Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            az elsőbbség! S ezt jól látszott érzeni; felült két lábra
 2    I,    III|               A kézműves szerényen látszott vonakodni, mire az ifjak
 3    I,    III|       ismeretlen nevek.~ ~Itt újra látszott az a futó szarkasztikus
 4    I,     IV|           egy kicsinyt gondolkozni látszott, azután eltette a bankbiléteket,
 5    I,      V|      beszélnek?~ ~Jeanette habozni látszott, mintha új szókat akarna
 6    I,      V|             ki szavaiban végerejét látszott kimeríteni, midőn visszatért
 7    I,     VI|          páholya volt, ki igen jól látszott mulatni több fiatal óriás
 8    I,     VI|             s arcán egy vonása sem látszott a félelemnek, a tétovázásnak.
 9    I,    VII|            rángás Rudolf arcán azt látszott mutatni, mintha ilyesmit
10    I,     XI|     végeztéig hallgatott, de arcán látszott, mintha valamit nagyon szeretne,
11    I,    XII|            minden eszköz egy nevet látszott ismételni fülébe. Ő sohasem
12    I,    XII|           némi közös pontok felett látszott egyezkedni, mint a kiindulási
13    I,   XIII|  szenvedély.~ ~Abellino mosolyogni látszott. Noha egy-egy szisszenés
14    I,   XIII|     elkékülni kezde; rebegő ajkain látszott, hogy akarna még valamit
15   II,    XIV|      elnyerése sokkal becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig szerelmes
16   II,     XV|            igen, és a leány nagyon látszott rajta örülni.~ ~Ez megint
17   II,     XV|            a legláthatóbb zavarban látszott szemeivel keresni Abellinót.~ ~
18   II,     XV|           társalgási termen, s nem látszott rá ügyelni, hogy minden
19   II,   XVII|            írni, szeretet, jó szív látszott minden sorban, leírta azokat
20   II,   XVII|          igaz. Hiszen semminek sem látszott nyoma.~ ~A cimborák eleinte
21   II,     XX|         Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni szemeivel, s bár
22   II,    XXI|       nejére tekintett, húsz évvel látszott fiatalabbnak; arca ragyogott
23   II,    XXI|         látni, melyen csak itt-ott látszott egy-egy folt erdő, a többi
24   II,    XXI|         róka meg-megállt. Sajnálni látszott a berket, melyből kiugrasztották,
25   II,  XXIII| boldogabbnak, sokkal elégültebbnek látszott volna.~ ~– Ördög és pokol! –
26   II,   XXIV|       kérdezősködött tovább, hanem látszott rajta, hogy restelli Marion
27   II,   XXIV|          arcán valódi megilletődés látszott. Amerre jött, hangos éljenkiáltás
28   II,   XXIV|           szokatlan kedélyborongás látszott meg arcán, s valahányszor
29   II,    XXV|        helyen, két lenyomott virág látszott meg annak lapjai között –
30   II,   XXIX|           nagy, okos szemeivel úgy látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny
31   II,    XXX|          csak az ős eredeti jelleg látszott meg minden vonásiban.~ ~