Kötet, Fezejet

 1    I,    III|            azonban csak pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik
 2    I,     IV|          elfeledtem, hogy méltóságod jelen van, különben jobban vigyáznék
 3    I,     IV|       művésznők és műbarátok valának jelen, s ő kihúzta belőle magát
 4    I,      V|   művészetimádók; már ekkor énekelt. Jelen volt Sándor cár maga a hangversenyben,
 5    I,      V|          szüntelen csak férje karján jelen meg, kit éveken át makacsul
 6    I,     VI|            művei. Természetesen, aki jelen nem volt, arra nem háromlott
 7    I,    VII|        színhelyére érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~ ~–
 8    I,    VII|           esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor hősi
 9    I,    VII|              szót az erkélyteremben, jelen voltak a szokott ismerősök,
10    I,    VII| legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen a páholyban: az öreganya,
11    I,    XII|            fogadott apám, és nincsen jelen, s minden jó és balszerencse,
12    I,    XII|               ér engemet is. Ha maga jelen volna, felelne magáért;
13    I,    XII|            afelett, hogy ki lehessen jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~ ~–
14    I,   XIII|         nemigen szokott vendég nincs jelen, valami olyan ember, aki
15    I,   XIII|             kegyes szertartáson mind jelen valának az érkezett vendégek,
16    I,   XIII|            lehet, hogy késni fog, de jelen fog lenni. Maga sem tudta
17    I,   XIII|         asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán. Még gonoszabbakat
18   II,    XIV|         lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei közt, látó világot
19   II,  XVIII|         szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki előtt bármi okból is
20   II,    XIX|         akárhány fiatal leány legyen jelen, olyan furcsa anekdotákat
21   II,     XX|         maguk is nagy számmal voltak jelen a gyűlésteremben, azt, úgy
22   II,     XX|      gyűlésnek, ha hölgyek is vannak jelen, azt, úgy hiszem, a még
23   II,     XX|              az érdekelt osztály két jelen levő tagja elkezde egymásra
24   II,     XX|             vele, hogy nők is vannak jelen, mondani szoká: castis sunt
25   II,     XX|       legelébb eszébe, miszerint két jelen nem levő férfiúért poharat
26   II,   XXIX|              Abból, hogy senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos
27   II,   XXIX|          ezeken felyül megmarad, azt jelen végintézetem végrehajtója,
28   II,   XXIX|          azzal Kárpáthy János után a jelen volt tanúk mind aláírták,
29   II,   XXIX|        szóban: fiamhoz!~ ~Mind, akik jelen voltak, odamentek, körülállták
30   II,   XXXI|         azokat, akik távol vannak.~ ~Jelen van a különc lord, az északi
31   II,    Meg|         kedvenc munkámnak, s midőn a jelen kiadásnál újból át kell