Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének odább; de a sár
 2    I,      I|      kezéből a vonót, mert szerette bár a bohóságot a végletekig
 3    I,     II|           akit meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló, kezeikkel
 4    I,    VII|            közül senkit sem ismert; bár a legelőkelőbb világhoz
 5    I,    VII|      mindent meg kell tudni, legyen bár a titok lakat, diplomáciai
 6    I,    VII|        látása nem költ szenvedélyt, bár szépsége tökéletes.~ ~Figyelmét
 7    I,   VIII|   változatlanul megmaradt közöttük, bár a pünkösdi király korbácsnyéllel
 8    I,   VIII|       kiragadott a baráti körből, s bár a rokon lelkek egymást Pozsonyban
 9    I,     IX|        európai míveltségnek?~ ~Más, bár kisebb része főurainknak
10    I,      X|   becsületes hírnevét megtarthatta, bár szegény és kaputja rongyos (
11    I,      X|        ahogy apjok eltávozott, hogy bár vissza se térne többet.
12    I,     XI| jótéteményeimmel halmozék, haladtak bár a míveltségben, de megbuktak
13    I,     XI|          lehetne-e valahol az urát, bár csak egy percre is, valami
14    I,    XII|           Ama másik, amaz ideálkép, bár nincs oka többé róla gondolkozni,
15    I,    XII|             kezde szivárogni a vér. Bár nem mutatta, de arca halaványságán
16    I,   XIII|         békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető, hogy ő
17    I,   XIII|             ő is, orcája ragyogott, bár kevesebb bort ivott most,
18   II,    XIV|             az ő rovására nevetnek, bár az öregek nem mindenütt
19   II,     XV|           azt, beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam volna
20   II,     XV|          hogy majd megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna
21   II,     XV|         sokszor elmondtam magamban, bár ne lett volna több leányom,
22   II,     XV|         több leányom, mint te, vagy bár vette volna el az isten
23   II,     XV|             amíg az öreg Boltay él; bár az isten éltesse sokáig,
24   II,     XV|     világban szegény ember leányai? Bár valahányszor szegény embernek
25   II,     XX|    tetszését nyeri meg, mert hozott bár magával két szobalyánt,
26   II,     XX|       látszott keresni szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig
27   II,    XXI|             most azt óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban;
28   II,   XXII|           legyek.~ ~– Szólj, szólj. Bár vége-hossza ne volna kívánságaidnak.
29   II,    XXV|           ott akar egy ideig lakni, bár az koránsem volt oly kedvére
30   II,    XXV|          rejtőzhetett sehova előle. Bár legalább elébb látta volna
31   II,   XXIX|             meg ne bánja ifjúságát. Bár gondoskodtak volna rólam
32   II,   XXIX|       gondoskodtak volna rólam így. Bár apám kincseinek felén vezetőt,