Kötet, Fezejet

 1    I,    III|          is követének.~ ~Az ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve,
 2    I,    III|   karjába, és beszélgessünk.~ ~A kézműves szerényen látszott vonakodni,
 3    I,    III|             Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam ide
 4    I,    III|   établissement-hoz * jutni?~ ~A kézműves öntudatlan felsóhajtott.~ ~–
 5    I,    III|    sírjához indultunk.~ ~Az ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~ ~–
 6    I,    III|          a sírra lehete látni, a kézműves búcsút vett a három magyar
 7    I,    III|            szólt István, ahogy a kézműves eltávozott. – Nem tudom,
 8    I,      V|        ki ezeket írtam, egyszerű kézműves vagyok, s minden érdekein,
 9    I,     XI|      neve Boltay János. E gazdag kézműves régen, régen! mikor még
10    I,     XI|      volt, s nem illett bele egy kézműves. Boltay azután mást vett
11    I,     XI|         említjük először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb ideig
12    I,    XII|     pártfogásra. A durva tenyerű kézműves nagy képe sötétvörös lett
13    I,    XII|        méltóztatott észrevenni a kézműves arckifejezését, miután úgy
14    I,    XII|    miután úgy gondolom, hogy egy kézműves arcán nem is volna szabad
15    I,    XII|     bárminő verzió szerint is, a kézműves magaviselete diadalmasnak
16    I,    XII|       vevék észre, hogy a fiatal kézműves arcán legkisebb aggály,
17    I,    XII|  megnyugtató biztonsággal súgá a kézműves fülébe:~ ~– Nem azokkal
18   II,    XIV|        kiálta fel elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha
19   II,    XIV|          millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva, amit a főúr
20   II,    XIV|      lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „Másfél
21   II,    XIV|    forint!”~ ~Kárpáthy megfogá a kézműves karját, hogy jobban ráfigyeljen.~ ~–
22   II,    XIV|        hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével bólintott
23   II,    XIV|         részben önt érdekli.~ ~A kézműves agyában merő zavar volt,
24   II,    XIV|    maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~ ~– Üljön vissza
25   II,    XIV|       lelkű ifjú, jómódú, munkás kézműves, és amellett deli, férfias
26   II,     XV|      megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget
27   II,   XVII|          engem Kárpátfalván.~ ~A kézműves elvörösödött. A nábob nem
28   II, XXVIII|          Barna Sándor.~ ~Az ifjú kézműves a visszaérkező Teréztől
29   II, XXVIII|  férgeihez, mint a legszegényebb kézműves felesége, és sírja talán
30   II, XXVIII|        szólt szelíden –, én azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel
31   II, XXVIII| látogathatja őt meg újra.~ ~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát
32   II, XXVIII|          Mayer Fanny.”~ ~Az ifjú kézműves levevé fövegét, s áhitattal,