Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást megpillantá,
 2    I,      I|       lábát elnyújtva egy előtte álló széken, a másikkal taktust
 3    I,     II|  közönségre is. A legjobb karban álló tontinák, * életbiztosító
 4    I,     II|       majd meglátjuk, az előttem álló utak közül melyik lesz a
 5    I,    III|         velünk – mondá a középen álló –, ha dolgai engedik, kapaszkodjék
 6    I,     IV|         megharagudni.~ ~A körüle álló ifjak kacagása tanúsítja,
 7    I,     IV|        ment; egy köztiszteletben álló művésznőt kipisszegtetni
 8    I,     VI|        Abellino, mert a mellette álló excellens * fiatal honfi,
 9    I,    VII|          és sűrűn egymás mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin
10    I,    VII|   hágcsót támasztani ez előttünk álló háznak, tetején a fecskendő
11    I,    VII|     Ugyanazon vízsugár, az alant álló gavallértól irányozva kíséri
12    I,    VII|          s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~ ~Az felvoná a
13    I,    VII|          Az ifjú már int a tetőn álló embereknek, hogy távozzanak
14    I,   VIII|   körültekintve meglátta a gáton álló sokaságot, mintha sejtené,
15    I,   VIII|     miatt, s feldöntve az előtte álló székeket kinyújtott karokkal
16    I,      X|          tisztességes, jó hírben álló ember leányával, s akkor
17    I,     XI|      újra hagyta gondolkozni egy álló hétig.~ ~Azon vasárnapon
18    I,   XIII|      úrra! – szólt közbe a hátul álló Palkó.~ ~– Megint beszél
19    I,   XIII|          Jancsi úr a háta mögött álló Palkóra. – Miért nem megy
20    I,   XIII|         Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~ ~– Mi ez? Minek
21    I,   XIII|         nem maradt a halál révén álló Kárpáthy János mellett annyi
22    I,   XIII|   billentve kalapját az erkélyen álló Abellino előtt.~ ~– Hát
23    I,     Sz|          papokból és laikusokból álló egyesületnek kezdetben a
24    I,     Sz|       város felé vezető út végén álló, 1672-ben XIV. Lajos németországi
25   II,     XV| süketültem volna meg azóta! Négy álló esztendeig tűrtem azt a
26   II,    XVI|      lovagiasságról, hogy háttal álló ellenfelére rohanjon, s
27   II,   XVII|      utolsó búcsúszóval a készen álló útihintóba ültek, s Pál
28   II,  XVIII|     Szegény asszony!~ ~Az előtte álló nevek során végig-végig
29   II,     XX|         lóra számítva, hátul két álló bakkal és kettős fogantyúkkal,
30   II,     XX|           szólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –, hogy én
31   II,   XXIV|       egy nagyon kétséges hírben álló asszony.~ ~– Rudolf. jó
32   II,   XXIX|        egy, az üvegház közelében álló jávorfát ápolni, mely alatt