Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       előlegezést.~ ~– Előlegezést? Mire? Tán a tulajdon bőrömre:~ ~–
 2    I,      I|       nehány szót mormogott fülébe, mire az helybenhagyólag billentett
 3    I,     II|            csinálni a lelkekkel, de mire használnám én? Ellenkezőleg;
 4    I,    III|       szerényen látszott vonakodni, mire az ifjak közül az, kit Istvánnak
 5    I,     IV|       pásztoróra várakozék odakünn, mire nézve idegen kocsit bérelt,
 6    I,     IV|            vádlóul a gyilkos ellen, mire a király ordáliákat * rendel,
 7    I,     VI|         érkezett Barry hercegnőhez, mire mindkét hercegnő elhagyta
 8    I,    VII|            a nyolcvanezer frankból, mire nézve jó eleve megkérte
 9    I,   VIII|     durrantott ostorával az idegen, mire a megriadt paripa három
10    I,   VIII|           félni! – mondta Márton. – Mire ide hajtjuk, úgy megszelídül
11    I,   VIII|           ütleget kiállni a fejére, mire nézve gyakorta szoktak a
12    I,     IX|   asszonyság fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian
13    I,      X|             értesz, és legalább van mire támaszkodnod; leányaid elég
14    I,     XI|   szerencsétlen volt és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült
15    I,   XIII|               rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással
16    I,   XIII|         hogy nem találja az elejét, mire odatolá azt Péter úr elé,
17    I,   XIII|    mindenféle hagyományos szutykot; mire visszatért, Jancsi urat
18   II,     XV|             Én Istenem, én Istenem! Mire hagytál meg engemet! Szegény
19   II,     XV|           legelső gondolatom. Hanem mire odaértem, mintha valami
20   II,     XV|         hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon
21   II,     XV|    rövidséggel véghez is vivé, hogy mire a kocsizörgés az utca végén
22   II,     XV| szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire észrevették; minden ebéd
23   II,     XV|          töprenkedni.~ ~– Haj, haj! Mire is nőnek fel mai világban
24   II,   XVII|   megbotránkozni valót ne találjon, mire nézve teljesen felszabadítja
25   II,  XVIII|        szoktak érdekelni, úgy, hogy mire visszajött Marion kisasszony
26   II,     XX|            János úr kedvenc agarát, mire a felgyulladt pártszenvedély
27   II,    XXI|             egyikét engedje nyúlni, mire az öreg lehajolt, kérve
28   II,    XXI|             a pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel
29   II,    XXV|       mosollyal.~ ~– Jó. Vége lesz, mire visszajövök. De akkor én
30   II,  XXVII|          elrebegi az egyszerű imát, mire gyermekkorában tanították
31   II,    XXX|            orvosra nincsen szükség. Mire az megérkezett, már vége
32   II,     Sz|           őt szarvassá változtatta, mire saját falkája széttépte~ ~