Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          s fel a víz, amerre neki tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik
 2    I,      I|         meg, a rákok pedig, amint tetszik látni, mint belefúltak a
 3    I,      I|            mert az nekem jobban~ ~tetszik. Úröcsém jön nagy messze
 4    I,      I|       piramisokra nem mászunk; ha tetszik – enni, inni, mindig talál
 5    I,     II| lövethetné magát, ahogy legjobban tetszik. Ha pedig jobbnak találná
 6    I,    III|          könyvét, és olyankor úgy tetszik nekem, mintha ővele magával
 7    I,     IV|         fizetünk és ő játszik; ha tetszik tapsolunk, ha tetszik fütyülünk.
 8    I,     IV|          ha tetszik tapsolunk, ha tetszik fütyülünk. Megfizettünk
 9    I,     VI|    melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha szívével hallaná,
10    I,    VII|         végbe. Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés többé,
11    I,    VII|          sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha valami dicsfényt
12    I,     IX|           Nézzétek csak, hogy nem tetszik neki, amit a szónok beszél,
13    I,     IX|         kézre adja. – Mindenkinek tetszik, helybenhagyják, okos ember
14    I,      X|          azt hinni, ami nekik nem tetszik; akik el nem hiszik, hogy
15    I,      X|         Sóhajtozni szabad; akinek tetszik, gyakorolhatja magát benne,
16    I,      X|       Beszéljen a világ amit neki tetszik! A vér nem válhaatik vízzé,
17    I,      X|         felett, ha neki éppen úgy tetszik, hogy egy leányát magához
18   II,     XV|           azt mondja, hogy ha nem tetszik velök együtt laknom, és
19   II,     XV|       tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok gonosz leányok,
20   II,     XV|     meghúzódva, amíg Istennek úgy tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette
21   II,     XV|           takarója alatt.~ ~– Úgy tetszik, mintha reszketni hallanálak.~ ~–
22   II,     XV|   kapufélfa! Búcsúzzék el, akinek tetszik.~ ~Így kicsinálva kegyesen
23   II,    XVI|         így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék egyedül itt maradni!~ ~–
24   II,   XVII|           folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik feljövök magam, és elviszem
25   II,  XVIII|          egy mással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk a családi
26   II,    XIX|           ad afelől, hogy neki mi tetszik és mi nem. Hanem tessék
27   II,    XIX|       gondol is, az neki mind nem tetszik. Lássa meg, hogy valaki
28   II,   XXII|           elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet óhajtasz,
29   II,  XXIII|        Kárpáthyék. Tedd ami neked tetszik; vesztegesd meg cselédeiket,
30   II,   XXIV|        álltam elő vele. Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít, hogy
31   II,    XXV|        férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha önkényt teheti, miért
32   II,    XXV|          egyik világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az azért