Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  elvesztettem egy félmillió frankot, anélkül, hogy egy vonást elhúztam
 2    I,      I|         akkor mindene az enyim lesz, anélkül, hogy meg kellene köszönnöm.~ ~–
 3    I,     II|              elcsavaroghatván órákig anélkül, hogy odatalálhatna, ahova
 4    I,    III|      vitakozhatik bárminő fennhangon anélkül, hogy valaki által neveletlennek
 5    I,    III|          megszorítva társai kezét, s anélkül, hogy neveik után tudakozódnék,
 6    I,     IV|      asztalon abba beledugta a fejét anélkül, hogy kezével hozzányúlna,
 7    I,      V|              akkor a régi kegyencnő, anélkül, hogy vétett volna, anélkül,
 8    I,      V|          anélkül, hogy vétett volna, anélkül, hogy erejében, művészetében
 9    I,      V|            kiadja testi-lelki erejét anélkül, hogy legkisebb sikert arathatna,
10    I,    VII|           nevén szólítá megköszönve, anélkül, hogy bókot mondana, a tett
11    I,    VII|          összetartó agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal törődnék,
12    I,    VII|             tekintetét a színpadtól, anélkül azonban, hogy azt egészen
13    I,   VIII|            magát megbikacsoló vadat, anélkül, hogy azt meg bírná indítani;
14    I,   VIII|           pohár bort ki tudott inni, anélkül, hogy egyet nyelne aközben,
15    I,   VIII|           műkifejezést használjunk – anélkül, hogy egyet kortyantana.
16    I,   VIII|       dalolva kiüríteni egy poharat, anélkül, hogy a dalolást félbeszakasztaná.~ ~
17    I,   VIII|          szép tulajdonsághoz jutott, anélkül, hogy egyéb változott volna
18    I,     IX|             közt folytatja beszédét, anélkül, hogy csak félre is tekintene –
19    I,      X|          öltözet, kopottnak látszik, anélkül hogy ócska volna, s elárulja
20    I,      X|              Mayer úr felköszönté őt anélkül, hogy pipáját kivenné szájából.~ ~
21    I,      X|             van.~ ~– Szép – szólt az anélkül, hogy ránézett volna.~ ~–
22    I,      X|                 Az éltes kisasszony, anélkül, hogy a jelenlevő társaságot
23    I,      X|              nagy bizton, le is ült, anélkül, hogy kínálva lett volna,
24    I,      X|             megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná,
25    I,     XI|          alatt megőszült, megvénült, anélkül, hogy első szerelmét feledte
26    I,     XI|            aki őt boldogítani akarja anélkül, hogy valaha csak látni
27    I,    XII|              egymással szemben ültek anélkül, hogy sejtelmük volna róla,
28   II,     XV|           csak állta, csak tartotta, anélkül, hogy ölelést, zokogást
29   II,    XVI|              visszautazott Párizsba, anélkül, hogy Abellino után tovább
30   II,  XVIII|        kezeit nem tudja megmozdítani anélkül, hogy valamit ne beszéljen
31   II,    XXV| egyes-egyedül a csavargós tévutakon, anélkül, hogy látna, hogy eszmélne
32   II,    XXV|        észrevette, hogy e férfi, kit anélkül is oly őrülten imád, azt