Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         hegedűt a kezébe, melyet mindenütt utána hordoztak, s egyre-másra
 2    I,     II|      háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra hajló sűrű, lombos
 3    I,     II|      ahova akar; az utak melléke mindenütt teleültetve nyíló virágsorokkal,
 4    I,     II|       nincsen egyéb dolguk, mint mindenütt keresni a pört, csinálni
 5    I,     II|         felugorva fektéből. – Én mindenütt azt beszéltem, hogy perelni
 6    I,     IV|       bejárta már fél Európát, s mindenütt diadallal, lelkesüléssel
 7    I,      V|    párizsi nép tombolt örömében; mindenütt új, ismeretien szépségek
 8    I,      V|     ellen készülőben. A városban mindenütt beszélik…~ ~– Mit beszélnek?~ ~
 9    I,     VI|         földszint, a karzatokat, mindenütt akadt ismerős.~ ~Monsieur
10    I,     VI|         szó!~ ~Mély csend honolt mindenütt, csak egy páholyban fecsegtek
11    I,    VII|        szenvedély hevével keresé mindenütt ismeretlen lovagját, s e
12    I,    VII|      egyedül; mellette, fölötte, mindenütt valami fensőbb hatalom él,
13    I,   VIII|       erősebben.~ ~A nagy zenére mindenütt felébrednek az utcák lakói,
14    I,   VIII|   alakjának ajánlólevele mellett mindenütt kedvezően fogadtatott.~ ~
15    I,      X|         és elbúsúlt apák vannak, mindenütt emlegetik széles ez országban.~ ~
16    I,     XI|          gondolatok mögé lát, ki mindenütt figyel, ki semmit el nem
17    I,     XI|          akárhol a hajadon, mert mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok
18    I,    XII|         az utcaszegletig, Sándor mindenütt nyomában. Ott amaz várakozó
19    I,   XIII|     uszult, s akármerre fordult, mindenütt őt vivátozták, pofozni sem
20   II,    XIV|      nevetnek, bár az öregek nem mindenütt találják is mulatságosnak
21   II,     XV|        mindég tefelőled valamit. Mindenütt utánad járt, s legalább
22   II,   XVII|       félt; akárhová nyitott be, mindenütt új bámulat érte; a csintalan
23   II,   XVII|           Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova gondolt, bármire
24   II,  XVIII|         valójában így ismerik őt mindenütt. Méltóztassék másoktól is
25   II,  XVIII|   Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt oda fogja vonni a magnetikus
26   II,  XVIII|     beszélgetésnek.~ ~– Kegyedet mindenütt reméltem feltalálni; mi
27   II,    XXI|    lovaglók feje látszik elő, de mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó
28   II,   XXII|      iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol semmi sincs, s elnéz
29   II,    XXV|          látta ön, hogy futottam mindenütt ön elől, ahol megjelent?
30   II,   XXVI| fogadtatott? Általános diadallal mindenütt; körútja egyetlen szívhódítási
31   II,   XXIX|   mondott, láttam őt magam előtt mindenütt, ébren, aluva, mosolyogva,
32   II,    Meg|      volt igazi életismeret (nem mindenütt), de amint ezen a földhöz