Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó
 2    I,      I|              Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is
 3    I,    III|        azon ifjú, kiről Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik
 4    I,    III|              Hát jöjjön velünk – mondá a középen álló –, ha dolgai
 5    I,     IV|    talált e vonásban. A lord azt mondá rá, hogy ez csak különcködés,
 6    I,     IV|  odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt
 7    I,     IV|           s csak a lépcsők végén mondá:~ ~– Az meglehet.~ ~ ~ ~
 8    I,      V|        végre mégiscsak az igazit mondá meg:~ ~– Hogy önt kifogják
 9    I,    VII|             Ehelyett azonban azt mondá:~ ~– Nagysádtok még nagyon
10    I,     IX|     látszottak bőrét égetni. Azt mondá társainak, hogy e percben
11    I,      X|   leányok ezek az én leányaim! – mondá a boldog családfő magában.~ ~
12    I,      X|      könyv nélkül emlékezett rá; mondá, hogy tizenhat forint, hanem
13    I,     XI|    megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt mind neked adom, imádj
14    I,   XIII|  kicsírázott az asztagban.~ ~Így mondá a tiszttartó maga is – viszonza
15    I,   XIII|       kívánom tiszta szívből!” – mondá utána a jámbor ember, mintha
16    I,   XIII|     neved leánykám?~ ~– Zsuzsi – mondá alig hallhatólag.~ ~– Van-e
17   II,    XIV|         az általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel
18   II,    XIV|       elé.~ ~– Neked kérőd van – mondá ki egyenesen, nehogy a kerülgetéssel
19   II,     XV|      jött volna, s számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál,
20   II,     XV|        rögtön beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja a leányt,
21   II,    XVI|        mint a tréfás közvélemény mondá – bűneiért vezekelni.~ ~
22   II,  XVIII|           És házassága boldog? – mondá inkább magában, mint kérdezé
23   II,  XVIII|       Flóra.~ ~És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes
24   II,    XXI| leszállok a lórul.~ ~Flóra súgva mondá a mellette lovagló Gergely
25   II,   XXIV|       nehéz lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre
26   II,   XXIX|         nábob. – Utolsó órájában mondá e szavakat, kedves nőd karjaira
27   II,   XXIX|      megyefőnök átvette.~ ~Ekkor mondá Kárpáthy a papnak, hogy
28   II,   XXIX|      azután jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~ ~– Nemsokára
29   II,   XXIX|     evett, és nem ivott.~ ~Ő azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér
30   II,    XXX|   egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy nem lehet ráismerni,
31   II,    Meg|          az evangéliumból; Jézus mondá ezt a szombatnapon mezei