Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|  előre-hátra tudósításokat hozva a delnő számára, ki pompás kasmír *
 2    I,    VII|          tudják gátolni? – kérdé a delnő.~ ~– Mit tehetnek fecskendők
 3    I,    VII|        kötelet dereka körül fonó a delnő, s inte az ifjúnak, hogy
 4    I,    VII| pillanatban az udvarra szállt le a delnő. A gyermekek mind egy nagy
 5    I,    VII|    örömriadal zendül meg körüle; a delnő felért a tűzfalra – és karján
 6    I,    VII|           őt ülésébe segítsék.~ ~A delnő körültekintett, mintha valakit
 7    I,    VII|          azon pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt anyjának visszaadta,
 8    I,    VII|       megtudhassa maga az érdekelt delnő.~ ~Lesznek sokan, kik e
 9    I,    VII|        kell önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben elvált,
10    I,    VII|          tán csak szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket.
11    I,    VII|      alakja, arca? – tudakozódék a delnő epedő kíváncsisággal.~ ~
12    I,    VII|    szerelemmel, odaült mellé… és a delnő most is attól tartott, hogy
13    I,    VII|       foglak, míg meg nem halok. A delnő elsápadt mint a viasz, ajkai
14    I,    VII|           mindig hasztalan várta a delnő levelét, pedig elválásuk
15   II,     XV|     Lázárnak, kire a legelegánsabb delnő rábízhatta a piperevásárt,
16   II,     XV|          akivel beszéltek; egy-egy delnő a magasabb körökbül, kit
17   II,   XVII|          finom és magas míveltségű delnő, s vannak emberek, akik
18   II,  XVIII|      legnehezebb óráimban egy szép delnő, egy nem ezen világból való
19   II,  XVIII|          meghatározhatlan életkorú delnő, hamis vuklikkal, * hamis
20   II,  XVIII|          János urat egy tekintet a delnő arcára meggyőzte arról,
21   II,  XVIII|         semmi nyoma sem volt a két delnő között az elébbi szenvedélyes
22   II,  XVIII|        visszhangoznak a két szelíd delnő jókedvű, tiszta örömének
23   II,    XIX|         kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~ ~
24   II,     XX|           sétált együtt a két szép delnő; mindenki, aki látta így
25   II,     XX|        ölelte álmában a szűz keblű delnő, és Fanny álmodott arról
26   II,    XXI|      barátom – szólt édes hangon a delnő megszorítva az öreg kezét,
27   II,    XXI|         mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó fátyolát, őket kíséri
28   II,    XXI|       paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt; arca oly halvány,
29   II,   XXIV|        lásson jobban. A két fiatal delnő, a bál királynéi karöltve
30   II,   XXIV|            ő egy feddhetlen állású delnő, csakhogy azért éppen nem
31   II,   XXVI|      ismeretséget köthetni, s elég delnő és lovag akad, ki a férj
32   II,  XXVII|           keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva rebegi:~ ~– „
33   II,   XXXI|           volt, hogy az emancipált delnő nevettében szinte hanyatt