a világnak, de 407 II, XV| a világnak, de leginkább meg kell tudni Boltay úrnak, 408 II, XV| én Istenem! Mire hagytál meg engemet! Szegény lelkem 409 II, XV| elől a világból, nem bírta meg azt, beleugrott a Dunába; 410 II, XV| vakultam és süketültem volna meg azóta! Négy álló esztendeig 411 II, XV| mindenféle közül az ragadt meg legerősebben, hogy a jámbor 412 II, XV| egyék, s ami legelső, mentse meg magát az éhenhalástól.~ ~– 413 II, XV| az minden kétség nélkül meg fog történni. Ön meg fogja 414 II, XV| nélkül meg fog történni. Ön meg fogja látni leányát, beszélni 415 II, XV| minthogy anyját a nyomorúságban meg ne ismerné. El fogom önt 416 II, XV| Mayerné még egyszer újólag meg akarta ragadni Boltay csizmáit, 417 II, XV| leánya elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa, s egy egész 418 II, XV| egyedül levén a szobában, meg nem állhatta, hogy nagy 419 II, XV| Hatvanezer pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~ ~Lehetséges 420 II, XV| hatvanezer forinttal jól meg van fizetve. Ő úgyszólván 421 II, XV| Boltay mester egyáltaljában meg nem engedtek neki, hanem 422 II, XV| azt azonban semmiképpen meg nem gátolhatták, hogy a 423 II, XV| lábaihoz, akik azáltal annyira meg voltak lepetve, hogy egyiknek 424 II, XV| tudott volna mit felelni, meg tudta volna magyarázni az 425 II, XV| szobarendezéssel, Teréz bizalmasan fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan 426 II, XV| Boltay mesterhez érve, annak meg kellett engedni, hogy őt 427 II, XV| meglehetett volna, de nem becsülte meg, mindegyik az egész világé 428 II, XV| apja is gutaütésben halt meg, meg a két testvére, éppen 429 II, XV| is gutaütésben halt meg, meg a két testvére, éppen az 430 II, XV| második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, 431 II, XV| bizonyosan elmegyek melletted, és meg nem szólítalak. Igaz is. 432 II, XV| az anyja meghal, azután meg, míg egy nagybátyját kiengeszteli, 433 II, XV| volna, a kutya sem ugatná meg, így meg az egész világ 434 II, XV| kutya sem ugatná meg, így meg az egész világ beszél róla, 435 II, XV| Persze, hogy irigykednek. Az meg csak neveti őket a kastélyából. 436 II, XV| legrosszabb lesz belőle; sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb 437 II, XV| fog.~ ~– Te Fáni – szólalt meg egyszerre, újra kezdve a 438 II, XV| attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~ ~– Én 439 II, XV| ablaktábla, s reggel felé meg akarta tudni, virrad-e már, 440 II, XV| a legnagyobb urak vették meg azokat drága pénzen, úgyszólván 441 II, XV| Mondhatni, hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a festő, 442 II, XV| Én az ilyen beszédeket meg sem szoktam hallgatni. Még 443 II, XV| titokban esküdött volna meg veled. Jaj Uram, bajos abban 444 II, XV| mezőre. Csak a hangján érzett meg egy kicsinyt a papramorgó.~ ~ 445 II, XV| Engedd, hadd én csináljam meg a kávédat. Én már tudom, 446 II, XV| anyjára tekintve, ki nem szűnt meg őt magasztalni, szépnek, 447 II, XV| körülnézett, ha nem hallja-e meg valaki, azután odavonta 448 II, XV| Hiszen, ha megcsal, ő bánja meg, a hatvanezer forint mindenesetre 449 II, XV| van bácsi, tehát mondja meg a néninek, hogy vegyen nekem 450 II, XV| le, jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom.~ ~Fanny mosolyogva 451 II, XV| Abellino megkérte, engedje meg, hogy ily alakban lefesse. 452 II, XV| Abellino nem állhatá meg, hogy összevissza ne ölelje 453 II, XV| duennát, amit azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné elmondá 454 II, XV| hozzánk többet. Izenjék meg Kárpáthy János úrnak, hogy 455 II, XV| magánkívül volt elragadtatásában, meg nem állhatja, hogy a szép 456 II, XV| túláradó érzelemmel szorítja meg Boltay kezét, azután Terézét, 457 II, XV| Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg kell ismernünk?~ ~Egy derék 458 II, XV| mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~ ~Aki erre 459 II, XV| úr nem biztat, nem szerez meg senkit, az ő estélyein minden 460 II, XV| Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné! Ő büszke a 461 II, XV| Hivatalos volt az estélyre, s meg is ígérkezett mind a finom 462 II, XV| jól, hogy erről mindenki meg van győződve, hanem azért 463 II, XV| Nagyon örülök, hogy nem veté meg szerény meghívásomat. – 464 II, XV| kegyesek voltak nem feledkezni meg legőszintébb tisztelőjökről. – 465 II, XV| Csalatkoztok. Ennek Fennimor adja meg az árát. Adjatok egy kis 466 II, XV| tejfehér arca még engedne meg valami nüanszot visszafelé, 467 II, XV| nüanszot visszafelé, úgy azon meg kellene látszani a sápadtságnak, 468 II, XV| szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást, én megyek 469 II, XV| kettős szerencsémmel cáfolni meg.~ ~A legközelebbi teremben 470 II, XV| Csinos volt, csinos. Azt meg kell neki engedni; hajfodrozata 471 II, XV| valakit, ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: Mr. Griffard-t. 472 II, XV| hogy még most se tagadja meg gunyoros természetét, ahhoz 473 II, XV| cher Abellino * – szólalt meg ekkor mellette Fennimor 474 II, XV| Fennimor.~ ~– Ah, ah! – meg nem állhatja, hogy diadalmasan 475 II, XV| mást, derék fiatal embert meg ne szeressen. Ah, ah, ah! 476 II, XV| társaság azért nem zavartatik meg. Nehány pillanat múlva ugyan 477 II, XVI| engedik őket menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~ ~Fennimor 478 II, XVI| folyni.~ ~Ha öt perc alatt meg nem tudják egymást vágni, 479 II, XVI| ebben mi így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék 480 II, XVI| orrát vagy szemét bélyegezni meg. Egyiknek sem sikerült, 481 II, XVI| szobába, vegyetek egy kardot meg egy pisztolyt; ki a sötétben 482 II, XVI| szabályait – szólt Konrád –, ön meg van fosztva azon jogától, 483 II, XVI| egyszerre mind az öttel meg akarna vívni, ami annál 484 II, XVI| Abellino lapockájában akadt meg, különben keresztülmegy 485 II, XVI| kinyújtott kardjába. Ott állt meg a markolatnál. – A kard 486 II, XVII| ürességtől, úgy látszván meg bennök azon néhány bennszülött 487 II, XVII| most már majd önnek is meg kell látogatni engem Kárpátfalván.~ ~ 488 II, XVII| ellen két könnycsepp jelent meg szemében, s csendesen végiggördült 489 II, XVII| kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják 490 II, XVII| képek, mikkel minden szoba meg volt rakva, kiszedettek 491 II, XVII| csupán Vidra cigány hagyatott meg az udvarnál, tapasztalt 492 II, XVII| vitte el a küldeményt, előre meg volt neki mondva, hogy a 493 II, XVII| ív, melyet maga kezdett meg, alatta a felesége neve, 494 II, XVII| rimánkodott, akár szabódott, meg volt szorítva, nem menekülhetett, 495 II, XVII| Szentirmay egyszer a nejével is meg találja őket ismertetni, 496 II, XVII| bohóságot, s nem neheztel meg, ha véletlen egy-egy dévaj 497 II, XVII| erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik, amíg egy agarat 498 II, XVII| kerületben alig van valaki, aki meg ne volna felőle győződve, 499 II, XVII| a nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros helyett használja, 500 II, XVII| János úr hölgyeket is hívott meg. Hiszen most már ő is nős 501 II, XVII| meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga mellett 502 II, XVII| és az ifjú sohase tudná meg, miért halt meg. Őt látta 503 II, XVII| sohase tudná meg, miért halt meg. Őt látta itt és ott és 504 II, XVIII| hiszi.~ ~Csak hadd jelenjen meg azokban a magas körökben, 505 II, XVIII| mind igen alkalmas és jó; meg egy másik csoport léhűtő, 506 II, XVIII| légió apró ember, aki igazán meg van őrülve a szép asszony 507 II, XVIII| úrnőjét nagy tisztelettel állt meg a küszöbben, s nagyon szerette 508 II, XVIII| Némely embert azzal jutalmaz meg a sors, hogy becsületes 509 II, XVIII| olyasvalamit rebegett, mintha meg nem foghatná, mivel adott 510 II, XVIII| lép, tudta, hogy azokat meg fogja szégyeníteni, senki 511 II, XVIII| hozzájok, mi által nyerje meg szíveiket, bizalmukat? Hátha 512 II, XVIII| kebelre vélt találni?~ ~Újra meg újra átolvasta a névsorozatot, 513 II, XVIII| mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint dolmánya 514 II, XVIII| elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~Fanny közelebb 515 II, XVIII| mondaná ki, hogy elől-hátul meg ne címezze, magyarországi 516 II, XVIII| fényes homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap a köhögéssel, 517 II, XVIII| elfelejtett olvasni. Azután meg a túlsó felére nézett a 518 II, XVIII| Ön csak azokat ismerteti meg velem, kiket szeretnem kell, 519 II, XVIII| volna figyelmét, mintha meg lett volna afelől győződve, 520 II, XVIII| boldogságot és erényeket honosít meg azokban, amikre maga adja 521 II, XVIII| kérek ezen szavaimért, de meg kellett magamnak engednem, 522 II, XVIII| külföldön, nejét is ott ismerte meg; mint mondják, addig nagyon 523 II, XVIII| hazával és az emberiséggel. De meg is jutalmazá őt érte Isten, 524 II, XVIII| népes társaságnak.~ ~Azt is meg kell pedig adni a jeles 525 II, XVIII| csalán csak azokat csípi meg, akik hozzáérnek, míg ő 526 II, XVIII| szónoklattan még nem határozott meg, s mely örökké azt a gyanút 527 II, XVIII| aminőt ön sohasem érdemelt meg. (Bizd el magadat ostoba! 528 II, XVIII| Fanny hálásan szorítá meg a kezébe tévedett gyöngéd 529 II, XVIII| jelenlétével.~ ~– Óh, akkorra meg kell jönnie. Nekem szavát 530 II, XVIII| században egy.~ ~(Értsétek meg belőle mind a hárman: Rudolf 531 II, XVIII| Flóra görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha 532 II, XVIII| legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre mindkét kezével 533 II, XVIII| magához, és arcát csókolta meg, és kényszeríté őt is arra. 534 II, XVIII| nem győznéd magad, aztán meg nagyon meg is unnád; ha 535 II, XVIII| magad, aztán meg nagyon meg is unnád; ha pedig ketten 536 II, XVIII| valóságos kis bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni! 537 II, XVIII| másikat szól, és akkor meg nevet.~ ~Fannynak eközben 538 II, XVIII| hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt, neki 539 II, XVIII| Fanny maga sem állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak 540 II, XVIII| mikor a kutyáját lőtte meg nyúl helyett. Meg nem foghatta, 541 II, XVIII| lőtte meg nyúl helyett. Meg nem foghatta, hogy hol vettek 542 II, XVIII| ami nagyon örvendetes. Meg fogja azonban nekem engedni, 543 II, XVIII| kisasszony nem tagadhatott meg magától egy méltóságteljes 544 II, XVIII| ilyen apró szeleskedéseket meg kell bocsátanunk – fiatal 545 II, XVIII| féltékenysége miatt nem gyűl-e meg a Kárpáthy-kastély baja? 546 II, XVIII| bosszúság az, hogy mindennap meg kell mosdani.~ ~ 547 II, XIX| aggodalom nélkül rendelék meg a divatárusnőknél a ruhákat. 548 II, XIX| a jó öreg abban alkudott meg velem, hogy csak azokat 549 II, XIX| tehát jer ide, szóljuk meg a többieket is.~ ~Fanny 550 II, XIX| dames-ot * , senki sem szólná meg őket érte. A nevetők mindig 551 II, XIX| tudhatod, hogy mivel bántod meg. És azután elharagszik esztendőkig, 552 II, XIX| esztendőkig, és nem mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, 553 II, XIX| felkelsz helyedről, midőn csak meg kellene magadat hajtanod, 554 II, XIX| mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen kétségbeejt, mert 555 II, XIX| bizonyos.~ ~Itt egy kissé meg kelle állapodni azon vitakérdés 556 II, XIX| hogy mikor haragudjanak meg valamely etikettszabály 557 II, XIX| felejtik, és a magukéval meg vannak elégedve; a tréfát 558 II, XIX| Kárpáthyné nem állhatá meg, hogy ne ásítson.~ ~– Felelet 559 II, XIX| egyszerre valami komolyság lepte meg. Eléje tűnt ideáljának képe 560 II, XIX| szórakozottságán.~ ~– Most szóljuk meg a hölgyeket.~ ~– Jó lesz, 561 II, XIX| hölgyeket.~ ~– Jó lesz, szóljuk meg a hölgyeket.~ ~– Úgyis csak 562 II, XIX| mind nem tetszik. Lássa meg, hogy valaki keresztbe tette 563 II, XIX| milyen.~ ~– Vénülj csak meg, mint én.~ ~Ezen természetesen 564 II, XIX| öregem, kit ismerjünk még meg?~ ~– Itt van még Szépkiesdyné 565 II, XIX| Fanny háladatosan szorítá meg Szentirmayné kezét. Nélküle 566 II, XX| ülése; mármost melyik illeti meg magát az urat?~ ~Lehete 567 II, XX| üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy egyik kezében a kalapjával, 568 II, XX| alázatos hallgatagan hajtja meg magát az ifjú háziasszony, 569 II, XX| viszont az ő tetszését nyeri meg, mert hozott bár magával 570 II, XX| eszes magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli hiányzott 571 II, XX| felett kimondhatatlanul meg voltak elégedve, s általában 572 II, XX| tisztelendő asszonytól tudakolta meg Fanny, került az asztalra – 573 II, XX| részvevő vagyok valamennyiben, meg nem vonnám csekély tehetségeimet 574 II, XX| pillanatban egy idegen ember urát meg találná támadni, a még súlyos 575 II, XX| 2-szor határoztassék meg, hogy a részvények ára mennyi 576 II, XX| illetlen vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc 577 II, XX| körülményben el nem vesztett, meg nem dorgálja a még folyvást 578 II, XX| mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy csepp 579 II, XX| nevetett.~ ~– Ettől örök időkre meg vagyunk szabadulva. Olyan 580 II, XX| találtam érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség 581 II, XX| vármegyékért, kollégiumokért, ennek meg amannak a korszerű eszmének 582 II, XX| azonban mindenesetre kiválólag meg kell őt dicsérnünk, hogy 583 II, XX| Flóra repeső szívvel ismeré meg a borítékon férje kézírását, 584 II, XX| Azt persze Fannynak is meg kelle tudni, hogy mi van 585 II, XX| megértse, és azután újra meg újra összecsókolá azt úgy, 586 II, XXI| embert, hogy magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem ő 587 II, XXI| szép hölgyek sem tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, 588 II, XXI| harmincéves szilvóriummal meg ne nedvesítsék; ma minden 589 II, XXI| utolsót alkalmasint legjobban meg fogja köszönni a diadalmas 590 II, XXI| valaki, hahaha!~ ~– Akkor meg ha önnek volnék, nem jönnék 591 II, XXI| ér bele a hegyével. Ho! meg kell állani! Ebből nagy 592 II, XXI| kicsúszhatik a kengyel a talp alól. Meg kell állani. A nagyságos 593 II, XXI| háládatos mosollyal köszöné meg az öreg hivatalnok készségét, 594 II, XXI| mulatólak előtt állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak 595 II, XXI| mulatólak tornyából legjobban meg lehete látni az egész versenyt, 596 II, XXI| nagyon kellemetesen lepte meg, hogy neje agarait név szerint 597 II, XXI| úrnőjöket; hiába, mindenkit meg tud hódítani, embert és 598 II, XXI| elhiszem, hogy az, de tegye meg a kedvemért, hogy ne bizonyítsa 599 II, XXI| férjek közöl hány tenné meg azt a neje kértére, hogy 600 II, XXI| szárnyakat képezve, indulnak meg a csalitos rónának, az agarakat 601 II, XXI| senki sem tudná, miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt, 602 II, XXI| mintegy száz lépéssel előzött meg, s midőn vevé észre, hogy 603 II, XXI| Azok meghökkenve állnak meg előtte, mérges nyifogással 604 II, XXI| mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen csóválva 605 II, XXI| megmutatja, hogy mit tud. Eddig meg sem igen erőtette magát, 606 II, XXI| emberét! Kettőnek, háromnak meg bír ez felelni. Régi róka! 607 II, XXI| itt-amott. Most mutassa meg hát, hogy ő ellenében mit 608 II, XXI| nem láthatja! Kérdezzetek meg egy szenvedélyes agarászt, 609 II, XXI| mutasson nézőinek. Most meg azt követte el, hogy a róka 610 II, XXI| egy falka ökröt pillantva meg az országúton, egyenesen 611 II, XXI| pillanatban egy lovagot láttak meg mind a ketten szemközt jönni 612 II, XXII| megtagadva magától az álmot, meg férje látását, dacára Marion 613 II, XXII| suttogások óráiban a nők meg szoktak egymásnak mondani. 614 II, XXII| boldogságot tanulta ismerni? Ha meg akarná csalni, megtörni, 615 II, XXII| ilyenkor könnyes szemekkel állt meg a nehéz beteg ágyánál, megcsókolá 616 II, XXII| megígértetve vele, hogy minél előbb meg fogja őket ismét látogatni.~ ~– 617 II, XXII| fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~– 618 II, XXII| építették.~ ~– Köszönöm, meg leszek elégedve vele. Lássa, 619 II, XXII| amennyit emberi szívvel meg lehet bírni! A bohó öregember 620 II, XXIII| magán. Nagyon rosszul élne meg, ha modellnek kellene magát 621 II, XXIII| pipát vendégemnek.~ ~Zsokó meg is tette, hogy elhozta a 622 II, XXIII| volna neki pipát.~ ~– Verje meg a számum a piszkos rokonodat! 623 II, XXIII| mázába tapodhatta, s addig meg nem nyugodott, míg egy kezébe 624 II, XXIII| további hitelezést, s nekem meg kell tanulnom a gazdálkodást, 625 II, XXIII| öltött.~ ~– Édes barátom. Én meg nem foghatom, miért mondod 626 II, XXIII| neked tetszik; vesztegesd meg cselédeiket, uszítsd rájok 627 II, XXIII| adni.~ ~Abellino nagyon meg volt vele elégedve. Új tervek 628 II, XXIV| Kívül fény, belül éj~ ~Meg kellett történni…~ ~Kárpáthyné 629 II, XXIV| mely miatt ez ígéretétől meg legyen szabadulva. Egy sem 630 II, XXIV| kérdéseket, amikre nem köszönné meg, ha feleletet kapna. Ez 631 II, XXIV| legigazságosabb férfit nyerte meg a megye legfőbb tisztviselőjéül. 632 II, XXIV| legszebb delnői.~ ~Rudolf nyitá meg a táncot herceg **néval, 633 II, XXIV| édesanyjának, a derék Mayernénak meg is ígérte, hogy Abellino 634 II, XXIV| kétségtelenül öccse iránti bosszúból meg is tett, s a leány tudott 635 II, XXIV| kedélyborongás látszott meg arcán, s valahányszor nejével 636 II, XXIV| már hatvanezer forintért meg lehetett volna venni.~ ~ 637 II, XXIV| felháborította.~ ~Miért is engedte meg neki, hogy e nővel ismeretséget 638 II, XXIV| táncvigalomnak vége legyen, ami meg is történt mindjárt éjfél 639 II, XXIV| azután hogy állhatta volna meg, hogy őt ölébe ne vonja, 640 II, XXIV| kedves nőtől, hogy előbb meg hagyta magát csókolni, s 641 II, XXIV| nem volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~– Engedd 642 II, XXIV| barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz hazudni? Ezzel 643 II, XXIV| hírt költhessen.~ ~E bókért meg kelle Rudolf homlokát csókolni.~ ~– 644 II, XXIV| szánalomból szíveddel ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek 645 II, XXIV| Rudolf nyájasan simogatá meg hitvese fejét.~ ~– Kedves 646 II, XXIV| jobb rokonai erélye menté meg. Tudom, hogy ezek a világ 647 II, XXIV| Rudolf? Engemet? Gondold meg, mit mondtál! Komolyan értetted 648 II, XXIV| szabad megadnia magát.~ ~Meg kell mutatni, hogy ha nejének 649 II, XXV| teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát, miért ne 650 II, XXV| hazulról egy hétre. Nem mondja meg nejének, hogy hová.~ ~Kárpáthyék 651 II, XXV| magányban folytak a nő napjai.~ ~Meg volt e magánnyal elégedve, 652 II, XXV| ismét.~ ~Kárpáthy maga is meg volt ütődve nejének halaványsága 653 II, XXV| kiszabadult tigris jelent volna meg előtte, az nem rettentené 654 II, XXV| előtte, az nem rettentené úgy meg.~ ~Nem rejtőzhetett sehova 655 II, XXV| legalább elébb látta volna meg, hogy ideje leendett futni, 656 II, XXV| elhajított virágnak, mintha meg akarná magának jegyezni, 657 II, XXV| karját karjába ölté; hogy ha meg akar szakadni a szíve, hát 658 II, XXV| szíve, hát csak szakadjon meg.~ ~Az az őrjöngő vágy ez, 659 II, XXV| zsebkendőjét rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa azt.~ ~Rudolfnak 660 II, XXV| lenyomott virág látszott meg annak lapjai között – az 661 II, XXV| hogy önt sohase lássam meg többet, mikor én kerültem 662 II, XXV| most már a gondolattól is meg kell tiltanom magamat, mely 663 II, XXV| hogy egy ily szép szívet meg kellett sebzenie!~ ~Mit 664 II, XXVI| messziről Kecskerey barátunk meg sem mozdulva helyéből, ahol 665 II, XXVI| Valóban jó hír. Talán meg is hal ez asszony. – És 666 II, XXVI| mint vagy magamat ölni meg, vagy ezt az asszonyt.~ ~ 667 II, XXVI| mindenféle nemeit és fajait meg fogod ismerhetni a mérgezéseknek 668 II, XXVI| erős férfias hang szólalt meg közöttük.~ ~Rudolf volt 669 II, XXVII| reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „Önnek 670 II, XXVII| hogy ölelje, hogy csókolja meg: az örömkönny kicsordult 671 II, XXVII| beszélnek.~ ~– Igen, de én meg nem akarom, hogy odabenn 672 II, XXVII| akar mondani, hogy mások meg ne hallják?~ ~– Nagyságos 673 II, XXVII| történik?~ ~– Nagyságod neje meg fog halni.~ ~Kárpáthy egy 674 II, XXVII| Kárpáthy egy szó nélkül állt meg e hír után. Most azon a 675 II, XXVIII| emlékoszlophoz, s megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján egy 676 II, XXVIII| porában látogathatja őt meg újra.~ ~És a kézműves nem 677 II, XXVIII| hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom várni, ha valamiben 678 II, XXVIII| Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom, hogyan 679 II, XXVIII| készen várt reá; nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét 680 II, XXVIII| nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón, 681 II, XXVIII| szorítsa kezét forrón, és meg ne ölelje.~ ~Sándor gondolni 682 II, XXVIII| elgondolkozott.~ ~Hát nem érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – 683 II, XXIX| Nem ezen szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak 684 II, XXIX| fiam.~ ~E szóknál jelent meg a legelső könny Kárpáthy 685 II, XXIX| életet éltek. Mutassa ő meg életével, milyeneknek kellett 686 II, XXIX| lennünk. A gazdagság ne rontsa meg szívét, hogy vénségében 687 II, XXIX| szívét, hogy vénségében meg ne bánja ifjúságát. Bár 688 II, XXIX| vezetőt, férfit nyert volna meg, ki megtanított volna rá, 689 II, XXIX| rosszaságát. Nem! Arról meg akarok nyugodva lenni, hogy 690 II, XXIX| lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem szívét. Oly kézbe 691 II, XXIX| folytathatá:~ ~– Most emlékezzünk meg arról, aki életemnek legkeserűbb 692 II, XXIX| énellenem elkövetett. Bocsássa meg azokat neki Isten és a haza, 693 II, XXIX| férje, kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen 694 II, XXIX| a földben, s dicsőítsen meg az égben, nem lett volna 695 II, XXIX| lelkének hová lenni. Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek 696 II, XXX| eredeti jelleg látszott meg minden vonásiban.~ ~Olyan 697 II, XXX| Olyan csendesen halt meg, hogy még hű szolgája sem 698 II, XXX| Ugyanazon énekes ifjakat hívták meg, kik neje fölött énekeltek 699 II, XXX| halotti énekek zendültek meg az ő koporsója fölött is.~ ~ 700 II, XXX| ismét tarka néppel tölt meg a kárpátfalvi udvar. De 701 II, XXXI| valamely szép énekesnő tetszett meg, s azzal kíván ott mulatni.~ ~ 702 II, XXXI| emancipált hölgy azt jegyzi meg erre, hogy ő ki nem állhatja 703 II, XXXI| alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg neki. Ő e pillanattól fogva 704 II, XXXI| pedig átok alatt hagyta meg, hogy minden esztendőben 705 II, XXXI| megtanult vénségére franciául meg németül, hogy a másvilágon, 706 II, XXXI| nagyon, azért változott úgy meg; ha csak koporsót emlegettek 707 II, XXXI| égből, hogy csak ne haljon meg. Mindenét templomokra hagyta.~ ~– 708 II, XXXI| vágjon.~ ~Míg élt e nő, meg nem mertek előtte állani, 709 II, XXXI| Nagynénénk (!) holt meg; a gazdag Kárpáthy Jánosné, 710 II, XXXI| elővonhasson, és százszor meg százszor összecsókolhasson, 711 II, XXXI| leányára való emlékezéstől meg akarjon fosztani; hanem 712 II, XXXI| hogyan és miképpen láthatná ő meg egyetlenegy reményteljes 713 II, XXXI| annyira sajátja volt, kérte meg az érdemes hölgyet, hogy 714 II, XXXI| Marion kisasszony érkezett meg.~ ~Hallva, hogy Flóra a 715 II, XXXI| Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni a gyermeket, 716 II, XXXI| eszmék számára, miket Marion meg akart benne honosítni.~ ~ 717 II, XXXI| egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból hazatérő 718 II, XXXI| lovon – Rudolf nem állhatja meg, hogy meg ne csókolja a 719 II, XXXI| Rudolf nem állhatja meg, hogy meg ne csókolja a fiút.~ ~Még 720 II, XXXI| Miklós név alatt ismerénk meg, azóta két óriássá nőtt 721 II, XXXI| megveti az életet, hogy meg tud halni; neki büntetése 722 II, Veg| engemet még senki sem támadott meg, aki magában Abellinóra 723 II, Veg| halottaimról, hogy miben haltak meg.~ ~ ~ ~Pesten, 1858. március 724 II, Sz| Danaénak fia születik, az meg fogja őt ölni; Danaé Zeusztól 725 II, Sz| legidősebb tagját illette meg; hitbizomány~ ~majoresco – 726 II, Sz| vízipipa, mely vízen át szűri meg a füstöt~ ~née de – született~ ~ 727 II, Meg| terére átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás a képzeletre 728 II, Meg| dinasztákat; senki sem cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt mindaz. 729 II, Meg| kitérés az élő világba esett meg rajtam, mikor a Csataképek-et 730 II, Meg| elsüllyedt világrészbe; aztán meg a régi Rómába, s ha már 731 II, Meg| érdekes részletezéssel írta meg báró Kemény Zsigmond a Magyar 732 II, Meg| szerelmében elvesztett, meg tudta neki bocsátani; de 733 II, Meg| benne kiigazítani valót, sőt meg kell vallanom, hogy „ma”