Kötet, Fezejet

 1    I,     II|     minden rokokóneműt, ehelyett iparkodott mindenben feltalálni a tekervényest,
 2    I,     II|         a megbántást, s tréfával iparkodott azt elsimítani.~ ~– A latin
 3    I,     VI|        elbűvölt, elragadott; nem iparkodott ő szerepének keresztülgondolt
 4    I,    VII|   zablájába kapva egy szeglethez iparkodott azokat kormányozni, hol
 5    I,   VIII|         A népség félénkebb része iparkodott elárkolt helyek mögé jutni,
 6    I,   VIII|         legázolt paripa vergődve iparkodott ismét talpra állni; hasztalan!
 7    I,     IX|      körökben; a nemzeti érzület iparkodott mindenben ellentéte lenni
 8    I,      X|    felett kacagnak.~ ~Mayer papa iparkodott olyan nyájas lenni Terézhez,
 9    I,      X|             Terézhez.~ ~Mindenki iparkodott csodálkozását kifejezni.
10    I,     XI|  gondolkozik felőlök, s olyankor iparkodott eszméit elszórni.~ ~Később
11    I,   XIII|        kezével megtámadója kezét iparkodott letépni melléről, s az ajtó
12   II,     XV|          hogy kicsoda, és azután iparkodott, hogy Boltay mester szóhoz
13   II,     XV|  miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott tőle, amit az valóban nem
14   II,     XV|          legkiválóbb figyelemmel iparkodott mulattatni, a legkellemesebb
15   II,     XV|      jókedv és előadás; mindenki iparkodott komoly és hallgató képet
16   II,    XVI|        kiszámítatlan csapásokkal iparkodott azt kifárasztani; nem is
17   II,   XVII|   nyakra-főre minden boltosférfi iparkodott felfedezni magában némi
18   II,   XVII|            A fiatal nő jókedvvel iparkodott írni, szeretet, jó szív
19   II,  XVIII|      János úr izenetét, s azután iparkodott búcsút venni.~ ~De Fanny
20   II,  XVIII|       szerint egy képzeletalakot iparkodott idomítani… Minő leend e
21   II,  XVIII|      édes, kedves, csengő hangon iparkodott azokat megcáfolni.~ ~– Nem,
22   II,  XVIII|     magát megalázó hangon, hiába iparkodott azt állítani, hogy köszöni,
23   II,  XVIII|  valamennyi hozzá közel levő kéz iparkodott mentül könnyebbé tenni.~ ~
24   II,    XIX|    miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani az elsőbbséget,
25   II,    XIX|          igen – suttogó Fanny, s iparkodott belenézni az iratba, melyet
26   II,    XIX|          hogy őt valaha lássa, s iparkodott barátnéja jókedvét osztani,
27   II,     XX|   Azonban mindenki lehetőleg jól iparkodott magát érezni.~ ~Ki volt
28   II,    XXI| legkevésbé szeretik. Ezért addig iparkodott azt hajigálni, földhöz verni,
29   II,   XXII|         jól – felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~ ~A mosoly rosszul
30   II,  XXIII|         kérés ellen, hanem azért iparkodott kimerítő feleletet adni.~ ~
31   II, XXVIII|         földön.~ ~A két öreg nem iparkodott őt visszatartani; hadd menjen,