Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        Péter uram vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék
 2    I,      I|         téve önmagában a költő szép nevét. Egypár példány a régi jó
 3    I,      V|      fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki, mint
 4    I,      V|      méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette
 5    I,      V|    emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár bourgogne-i *
 6    I,      V|       felbontani, de miután átadója nevét éppen nem akará megmondani,
 7    I,    VII|     kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem, ha tisztelettel
 8    I,      X|       odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik
 9    I,      X|       városi fiatalságnak, akinek a nevét, ahol csak kicsapongó fiak
10    I,     XI|            először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb ideig ott felejti
11    I,     XI|       hírének ártani, hogy még csak nevét sem mondja meg?~ ~Mi természetesebb,
12    I,     XI|       embert, aki ideálja, de kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy
13    I,    XII|             nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de szeretni fogja
14    I,    XII|          hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek volt
15    I,    XII| ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja, különösen volt egy-két,
16    I,   XIII|         fejem, hogy valamennyinek a nevét a fejemben tartsam; majd
17    I,   XIII|          meglátta, amint azon saját nevét olvasá, felugrott székéből,
18    I,     Sz|      kerületében; templomáról kapta nevét~ ~strazza – üzleti napló~ ~
19    I,     Sz|       sorrendnek megfelelően beírta nevét; a tanulók ekkor lesznek
20   II,    XIV|           előtte véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt,
21   II,     XV|            főrangú háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az egészet.~ ~
22   II,  XVIII|           beszéd közben valakinek a nevét úgy mondaná ki, hogy elől-hátul
23   II,  XVIII|      olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta az imént, mint
24   II,    XXI|          másik a Rajkó. A két agár, nevét hallva említeni, víg szökdécseléssel
25   II,   XXII|          mondani. Hallja dicsőített nevét, lássa magasztos arcát az
26   II,   XXIV|          férfi egyaránt imád, kinek nevét még a gyermekek is emlegetik;
27   II,  XXVII|           nejének fia van! Fiú! aki nevét örökölni, örökíteni fogja,
28   II,  XXVII|         majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók áldani!~ ~Csak addig
29   II,   XXIX|             mívelt nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni az idegenek.
30   II,   XXXI|       szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek,
31   II,    Meg|         annak a híres táncosnőnek a nevét, akit a főúr egész Európán
32   II,    Meg|         grófné. Még most is él, s a nevét nimbusz veszi körül. Minden