Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      száját, hogy ne káromkodjék annyit.~ ~– A szénát boglyástul
 2    I,      I|    forintba, de a mulatság megér annyit.~ ~Ezért fellármázta embereit,
 3    I,      I| szobájáig, akiről mármost tudunk annyit, hogy Jancsi úrnak hívják;
 4    I,     II|     mondom „pénzéhez”, ez mindig annyit tesz, hogy kétannyihoz,
 5    I,     II|        dominium”, mely franciául annyit tesz, hogy „Birtokon belül
 6    I,     II|           nem természetem; hanem annyit mondhatok, hogy ha én azt
 7    I,     VI|    ezüsttálcára teendő. Jozefine annyit mondott neki súgva, hogy
 8    I,     VI|     titkos jelszó, mely bonmot * annyit tesz, hogy „Egy pofont egy
 9    I,    VII|       szót is szólni hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy hívják önt,
10    I,   VIII|         egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy soha sem
11    I,   VIII|              Magam sem tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb úr leszek,
12    I,      X|          élnek jól, mit báloznak annyit, mikor ő el tud lenni egész
13    I,      X|      múlt századból valók, hanem annyit fölteszek egy emberről,
14    I,      X|     által kigúnyolt szenteskedők annyit emlegetnek; nem akarok önnek
15    I,   XIII|     egyéniséget Jancsi úr; hanem annyit mondhatni, hogy szörnyen
16   II,     XV|      inkább el vagyok keseredve, annyit eszem én különben is, mint
17   II,     XV|  különben is, mint a madár, csak annyit tesz az én evésem az asztalnál,
18   II,     XV|        nábob, kinek bőrére ő már annyit kölcsönzött, akar-e hát
19   II,     XV|          legyen, minek fordul el annyit?~ ~Osszátok azt a kártyát.~ ~
20   II,   XVII|     ablakokat; nem kellett többé annyit ügyelni a fiatal leányokra,
21   II,   XVII|        saját nyelvén, s legalább annyit a főfőkereskedő is megtanult,
22   II,  XVIII|       idegen név, akikről ő csak annyit tud, hogy azok mind előkelő,
23   II,  XVIII|   kisasszony hord magával mindig annyit, amennyi elég egy igen népes
24   II,  XVIII|            egy egész hétig!~ ~Ez annyit tett, mint Fannyt kényszeríteni,
25   II,    XIX| megszólják a világot.~ ~De elébb annyit kellett ezen a gondolaton
26   II,     XX|      szép mosolygó arcról, kiről annyit gondolkozott, s ki oly szelíden
27   II,    XXI|   percben már eltűnt onnan.~ ~De annyit mégis láttak, hogy gyönyörű
28   II,   XXII|        elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni a szerelmet,
29   II,  XXIII|         gondom nekem mindezekre? Annyit sem gondolok rá, mint arra,
30   II,   XXIV|        nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~ ~– Én nem hiszem,
31   II,    XXV|         hivé, hogy már vétkezett annyit, amennyi elég arra, hogy
32   II,   XXXI|       liberális Darvay Jenő csak annyit szeretett volna megtudni,