Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|          claqueur chefnek * is van szíve.~ ~No de szerencsére a claqueur
 2    I,     IV|        szerencsére a claqueur chef szíve nincsen vasból, nehány markába
 3    I,    VII|         Hitemre, ez asszonynak van szíve! – dörmögé magában a munkás,
 4    I,    VII|    férfiléptek hangjait lesé el.~ ~Szíve sebesen kezdett dobogni.~ ~
 5    I,    VII| fáradságára, szelleme küzdésére és szíve legmélyebb szeretetére méltó,
 6    I,    VII|        engedni, hogy egy vasjellem szíve által legyőzesse magát.
 7    I,     IX|          egyforma. Mindeniknek van szíve, csak kulcsot kell találni
 8    I,      X|        orvosságos üveg.~ ~A jó apa szíve elfacsarodott e látványon.
 9    I,      X|         magának is megesett rajt a szíve.~ ~A testvérek mind közbeveték
10    I,    XII|          fiúnak nemesemberhez illő szíve van – monda Livius Konrádhoz
11    I,   XIII|          Látja kend, hogy mégis jó szíve van kendnek.~ ~– Biz énnekem
12   II,    XIV|    legérzékenyebb részére, éppen a szíve kellő közepére gázolhasson.
13   II,    XIV|          midőn egy deli ifjú iránt szíve hidegségével védi magát?~ ~
14   II,    XIV| szillogizmusokban tud már beszélni szíve ügyei felől, az annak a
15   II,    XIV|          kinek emlékével teli volt szíve, kinek mosolygó képe mindannyiszor
16   II,     XV|             De látja uram, az anya szíve csak mindig érez, még ha
17   II,    XVI|           szívébe akarok szúrni, a szíve közepébe! Én látni akarom
18   II,   XVII|        szerencsét csinált.~ ~Fanny szíve elfacsarodott. Nyakába veté
19   II,  XVIII|   névsorozatot, s végigolvasá azt. Szíve elszorult bele. Mennyi idegen
20   II,  XVIII|         szerepet, melyre szépsége, szíve jogosítja. Ah, de az egészen
21   II,  XVIII|         Nemcsak azokkal érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek, fáznak,
22   II,  XVIII|            Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek mind közelebb
23   II,    XIX|            viselni, de szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak
24   II,     XX|           is, hogy mindenkinek van szíve, és átlátandja, miszerint
25   II,    XXI|       kinek a feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~ ~Miután egy
26   II,   XXII|            asszony! Hogy iparkodik szíve forrósága elől e hideg,
27   II,   XXIV|         reszketett, úgy dobogott a szíve, midőn felé látá őt közeledni.
28   II,    XXV|        hogy ha meg akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon meg.~ ~
29   II,    XXV|           egyszerre elkomolyodott. Szíve elszorult. Csak most gondolt
30   II, XXVIII|      Rudolfhoz –, hisz önnek nemes szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~ ~
31   II,   XXXI|          volt az, mint egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott
32   II,   XXXI|                jobb hiányában – de szíve, ha ugyan van nála ilyesmi,