Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        bármilyen hintóval.~ ~Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad
 2    I,     IV|    óráját kivonva zsebéből s oly közel tartva szeméhez, hogy szinte
 3    I,    VII|       nem is beszélnek róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá
 4    I,   VIII|           senki sem ért még csak közel is hozzá, maga Márton több
 5    I,   VIII|   viadalokhoz, s amint ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen karjai
 6    I,     XI|       ugyan őrizkedik valamiképp közel jutni a leányhoz, s azt
 7    I,   XIII|      mondám én –, itt kell lenni közel az én talpadi erdőmnek;
 8    I,   XIII|         várt ismerősök, távol és közel rokonok, talán maga Béla
 9    I,   XIII|    között, ami azt jelenté, hogy közel az ebéd, s széltére kelt
10    I,   XIII|        Fegyver egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb volt
11   II,    XIV|      közelebb legyen.~ ~Legalább közel lehetne hozzá!~ ~Milyen
12   II,    XIV|           Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy
13   II,    XIV|          álmodd magadat ifjadhoz közel; egyik az egyik csillagban,
14   II,     XV|        arra gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen, ki
15   II,     XV|         még akkor nem hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz, mint
16   II,     XV|         el szívét. Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót
17   II,    XVI|        összebeszéltek volna, oly közel rohant egymáshoz mindkét
18   II,    XVI|        mi szükség tinektek ilyen közel rohanni egymáshoz? Tartsatok
19   II,   XVII|      lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott volna!~ ~–
20   II,  XVIII|      kinél? Egy szív sincs hozzá közel, mely őt megértené. János
21   II,  XVIII|  legalább egy nő, egy jó barátnő közel, kit lelkébe hagyna pillantani,
22   II,  XVIII|    melyet Fanny eléje tolt, majd közel, majd ismét messze tartó
23   II,  XVIII|          melyet valamennyi hozzá közel levő kéz iparkodott mentül
24   II,    XIX| támogassa fel, hanem tarts hozzá közel valami üveget, akár van
25   II,   XXIV|        alkalmat, midőn Rudolfhoz közel juthatott, s karjába ölté
26   II,   XXIV|          óráig nem voltam hozzád közel, három napig nem távozom
27   II,    XXV|     eszére tért a hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse
28   II,    XXV| valamennyien. Egy cselédje sincs közel. Ezen nyugtalanító tudattal
29   II,   XXVI|     Többen azok közül, kik hozzá közel álltak, tréfásan kezdtek
30   II, XXVIII|          meghalt, és én még csak közel sem lehettem hozzá. El kellett
31   II,   XXXI| erkélyszobában, s ha kifogytak a közel levőkből, előveszik azokat,
32   II,     Sz|         a Vezúv nyugati lábánál, közel a tengerhez; az i. e. I.