Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                    érdemekkel szerzé, mert amíg azt elérte az utas, törni
 2    I,    VII|                  emlékével töltek el.~ ~De amíg ezen lapokra jutott volna,
 3    I,   VIII|                  nem lett-e valami belőle, amíg odafenn járt.~ ~Amint az
 4    I,   VIII|              látott már semmit, futni fog, amíg meg nem szakad bele.~ ~A
 5    I,   VIII|                   mulatság mindaddig tart, amíg csak egy ember marad utoljára
 6    I,    XII|                    hogy addig nem nősülök, amíg nem lelek egy másik polgárleányt,
 7    I,   XIII|               Addig volt boldog az ország, amíg tudósok nem voltak benne.
 8    I,   XIII|              kétszázezer forintot, melyet, amíg én élek, évrül évre meg
 9    I,   XIII|                addig senkivel sem szólott, amíg Istenhez nem emelé lelkét,
10    I,   XIII|                 ama furfangos Horhi Miska, amíg a templomban ültek mások,
11   II,     XV|                mester szóhoz ne juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~ ~–
12   II,     XV|                    ahol élhess meghúzódva, amíg Istennek úgy tetszik, és
13   II,     XV|                  csak nyugodtan ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az
14   II,     XV|                    földet a szegény ember, amíg annyi jövedelemre szert
15   II,    XVI|                    talál, az a győztes, de amíg Európában éltek, addig alkalmazkodnotok
16   II,   XVII|                    addig meg nem nyugszik, amíg egy agarat tarthat valaki
17   II,   XVII| gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, amíg az agarak rendes működése
18   II,  XVIII|                   ki nem nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak, hogy „
19   II,  XVIII|                   hogy hátha az idő alatt, amíg ott ül, elfelejtett olvasni.
20   II,  XVIII|            bocsánat szavaimért, nem addig, amíg határtalan, kimondhatlan
21   II,  XVIII|                   hogy valamit szóljon, de amíg köhögött, hogy hangjának
22   II,   XXIV|             emlékek, de azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben
23   II,   XXIV|                    tartani?~ ~– Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~ ~
24   II,   XXVI|                 bálokról, sem estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit
25   II,  XXVII|            küzdelme a lélekkel mily nehéz, amíg egymástól el bírnak szakadni!
26   II,  XXVII|                    kell ezalatt kiállania, amíg e szavakat mondja.~ ~Alig
27   II,   XXIX|                 becsületes emberek mind.~ ~Amíg végigmentek három-négy szobán,
28   II,   XXXI|              jószágára, csak néhány hétre, amíg az új vendég ott lesz, s
29   II,   XXXI|                    s addig vissza nem jön, amíg bennetart; de azért ő most
30   II,    Meg|                    annak az agyműködésnek, amíg az író egy alapeszméből,
31   II,    Meg|                 háromszor is megpróbáltam, amíg csak tökéletesen nem hasonlított