Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       nagyokat csattantva fogaival. Miután ezt a mulatságot is megunta,
 2    I,      I|            a sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek és igavonó
 3    I,      I|         urain gyertyával kezében, s miután eléggé megbámulta a konyhájába
 4    I,     II|           maga, ki elég indiszkrét, miután egyszer már a guta megütötte,
 5    I,     IV|            pleonazmusnak * látszik, miután elegáns ember örökké igényt
 6    I,     IV|          folytatá a kedves ember –, miután szegény még csak annyira
 7    I,     IV|            tányérral hóna alatt; és miután a tábornok szemközt ült
 8    I,     IV|     Bocsánat érte, a név meglepett, miután e nő hazánk leánya.~ ~–
 9    I,     IV|   körülnézett a fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak, büszke
10    I,      V|         bátor voltam felbontani, de miután átadója nevét éppen nem
11    I,    VII|      mondana, a tett szolgálatot, s miután az új fecskendőt a szegletre
12    I,   VIII|        tudomány volt és igen nehéz, miután kivitelére nemcsak az szükséges,
13    I,   VIII|      mégpedig egyúttal megduplázva, miután semmiképpen sem bírta magát
14    I,     XI|           azok iránt gyanús.~ ~Csak miután a küldeményt hozó eltávozott,
15    I,    XII|            kézműves arckifejezését, miután úgy gondolom, hogy egy kézműves
16    I,   XIII|           voltaképpeni ősi lakhely, miután az elődök mindegyike óhajtá
17    I,   XIII|      gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta magát az egyes
18    I,   XIII|         szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak,
19    I,   XIII|        úrral is kezet fognék immár, miután benne vagyok a nemszeretem
20    I,   XIII|          öreg Kárpáthy diktálni.~ ~„Miután öcsémuram jelenleg az országban
21    I,   XIII|   vonakodott magát csúffá tenni; de miután az alsóbb cselédségnek fejenkint
22   II,   XVII| legfényesebb és legérdekesebbeknek, miután az ország legtávolabb részeiből
23   II,  XVIII|               vannak felékesítve, s miután kezeit nem tudja megmozdítani
24   II,  XVIII|        őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós – engedelmet
25   II,    XIX|          hatalommal e győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott
26   II,     XX|            embert zavarba hoznának, miután az egészen csak két ülés
27   II,     XX|            engemet ettől vissza?”~ ~Miután ilyen okot senki sem bírt
28   II,     XX|           remegő kézzel a pecsétet, miután elébb szívéhez szorítá a
29   II,    XXI|              a szíve még kevésbé.~ ~Miután egy perc alatt a társaság
30   II,    XXI|    hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután észrevette, hogy Fannyt
31   II,    XXI|        elkészültek az agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy szójátékot,
32   II,   XXIV|  szobaleányának, hogy eltávozhatik, miután lesz, aki helyettesíteni