Kötet, Fezejet

 1    I,      I| megerednek az égnek csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy
 2    I,      I|          Itt megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit kérni akart.)~ ~–
 3    I,     II|          e pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak
 4    I,   VIII|       hanem az észt és szívet is, eszébe juttatja az embernek, hogy
 5    I,   VIII|     hahotázni; ilyenkor az jutott eszébe, hogy nehány nap múlva ez
 6    I,      X| szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe egynehány nagy művésznő
 7    I,      X| valamelyik komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot írni: Eine
 8    I,      X|           ugyan már őket, de most eszébe jutott, hogy felkeresse
 9    I,     XI|         gondolatra. Matild jutott eszébe. Ámde az egészen más: énekelni
10    I,     XI|         engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál sátán!”~ ~
11    I,     XI|         hová ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni, a házbért
12    I,    XII| hintajában ült, akkor jutott neki eszébe, hogy miért nem ütötte ő
13    I,    XII|       csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre
14    I,   XIII|       ágyából, mint akinek rögtön eszébe jut a jövő nap öröme vagy
15    I,   XIII|           Miska. A kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzsacskóját
16    I,   XIII|         kezdtek, rögtön az jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család
17    I,   XIII|           annyi nép között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha
18   II,    XIV|         megnyugodni.~ ~Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul
19   II,     XV|         elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott, hogy valami német
20   II,     XV|          hogy egyiknek sem jutott eszébe, őt felemelni. – Végre is
21   II,     XV|        Boltay mesternek ugyanazok eszébe jutottak, bizonyítja azt,
22   II,     XX|      eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy annyi millió és millió
23   II,     XX|        boldogabb, mint a nábob?~ ~Eszébe jutott, hogy alig egy év
24   II,     XX|       között neki jutott legelébb eszébe, miszerint két jelen nem
25   II,    XXI|   szenvedélyes örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott
26   II,  XXIII|          rongyos párbajodról. Van eszébe valakinek. Úgy elfelejtettek,
27   II,   XXIV|           egyik elfeledett volna, eszébe jutott a másiknak. Fanny
28   II,   XXIV|    embernek önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak
29   II,   XXIV|          berúgott nemes atyafinak eszébe jutott kirugtatni a középre
30   II,   XXIV|     hogyne jutott volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet
31   II,   XXIV|    csókolni, s csak azután jutott eszébe, hogy haragszik.~ ~– Szabad
32   II,   XXVI|         még most sem jutott volna eszébe az igazi gondolat, ha véletlenül
33   II,   XXIX|         vőn fel, hogy önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek ama