Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia
 2    I,      I|    helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős vonásai
 3    I,    III|      arccal. Viselete egyszerű, arcán semmi kifejezés nem látszik
 4    I,    III|     látszik kihajtva.~ ~Az ifjú arcán öröm és meglepetés tükrözi
 5    I,    III|       kérdé amaz futó mosollyal arcán.~ ~– Éppen nem – felelt
 6    I,    III|  szarkasztikus mosoly a beszélő arcán.~ ~– Holttestek galvanizmusa *
 7    I,      V|         tökéllyel tükrözé magát arcán – és ez volt művészete.~ ~
 8    I,      V|      tartott magánál.~ ~A leány arcán aggodalom látszik, melyet
 9    I,     VI|     helynél szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott
10    I,    VII| társaság közé.~ ~Szép, halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó
11    I,    VII|          viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk
12    I,    VII|     szarkasztikus rángás Rudolf arcán azt látszott mutatni, mintha
13    I,    VII|      képet, és meg csókolá azt. Arcán az elpirulás ifjúkori melegét
14    I,   VIII|     pályázó legények, mindegyik arcán látszik valami biztató sugára
15    I,     IX|          A komoly státusférfiak arcán méltó aggodalom honolt,
16    I,     XI|        végeztéig hallgatott, de arcán látszott, mintha valamit
17    I,    XII|     gondolom, hogy egy kézműves arcán nem is volna szabad kifejezésnek
18    I,    XII|          hogy a fiatal kézműves arcán legkisebb aggály, szorongás
19    I,    XII|    egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~ ~Az ellenfél nevetve,
20    I,    XII|     leeresztett kezében tartva. Arcán hideg nyugalom ült, bánatnak
21    I,    XII|         a pisztolyt és célzott. Arcán valami szokatlan hőség terült
22    I,   XIII|         tisztviselő, sárgabarna arcán a múlt században elsajátított
23    I,   XIII|    Istenhez nem emelé lelkét, s arcán ez alkalommal nem mindennapi
24   II,     XV|         gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott, hogy valaminek
25   II,   XXIV|       barátnéját; őszinte, szép arcán félreismerhetlen volt a
26   II,   XXIV|         hintóban, s szép, nemes arcán valódi megilletődés látszott.
27   II,   XXIV|     kedélyborongás látszott meg arcán, s valahányszor nejével
28   II,    XXV|    nejével Rudolf. A hölgy szép arcán semmi nyoma a neheztelésnek,
29   II,    XXV|        nő könnyeit érzé kezein, arcán, szívében égni, mindig az
30   II,    XXV|     közt is mindig érzeni vélte arcán és szívében azokat az égető
31   II,  XXVII|        nő alszik, és álma örök. Arcán túlvilág halványsága dereng.
32   II,   XXIX|      melyeket leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~ ~Úgy