Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                így fog tartani, márpedig ha így tart, akkor nem tudom,
  2    I,      I|               hogy mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának
  3    I,      I|                 többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol
  4    I,      I|                négy jó paripája, mellyel ha segélyére menne az érkező
  5    I,      I|             szikrát hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében az
  6    I,      I|              jusson, akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva,
  7    I,      I|                tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek,
  8    I,      I|                   s csak olyankor ébred, ha megrántják a kezében a gyeplűt;
  9    I,      I|           okoznak első tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember, lassankint
 10    I,      I|               csak akkor kezd újra élni, ha valami új inger, valami
 11    I,      I|                kelni, és káromkodni fog, ha enni, inni kérnek tőle,
 12    I,      I|               nemesembernek mondani, még ha kocsmáros is, valóságos
 13    I,      I|                 az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem tetszett
 14    I,      I|                  a distichont:~ ~ ~„Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted
 15    I,      I|                háznál, hanem van elég, s ha egy-kettő elfogy, nem kell
 16    I,      I|                  Az ember válogathatott, ha nem tetszett háli. a nyoszolyában,
 17    I,      I|         megettétek.~ ~– Meg biz azt, még ha egy hordó bora megdühödött
 18    I,      I|            Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg
 19    I,      I|                  egér, de cigány torkába ha nem fér,~ ~ ~ ~Jobbra, de
 20    I,      I|             módit engede láttatni, minőt ha napjainkban mutogatnának
 21    I,      I|              hogy az ember kétségbeesik, ha elgondolja, hogy minél fogva
 22    I,      I|               szájában szokott forgatni; ha síp is volt a madár fejében,
 23    I,      I|                  újon érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy hiszem,
 24    I,      I|                 ő is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e
 25    I,      I|                       Jobb volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy
 26    I,      I|                est rien. * Megosztozunk. Ha férfi, nem kell neki magát
 27    I,      I|              kell neki magát zsenírozni, ha dáma, tant pis pour elle,
 28    I,      I|                  vinni, de nem szerette, ha azt idegenek látták; azonban
 29    I,      I|                  éljen? És hogyan éljen? Ha az ember becsületet akar
 30    I,      I|              tetszett szólítani.~ ~– Ah, ha gondolhattam volna! – kiálta
 31    I,      I|                Vigasztalhatatlan volnék, ha meg nem ismertem volna.
 32    I,      I|              azon ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat
 33    I,      I|                     Üm, be nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor tán
 34    I,      I|                 léhűtőim falkaszámra és, ha azokra el nem megy a jövedelmem,
 35    I,      I|                 piramisokra nem mászunk; ha tetszik – enni, inni, mindig
 36    I,      I|          leányban is válogathat untig, s ha felöltözteti cifrára, csak
 37    I,      I|            merték őt felboszontani. Hah! ha más tette volna, milyen
 38    I,      I|             elégedve.~ ~A chevalier-nak, ha benn nem akart égni, nem
 39    I,     II|               calculust, * mely szerint, ha egy diák adós maradt a fellakomázott
 40    I,     II|           sou-val * maradt a zsebében.~ ~Ha az ember még nem volt millionnaire, *
 41    I,     II|                nincs mit boszonkodni; de ha valaki már állt azon a magasságon,
 42    I,     II|                legutóbb látta Párizst, s ha kérdezősködék gazdája felől,
 43    I,     II|                 a hivatalos Moniteurben, ha Mr. Griffard hirtelen nagy
 44    I,     II|            futottak lefelé a kurzusok, * ha pedig ő vásárolni kezde,
 45    I,     II|            vegyük minden csodálkozásnak, ha a legközelebb történt csárdai
 46    I,     II|             elbeszélésük egyik hősével – ha ugyan szabad e címmel megbántani
 47    I,     II|              volt, mint a tiszta búza.~ ~Ha az ember mind e tekervényeket
 48    I,     II|                  elébb körülnézve magát, ha sima haját nem borzolta-e
 49    I,     II|              haját nem borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen jó újságot
 50    I,     II|                 rosszabb. Az országutak, ha száraz idő van, lehetnek
 51    I,     II|           könyvük; legkevesebbet mondok, ha épicier * strazzakönyvéhez *
 52    I,     II|              nyáron; de még ez nem elég, ha végtére igazságos ítéletet
 53    I,     II|              kell önnek mindezt hallani, ha meg akarja érteni, amit
 54    I,     II|          valakinek bizonyos uradalomhoz, ha birtokon kívül van, övé
 55    I,     II|             megütve. – Ön kevésbé bánná, ha az egész világ tudná azt,
 56    I,     II|            kiálta föl dühvel Abellino. – Ha csak mint Don juan de Castro,
 57    I,     II|                      S mit fog ön tenni, ha mégis kérni fogják?~ ~–
 58    I,     II|                       S mit fog mondani, ha nehány rongyos százezer
 59    I,     II|                  ez összeg helyett, majd ha miajorátusát megnyeri, hatszázezret
 60    I,     II|                  uram, a pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól
 61    I,     II|                 nagybátyám meghal.~ ~– S ha ön nagybátyjának életfonala
 62    I,     II|             megszüntetné.~ ~– És az?~ ~– Ha ön megházasodnék.~ ~– Parbleu!
 63    I,     II|                  kaucsuklánc, összetart, ha akarjuk, de nyúlik, amennyire
 64    I,     II|                 ahogy legjobban tetszik. Ha pedig jobbnak találná azt,
 65    I,     II|             bankár, ki előre látta, hogy ha Kárpáthyt pénzzavarából
 66    I,     II|                Én sok lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor
 67    I,     II|               sokkal jobb eset volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel
 68    I,     II|             hanem annyit mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném
 69    I,    III|             rövid kis bajusz pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly mély,
 70    I,    III|                  mondá a középen álló –, ha dolgai engedik, kapaszkodjék
 71    I,    III|                   s úgy megcsendesített, ha olvastam. Így ünnepnapokon
 72    I,    III|               Gaudcheux atelier-jében, * ha azon járnak önök, ne restelljék
 73    I,    III|           szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt akarom, hegy élhessek,
 74    I,    III|               sok idő lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép,
 75    I,    III|           odasúgva monda:~ ~– Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét
 76    I,    III|                nincsenek tudósaitok!~ ~– Ha minket értesz azon boldog
 77    I,    III|               nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s egy
 78    I,    III|            nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek. Korunkban
 79    I,    III|                  nyugalommal felelt:~ ~– Ha az erős hang jó cáfolat
 80    I,    III|               pedig a magyar ezermester. Ha kényszerítve leend, hogy
 81    I,    III|                része az én állításomnak; ha fajunk levetkőzi ősi sajátságait,
 82    I,    III|                szó akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk
 83    I,    III|                 annak, ami idegen, hanem ha átvettünk valamit tőle,
 84    I,    III|               piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért,
 85    I,    III|               nem akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port
 86    I,     IV|                  kérdés még ennél is az, ha vajon az Académie Royale
 87    I,     IV|           meséket, anekdotákat csinálni; ha valakire ránézett, már az
 88    I,     IV|             történet alig volna érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik
 89    I,     IV|                 rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~ ~– Tehát maradjunk
 90    I,     IV|                 még jobb.~ ~– Még talán, ha lélekjelenléttel bír, kikerülte
 91    I,     IV|                 cselekedett, kést adott, ha kanalat kértek, villát dugott
 92    I,     IV|               kiszúrhatná a mutatójával, ha üveg nem volna rajta. –
 93    I,     IV|          szemekkel megnézve kívül-belől, ha vajon csakugyan az ő kalapja-e;
 94    I,     IV|               azután felpróbálva fejére, ha vajon csakugyan az ő feje-e
 95    I,     IV|          újrakezdi, és nagyon haragszik, ha a parókájára vonatkoznak;
 96    I,     IV|                is lehetne valami kitűnő, ha a miénk?”~ ~– Tehát – folytatá
 97    I,     IV|                  sikertől föltételezvén, ha vajon rendes tagnak szerződtesse-e
 98    I,     IV|         ingerelve a kutya ellen, úgyhogy ha ő játszaná Aubryban a gyilkos
 99    I,     IV|               ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön végit szakasztom
100    I,     IV|               egy pompás diadém számára; ha a klub pénztárát meghaladja
101    I,     IV|                egy darabig gondolkozott, ha vajon elég nagy megtiszteltetés-e
102    I,     IV|                mi fizetünk és ő játszik; ha tetszik tapsolunk, ha tetszik
103    I,     IV|           játszik; ha tetszik tapsolunk, ha tetszik fütyülünk. Megfizettünk
104    I,      V|              rendkívüli eset a világban, ha férjét futni hagyja, s maga
105    I,      V|         meghódítja is a közönség szívét, ha sokáig egy helyben van,
106    I,      V|                 hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének él,
107    I,      V|                 tisztán művészetének él, ha nem veti magát oda a világ
108    I,      V|                   mint a színpadon, vagy ha éppen otthon házi boldogságot
109    I,      V|             melybe csendesen elvonulhat; ha szüntelen csak férje karján
110    I,      V|                róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni. Kereken
111    I,      V|              mondják, hogy megvénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné,
112    I,      V|                 fele elhallgatott volna, ha signora Catalani helyett
113    I,      V|                  nem eléggé bosszantó-e, ha egy kihírlelt műnek el kellett
114    I,      V|             bocsátani? Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát, lehet
115    I,      V|                gyomrát, lehet kedvetlen, ha hurutja van, köhöghet, ha
116    I,      V|                ha hurutja van, köhöghet, ha epéje kiömlött, lehet haragos,
117    I,      V|                 kiömlött, lehet haragos, ha nem bír lábain állani, lefekhetik;
118    I,      V|                férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik tőle,
119    I,      V|                 csak úgy gyógyulhat meg, ha fördőkre mehet vele; úgy,
120    I,      V|                  fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon
121    I,      V|                  a láz, ragadjon őreá, s ha meghal a férj, haljon meg
122    I,      V|                   Néha elkomorodik arca, ha élte ragyogó felén végiggondol,
123    I,      V|              hadd vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna, jöhetne
124    I,      V|            meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~ ~–
125    I,      V|              jelent meg.~ ~– Óh, madame, ha lehet, ne lépjen ön fel
126    I,      V|                hogy azt tegyék velem, és ha tennék is, mit vehetnek
127    I,      V|            Híremet? Akkor leszek boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim
128    I,      V|              tiszta lelket ily bántalom? Ha visszatérek, nem fogod homlokomon
129    I,      V|                  embertől senki sem fél. Ha egészséges volnál, sem védhetnél
130    I,      V|                 engem, mert férjem vagy. Ha szeretőm volnál, akkor tehetnél
131    I,      V|          Jeanette sietett felnyitni.~ ~– Ha felgyógyulok – hörgé heves
132    I,      V|                  kell ide, nem művészet. Ha újra kezdem az életet, lovardát
133    I,      V|                 estén nemcsak szóval, de ha kell, bizonyomra tettel
134    I,      V|             dalmű vétessék elő. Azonban, ha a tisztelt művésznőt tán
135    I,      V|                 a közönséget elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira *
136    I,     VI|                 foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy,
137    I,     VI|                előőrsöket vizsgálni jár, ha vajon mindenki rendeltetése
138    I,     VI|                  ellen nem áskálódnak, s ha valaki előttük rosszul beszél
139    I,     VI|                énekesnőket megszólják, s ha kifogytak azok, szolgáltat
140    I,     VI|                éppen azt szerette volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~
141    I,     VI|              kétszer akkora lett a taps. Ha más színésznő, feledkezik
142    I,     VI|                  tenyér visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak
143    I,     VI|                  Jozefine-re nézve, mert ha e percben énekelnie kellett
144    I,     VI|              népessége meg volt némulva; ha valaki, aki egy véletlenül
145    I,     VI|           druszáidért (oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek,
146    I,     VI|                 kik azok az „ők”? Hiszen ha csak egyet ismernék közőlök,
147    I,     VI|              nyilatkozának azon esetben, ha Oignon szavát nem tartja,
148    I,     VI|         karzatokra! – kiálta Abellino. – Ha kell botrány, legyen az
149    I,     VI|               hogy úgysincs kéz alatt, s ha azután akad valami hirtelen
150    I,     VI|                frankot fog neki fizetni, ha nem lép föl többet.~ ~Kik
151    I,    VII|                költőnek tollához nyúlni, ha látná ez ajkat mosolyogva?
152    I,    VII|                 róla egyenlő fogalma, és ha egy társaságban vannak tízen,
153    I,    VII|                mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak megtetszik
154    I,    VII|             viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja azt, és
155    I,    VII|              megköttetett. Arról azután, ha a hölgy valamely férfi övével
156    I,    VII|           nélkülözni azért, akit szeret; ha kell, tud szolgálója lenni;
157    I,    VII|         kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat, kikacagja.~ ~
158    I,    VII|                 kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl, tapasztalja,
159    I,    VII|                 mennyire haladt már – és ha felvetik a végeredményt,
160    I,    VII|                  néhol oly keskeny, hogy ha szekér talál rajta keresztülmenni,
161    I,    VII|                tartott flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra;
162    I,    VII|                  volt a legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja,
163    I,    VII|          lábaival, megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le alatta. Kezével
164    I,    VII|                  csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre
165    I,    VII|              össze az égő ház féloldala. Ha tíz perccel elébb történik,
166    I,    VII|                 tud ez esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna,
167    I,    VII|              valami újságíró előtt? Vagy ha a jobb körökből való, hogy
168    I,    VII|                hogy nem dicsekszik vele? Ha közember, miért nem siet
169    I,    VII|           jutalmát elvenni a kormánytól; ha főúr, Chataquélától?~ ~Az
170    I,    VII|                körülállókhoz fordulva –, ha én nem tartom meg, amit
171    I,    VII|             ígértem, tartsanak gyávának, ha azon nő nem teszi kötelességét,
172    I,    VII|             kötelességét, nevessenek ki; ha pedig mindkettő megtörtént,
173    I,    VII|                annyira komoly, miszerint ha Rudolf teljesíti a fogadás
174    I,    VII|                is vigasztalta vele, hogy ha neki magának nem lenne bátorsága
175    I,    VII|              Most milyen boldog lehetne, ha e két kérdés feleletét bírná.~ ~
176    I,    VII|                  menjen be az égő házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~ ~–
177    I,    VII|                   Tréfa ez vagy való? És ha való, miben alapszik?”~ ~
178    I,    VII|           gondolkozásra nem méltó. Pedig ha kereste volna, megtalálta
179    I,    VII|               szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb – a haza.~ ~Tíz
180    I,    VII|                  halvány vonásai, melyre ha sokáig néz az ember, úgy
181    I,    VII|        feddőzéssel Eszékiné Rudolfhoz –, ha hatalomkarral nem küldenék
182    I,    VII|            fogalmai vannak a honvágyról, ha azt csak a búzavirágok közt
183    I,    VII|                    lennék nagysádtoknak, ha oly szerencsés volnék, hasonló
184    I,    VII|       Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet éppen azok hagynak
185    I,    VII|                  vagy még azt sem teszi; ha valamiféle szeretetről beszélnek
186    I,    VII|                 de isten nevét szeretem, ha tisztelettel említik. Azért,
187    I,   VIII|           vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből
188    I,   VIII|                 esetén megcsapattatódni, ha ma vagy holnap letelik rólad
189    I,   VIII|                kiverte a szél a szemeit. Ha szabad arca elégültségéből
190    I,   VIII|         legalábbis azt gondolhatta, hogy ha Márton pünkösdi király,
191    I,   VIII|                birtokosa az Alföldön, ki ha más szekerén nem ülhet,
192    I,   VIII|                 már ismerik, jól tudják, ha valamijök elveszett, hogy
193    I,   VIII|                vagyok? Sohase kérdezzék; ha legyőznek, úgyis odább megyek,
194    I,   VIII|           legyőznek, úgyis odább megyek, ha én győzök, úgyis itt maradok!
195    I,   VIII|                  sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is. Ugye Ráró?~ ~
196    I,   VIII|                akkor tud futni a paripa, ha valamitől megrettent, s
197    I,   VIII|                 kevés lesz. Gyere velem, ha legény vagy, hozzunk még
198    I,   VIII|          elvannak csendesen, legfeljebb, ha összetalálkoznak is, nagy
199    I,   VIII|               elforognak egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja
200    I,   VIII|                 már messziről bömbölnek, ha egymást meglátják, s a gulyásoknak
201    I,   VIII|                hogy ne találkozhassanak. Ha azután egy meleg nyári napon,
202    I,   VIII|                 Egy percig gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más úton
203    I,   VIII|                Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb úrrá
204    I,   VIII|          parasztra rá lehet ismerni.~ ~– Ha csak ez kell, én kész vagyok
205    I,   VIII|             úrfiak s pironkodni a dámák, ha megtudják, hogy ki voltál.~ ~
206    I,   VIII|             hajdúim majd felöltöztetnek, ha készen lész, gyere le az
207    I,   VIII|                 fuldoklott a köhögéstől, ha egyszer-egyszer csendesült
208    I,   VIII|               női ismeretséget kerülnek; ha nősök, feleségeikkel úgy
209    I,   VIII| betyárszemináriumok úri emberek számára. Ha poéta volnék, nevezhetném
210    I,   VIII|                 ér minden tudománynál, s ha felült lovára, és ha egy
211    I,   VIII|                   s ha felült lovára, és ha egy szót sem szólt is, különb
212    I,   VIII|                   Annál érdekesebb lesz, ha még ő maga is meglepetik
213    I,   VIII|               aki kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak megfogadom, hogy
214    I,   VIII|            maradt rokonait keresi, azért ha vannak e vármegyében nemes
215    I,     IX|                 örömüket találták benne, ha a bolondok és henyék által
216    I,     IX|               még akkor is kérdés marad, ha vajon a rouerie * finomságai,
217    I,     IX|                magyar vért megőrizhetni, ha szellemétől minden magasabb
218    I,     IX|                az asszony akkor legjobb, ha semmit sem tud; a fiak csak
219    I,     IX|               magukat a tudományok után, ha már annyira elszaporodtak,
220    I,     IX|           előttünk már nem ismeretlen.~ ~Ha nehány hóval az országgyűlés
221    I,     IX|       magánybüszkeségre volt értve.~ ~És ha egy tíz órai vegyes ülés
222    I,     IX|                  mint unokaöccseé, kinek ha semmi egyéb oka nem lett
223    I,     IX|                senki sem védelmezheti.~ ~Ha bátyja az ellenzékhez tartozott
224    I,     IX|             Csaknem hihetlennek látszik, ha meggondolom, hogy Fennimor
225    I,     IX|             asztaloslegénye tartózkodik; ha zajt csinál, úgy megfurnírozzák,
226    I,     IX|                  Fennimorra nézve, kinek ha ágylepedője egy ráncot vet,
227    I,     IX|                fogadni.~ ~– Természetes. Ha nyer, igaza is lesz meg
228    I,     IX|                 is lesz meg ezer aranya; ha veszt, az az elégtétele,
229    I,     IX|                  kell a principálisához, ha azalatt Kárpáthy beszélni
230    I,      X|         Pozsonyban egy nevezetes család, ha ugyan a köznyelven forgás
231    I,      X|             mindent cselédjeire hagyott; ha meg volt szorulva, fűnél-fánál
232    I,      X|                 a macskáját cirógatja, s ha magához hasonlókkal összejön,
233    I,      X|      beleaprított zsemlyével. A lyányok, ha meg akarják egymást nevettetni,
234    I,      X|                  szólt az éltes hölgy –, ha családodnak tisztességes
235    I,      X|               szokott színházba járni, s ha véletlenül valaki megsúgná
236    I,      X|             gázol; kik észre nem veszik, ha az utcán lenézik őket legjobb
237    I,      X|          kérdezik, hogy ki vetette oda – ha egy napon maga az asszony
238    I,      X|           félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi, miről beszéltek,
239    I,      X|             potom árért elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon ismét
240    I,      X|               Teréz vállat vonított.~ ~– Ha nem ismerném önt, hogy milyen
241    I,      X|                  magától az igazgatótól, ha akarja.~ ~– És aztán nem
242    I,      X|             születésnapi ajándékul; mert ha azt hinném, hogy önnek csak
243    I,      X|          kiseperném önt is a szobából, s ha önnek lelkét megvehetik
244    I,      X|                bánta volna ugyan olykor, ha már szólnának valamit felőle,
245    I,      X|                 Olyan könnyen adják azt! Ha olyan könnyű volna meghalni.~ ~–
246    I,      X|                 is lesz szegényre nézve, ha meghal, jól jár vele, legalább
247    I,      X|              bizonyítványokat, s azokat, ha kell, keze írásával is kész
248    I,      X|                  az ilyen imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal van
249    I,      X|                kompromittálhatja; hanem, ha tisztességes céljai vannak,
250    I,      X|                   mintha nem látnák, sőt ha leányaival találkoznak is,
251    I,      X|                 megelégedésére szolgált, ha egy-egy hangosabb csattanásra
252    I,      X|               Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér, vendégeit egy pár
253    I,      X|             akarata, de nincsen ereje, s ha ereje volna is, nincsen
254    I,      X|           követelem”, mert azon esetben, ha ön netalán ez ajánlatomat
255    I,      X|                  hogy elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt hozzám
256    I,      X|        mindegyiket, és megelőzze Terézt, ha netán az fenyegetését foganatba
257    I,      X|              lehet, nem szabad tenni, és ha elkezdi, csúfot lát vele.~ ~
258    I,      X|              testvérével ily ügy felett, ha neki éppen úgy tetszik,
259    I,      X|                tagadnám meg a kívánatát, ha önnek volnék.~ ~Mayer úr
260    I,      X|             akkor volt megengesztelődve, ha az igazságos fél ügyesen
261    I,      X|                azt kiverte a szobából, s ha szépasszonyok jöttek hozzá
262    I,      X|                     Azt mondom az úrnak, ha még hajlandó a jó tanácsot
263    I,      X|              kérlelhetlen hangon –, hogy ha becsületes Teréz testvérje
264    I,      X|            tisztán és békességesen; mert ha pörre engedi jönni a dolgot,
265    I,      X|                      Hová? Azon esetben, ha az úrnak tudomásával vannak
266    I,      X|                mennek – a fenyítő házba; ha pedig semmit sem tud azokról –
267    I,      X|              mondja azt Fanny a papának, ha az csakugyan engedni akarna
268    I,     XI|                 adom mindazt a hatalmat, ha te imádandasz engemet, mindezek
269    I,     XI|              gyémánt, szerelme szűz?… De ha a kísértő felviszi őt a
270    I,     XI|                  én ezt mind neked adom, ha engemet imádsz!” – hány
271    I,     XI|           Távozzál tőlem, sátán!” Kivált ha a kísértő csinos alakkal,
272    I,     XI|         testvérei nem lettek volna azok, ha lelkeiknek más irányt tudott
273    I,     XI|              miket mások nem lelnek föl, ha aranyok halmazát adják is
274    I,     XI|      nyugtalanságot tanúsítanak afelett, ha Sándor (most említjük először
275    I,     XI|              olyanforma ajánlattal, hogy ha Fanny hajlandó egy szerető
276    I,     XI|                 megfogadtatá velem, hogy ha találok fiatal, szegény
277    I,     XI|                  kötöttem e kivánatához: ha azon hölgy éppoly tiszta,
278    I,     XI|                  pedig oly szigorú, hogy ha ma egyedül maradna is bárminő
279    I,     XI|          hangjában oly kincset bír, hogy ha az mívelve fog lenni, ezek
280    I,     XI|              mellette látszani, s akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága
281    I,     XI|            ajándékba, csak kölcsön; majd ha gazdag leend, nekem vissza
282    I,     XI|                   hogy erényes maradjon. Ha ellenkezőt tudnék meg, rögtön
283    I,     XI|                alázatosan a komornyikot, ha nem lehetne-e valahol az
284    I,     XI|                  sokan nagyuraink közül, ha ismernék azon kegyeletet,
285    I,    XII|                nem fog mutatni az utcán, ha meg kellene is halnia. Boltay
286    I,    XII|    gyülekezeteibe, fülelt, hallgatózott, ha nem beszélnek-e valahol
287    I,    XII|          gondolatja ez volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei
288    I,    XII|            Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé merészel lépni,
289    I,    XII|                   nem szeret-e?” Hát még ha valaki szemökbe mondja.~ ~
290    I,    XII|             bizonyomra, meg fogja bánni, ha ezt nem teszi.~ ~Kárpáthy
291    I,    XII|               meg ellenfelét sértegetni, ha az egyszer keményen ráijesztett,
292    I,    XII|                tán nem is nemesember, de ha nemesember is, azáltal,
293    I,    XII|                megírva a kihívó levelet, ha netalán a filiszter eltagadná
294    I,    XII|               ami őt éri, ér engemet is. Ha maga jelen volna, felelne
295    I,    XII|                Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e ez párbaji
296    I,    XII|        bármelyikűnk hasonlót tett volna. Ha segítségünket elfogadja
297    I,    XII|                  Rudolf és Miklós.~ ~Ah, ha e percben Fanny otthon lett
298    I,    XII|    házfelügyelőnek azon kérelemmel, hogy ha tizenkét óráig vissza nem
299    I,    XII|                 kihívást visszavonni: 1. ha a kihívott fél a védett
300    I,    XII|                sohasem volt szándéka; 2. ha Boltay mester ugyanazon
301    I,    XII|             karját éri a golyó; s akkor, ha csontot sértett, még a városba
302    I,    XII|               alulról fölfelé emeld, így ha a mellére célzasz, s a pisztoly
303    I,    XII|                  a hasába fogsz találni, ha pedig felfelé rúg, akkor
304    I,    XII|                 bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna a
305    I,    XII|        távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált, egészen ellenfelének
306    I,    XII|                  segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt *
307    I,    XII|                kocsijához kelle vezetni. Ha fájdalmai engedék, szitkozódott.
308    I,    XII|              hogy zsivány legyen a neve, ha még valaha egyben is részt
309    I,   XIII|                 hat napi utat tegyen, és ha mindezek itt volnának is,
310    I,   XIII|        Kárpátfalvára Jánost köszönteni?” Ha két ember összeveszett,
311    I,   XIII|            magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer
312    I,   XIII|           kritika, mely abból állt, hogy ha a színész nem tudta j ól
313    I,   XIII|               előtt, mert meglehet, hogy ha valami gonosz órában vetne
314    I,   XIII|                 híven meg is maradott, s ha megmondjuk, miszerint most
315    I,   XIII|                  ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért
316    I,   XIII|                 azt utálja szörnyen.~ ~S ha azután egy-egy olyan bohó
317    I,   XIII|       mindegyiknél megállt, kocogtatott, ha az ajtó tárva volt, akkor
318    I,   XIII|                 volna a nagyságos úrnak, ha üres papirost mutatnának
319    I,   XIII|                 illető pozíciókra nézve, ha kegyeskednék azokat meghallgatni.~ ~
320    I,   XIII|                  az irtóztató nagy csűr, ha behordták volna, nem csírádzik
321    I,   XIII|            szöveteket állított elő, hogy ha három hétig viselte valaki,
322    I,   XIII|           szanaszét mállott rajta, hanem ha megázott egyszer, akkor
323    I,   XIII|          idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne! Maradjunk
324    I,   XIII|               még egynehány seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek
325    I,   XIII|            kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor
326    I,   XIII|                  a szuplikánst! *~ ~– De ha az idén elküldik, akkor
327    I,   XIII|             annak a nemzeti múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem pusztult
328    I,   XIII|             direktort és Matyi agarat, s ha meghalna, éppoly keservesen
329    I,   XIII|                 de akkor nem adtam neki, ha eljön érte, elvitetheti.
330    I,   XIII|           mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri is, hogy sohasem
331    I,   XIII|                   akin bosszúját töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat.
332    I,   XIII|             dolgokkal való kibékülésben, ha olyan ménkű tintás nem volna
333    I,   XIII|                 sorok mondolása alatt, s ha egy komolyabb ember lett
334    I,   XIII|                felejtette a vendéglőben, ha a kocsiról erővel le nem
335    I,   XIII|            lesimogatva, körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~ ~–
336    I,   XIII|                Kárpáthy komoly hangon –, ha nincs-e még itt Béla öcsém?~ ~
337    I,   XIII|                  én. Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, *
338    I,   XIII|               nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos úrnak az kedvére
339    I,   XIII|                   kiálta rá Jancsi úr, – Ha az befog bennünket, vacsora
340    I,   XIII|                  azután körülfogta, hogy ha bele talál maradni valami
341    I,   XIII|              akar mondani asztal felett, ha nincs-e benne valami triviális,
342    I,   XIII|                  ráparancsoltatott, hogy ha leissza magát, a vendégeket
343    I,   XIII|             mégis várt, számított reá, s ha cimborái valami felötlő
344    I,   XIII|                rögtön az jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család
345    I,   XIII|                 meg is cselekedte volna, ha Horhi Miska hóna alatt nem
346    I,   XIII|                neki; Frici futott volna, ha lehete hová, de a háromszáz
347    I,   XIII|                  Sose legyen vége.~ ~ ~ ~Ha pediglen meghal, angyali
348    I,   XIII|                  sem a sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi is itt hagyjuk e földön
349    I,   XIII|                járó angyali nemzetség, s ha netalántán csúz vagy hideglelés,
350    I,   XIII|                népét a Verestengerben, s ha pedig végtére eljön az a
351    I,   XIII|                   háromszor újra kezdve, ha netán valaki a vendégek
352    I,   XIII|           elférjenek a tisztelgők, hanem ha később jön valaki, az is
353    I,   XIII|             odatéve? Hát gondoltam, hogy ha az a másik eljön, legyen
354    I,   XIII|               önt a szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű
355    I,   XIII|            megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük a vadat, megüljük
356    I,   XIII|             ejtsék a szomszéd lakot; már ha csupa keresztyéni kötelességből
357    I,   XIII|       karszékében, azt megütötte a guta; ha rögtön meg nem halt is,
358    I,   XIII|               császárarany * ígértetett, ha kötelességöket teljesítik,
359    I,   XIII|                  mulattak Abellinoval, s ha három nap összeragadt volna
360    I,   XIII|            eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik szomorú halála,
361    I,   XIII|                   vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni, miért
362    I,     Sz|    Magyarországon kívül nincsen élet, de ha van, az nem olyan~ ~ ~ ~
363   II,    XIV|                 most már haragszik érte, ha Jancsi úrnak szólítják.~ ~
364   II,    XIV|                  tette magát. Érzé, hogy ha utána vész is, ha vagyona,
365   II,    XIV|                   hogy ha utána vész is, ha vagyona, jövője semmivé
366   II,    XIV|                  Én hervasztottam el!”~ ~Ha lelke üdvét kellett volna
367   II,    XIV|                felébred minden zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny,
368   II,    XIV|         gúnytárgyai a divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio
369   II,    XIV|               szerepet választa magának, ha a könnyelműség és az édes
370   II,    XIV|                  meglopta az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói
371   II,    XIV|     cigányasszonyok lopóztak az udvarra, ha észre nem vették, s mulatságképpen
372   II,    XIV|              szarvak nagyra fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely
373   II,    XIV|                Jó lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~ ~Nem ez-e
374   II,    XIV|                 ördög sem alszik, kivált ha szép leányról van szó. Az
375   II,    XIV|                  az utcára nem teend, és ha végre megsokallom az üldöztetést,
376   II,    XIV|               nem háborgattam volna önt, ha eme kellemetlen viszony
377   II,    XIV|          viszonyt könnyen megértheti ám, ha megtudja, hogy ő apja szép
378   II,    XIV|                  nem fábrikálok botokat, ha koldusbotot akar ajándékozni,
379   II,    XIV|                 kell ismerni. Jobb lesz, ha leül mellém, és megérti
380   II,    XIV|               várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne őrá szálljanak
381   II,    XIV|              rémületé, az elszörnyedésé! Ha ez elképzelhetlen összeg
382   II,    XIV|         tökéletesen értené a dolgot.~ ~– Ha énnekem gyermekem talál
383   II,    XIV|               édes. Talán meglehet, hogy ha ön gyenge gyermekségétől
384   II,    XIV|        beszéljetek egy leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy
385   II,    XIV|                   és őt tisztelni fogod. Ha kívánod, két külön vármegyében
386   II,    XIV|                 ez ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „
387   II,    XIV|           gyűrűmet nem feledtem-e itten. Ha a válasz tagadó, akkor ön
388   II,    XIV|               visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom elfogadtatik,
389   II,    XIV|               boldog. Mi által lenne az? Ha férje sokáig él, s ő hű
390   II,    XIV|            szépségén kívül semmi érdeme; ha elfogadja azt a hódolatot,
391   II,    XIV|        nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha az ajánlatot megtudja; egy
392   II,    XIV|               szükség osztoznunk.~ ~– De ha én úgy akarom. Látod, nekem
393   II,    XIV|                  mint amilyet szeretnék, ha volna nekem.~ ~Sándor szelíden
394   II,    XIV|             mester –, milyen derék lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz,
395   II,    XIV|            szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám jössz, semmiben sem
396   II,    XIV|                No! Vagy jobban szereted, ha én kérem meg helyetted?
397   II,    XIV|      hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára
398   II,    XIV|               mégis érez iránta valamit. Ha visszautasítja, mondhatja
399   II,    XIV|               egy percre körültekinteni, ha minden rendben van-e az
400   II,    XIV|                 lehet felejteni, hát még ha vele együtt a jogos tisztelet
401   II,    XIV|                az öreg elszomorodva.~ ~– Ha önnek örömet szerezhetek
402   II,    XIV|       gyermekeiket; úgy szerették volna, ha őket együtt boldognak láthatnák.
403   II,    XIV|                   De hálatlanabb volnék, ha hazudnám, hogy szeretem,
404   II,    XIV|              nyakába borulva a lyánka. – Ha valakit tudnék szeretni,
405   II,    XIV|            ugyebár csak tréfa volt? Vagy ha komoly dolog, akkor ezután
406   II,    XIV|           érdemes úr, hogy azon esetben, ha ajánlatát elutasítanád,
407   II,    XIV|                     E cél el volna érve, ha ő Kárpáthynak nyújtaná kezét.
408   II,    XIV|                  rokonai, Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias,
409   II,    XIV|              anyja és testvérei.~ ~Őket, ha gazdag lenne, kimenthetné
410   II,    XIV|              Fanny megkéré Boltayt, hogy ha Kárpáthy János elküldend
411   II,     XV|               fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr neje lesz, de
412   II,     XV|           elteheti emlékül, s előveheti, ha néha-néha a nagyvilág zajából
413   II,     XV|                  Nem. A szívem megreped, ha el kell mondanom; de mégis
414   II,     XV|              szíve csak mindig érez, még ha rosszak is a gyermekei,
415   II,     XV|             végtére csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot
416   II,     XV|               hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes emberrel találkozom?”
417   II,     XV|            pikantul még azt mondja, hogy ha nem tetszik velök együtt
418   II,     XV|                 tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette szenvedéseidet
419   II,     XV|                 nem ettem egy falatot, s ha az úr kitilt a házából,
420   II,     XV|                  az úr kitilt a házából, ha a leányom nem akar látni,
421   II,     XV|              világ minden jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny
422   II,     XV|                anyjára, szégyenli magát, ha látja. Talán rám sem ismerne
423   II,     XV|                galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal *
424   II,     XV|        Hatvanezer pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~ ~Lehetséges
425   II,     XV|                  bűnös, aki vesz.~ ~Mert ha nem volnának rabszolgatartók,
426   II,     XV|            valami rémületes meglepetést, ha meglátják. Egyúttal elmondá
427   II,     XV|                térdepel senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös
428   II,     XV|             előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik,
429   II,     XV|                 is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~ ~A
430   II,     XV|            végtére azon könyörgött, hogy ha már szobában lakásra érdemesítik,
431   II,     XV|                vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit házába
432   II,     XV|              bírt egy jó tulajdonsággal: ha valakinek szenvedélye volt
433   II,     XV|              hogy valaminek nagyon örül. Ha szegény ember törné magát
434   II,     XV|                  erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében
435   II,     XV|                  szánalomra méltó önzés. Ha leánya csak felpillantott,
436   II,     XV|                  kérdezé, mit parancsol; ha kellett neki valami, szaladt
437   II,     XV|               neki valami, szaladt érte; ha a cseléd elkésett valamivel,
438   II,     XV|             sóhajtott Fanny hallatára, s ha ez kérdezé, hogy mért sóhajt,
439   II,     XV|                 a beszélgetésben, kivált ha akadnak valakire, aki hamar
440   II,     XV|                 módon nem vehetni észre, ha az ember elpirul.~ ~– Óh,
441   II,     XV|            bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok nem volnának, nem
442   II,     XV|       nyomorúságban, gondoskodnék rólad, ha nem volna neki egy unokaöccse,
443   II,     XV|         gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha Boltay meghal. Addig, míg
444   II,     XV|               rám, hogy beszélek? Szólj, ha nem szereted.~ ~Fanny erőt
445   II,     XV|             volna rád, hogy megláttalak. Ha az utcán találkozunk, bizonyosan
446   II,     XV|         háztartás költsége szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik,
447   II,     XV|             rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül, kidobják az utcára.
448   II,     XV|                   mikor leánya születik, ha előre megsiratná!~ ~Íme
449   II,     XV|               más ember leánya fölött, s ha egyszer-másszor valaki mégis
450   II,     XV|                    Ilyen bolond a világ. Ha tisztességesen férjhez ment
451   II,     XV|          történt-e ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez ment
452   II,     XV|                 máris elválni készülnek; ha három gyerek nem volna a
453   II,     XV|           mindennap megveri a feleségét. Ha Rézi megy hozzá, ott van
454   II,     XV|                  legalább így megtudtam, ha egészséges, ha beteg vagy.
455   II,     XV|                megtudtam, ha egészséges, ha beteg vagy. Óh, az az ember
456   II,     XV|                számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál, mindjárt
457   II,     XV|         őrizkedjél ám édes leányom; hogy ha valamely nagy úr azt mondja,
458   II,     XV|                  ki a mondatot:~ ~„Hanem ha megmondja, hogy nem vesz
459   II,     XV|               sem szoktam hallgatni. Még ha igazat mondana is, nem volna
460   II,     XV|                  hogy miért nem sietett, ha komoly szándéka volt veled.
461   II,     XV|                  azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában,
462   II,     XV|         készpénzben letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos szószegő
463   II,     XV|                hálóhoz közelít!~ ~Pedig, ha figyelt volna leánya arcára,
464   II,     XV|            titkolózva elébb körülnézett, ha nem hallja-e meg valaki,
465   II,     XV|               látszék magát.~ ~– Hiszen, ha megcsal, ő bánja meg, a
466   II,     XV|             betintáznod az ujjadat, mert ha szóval megmondanád is, átadnám.~ ~–
467   II,     XV|               fenyegető dolgokra készül; ha olykor el nem nevetné magát,
468   II,     XV|                 másik személy dolga. – S ha őt ezért valaki kerítőnek
469   II,     XV|                 szegény feuilletonistát, ha mindenkinek külön megtisztelő
470   II,     XV|            nélkülözni. No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~Utcu!
471   II,     XV|                lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig össze talált jönni
472   II,     XV|         Megbocsát, tisztelt házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás
473   II,     XV|                  és nem játszott többet. Ha tejfehér arca még engedne
474   II,     XV|                 előszobában.~ ~– Diable! ha rászedtek volna!~ ~Ott pedig
475   II,     XV|            nevemet. No csak tessék neki, ha ez mulattatja. Ártani nem
476   II,     XV|             miken elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni látja.~ ~Így
477   II,     XV|      megközelíthetlenné vált rá nézve.~ ~Ha az egekbe vitték volna vagy
478   II,     XV|                  vagy a poklok fenekére, ha sziklavárban őriznék, vagy
479   II,     XV|                pénzed el nem bolondítja, ha pedig udvarlót akar magának
480   II,     XV|               hajtja fejét nyugalomra, s ha van valaki, aki nyugtalan
481   II,    XVI|         közhatóságok nem biztosítanak.~ ~Ha egy jellemkérdésben gyöngének
482   II,    XVI|           gyöngének állítanak valakit.~ ~Ha egy nem kedvelt viszonynak
483   II,    XVI|          viszonynak útját kell állani.~ ~Ha egy titokban terjesztett
484   II,    XVI|            csapással véget kell vetni.~ ~Ha egy politikai vitában valaki
485   II,    XVI|                 okvetlen kelle folyni.~ ~Ha öt perc alatt meg nem tudják
486   II,    XVI|              ebben mi így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék egyedül
487   II,    XVI|          vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice akartok vívni,
488   II,    XVI|           vezekelni.~ ~Oda nem követjük, ha visszajön, úgyis ki fogja
489   II,   XVII|                vevők szolgálatára; tehát ha ő vásálni megy valahova
490   II,   XVII|                  mily előnye lesz abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei
491   II,   XVII|            Boltay – folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik feljövök magam,
492   II,   XVII|                 építtessen a fővárosban. Ha nem akar is benne lakni,
493   II,   XVII|                 is tudtára adatván, hogy ha egyszer fokhagymát evett
494   II,   XVII|                amikért nagyon kár volna, ha János úr vagy éppen szeretett
495   II,   XVII|                  magát, s szívesen vevé, ha itt-amott tiszteletbeli
496   II,   XVII|                pártfogónak megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék.
497   II,   XVII|              mint a „kútba estem”-nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság,
498   II,   XVII|             cukorrépagyár felállítására, ha azt nem találta eléggé közemberiséget
499   II,   XVII|           iskolai könyvek terjesztésére; ha azt bolondságnak tartotta,
500   II,   XVII|               társulat részvényei által. Ha jobb szerette a vizet, s
501   II,   XVII|           szuperintendencia * nevében, s ha három alól kibújhatott,
502   II,   XVII|           bohóságot, s nem neheztel meg, ha véletlen egy-egy dévaj kifejezést
503   II,   XVII|           asszonyairól azt mondják, hogy ha jelenlétükben valaki egy
504   II,   XVII|                 a száján ereszteni, vagy ha kesztyűjét lehúzza, rögtön
505   II,   XVII|                 e mai napiglan hasonló – ha nem nagyobb – népszerűségnek
506   II,   XVII|                 legalább két példányban. Ha hozzávesszük ehhez hajdani
507   II,   XVII|          öt-hatszáz p. forinton * kel, s ha minden magyar földesúr egyszer
508   II,   XVII|         itatóspapiros helyett használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván
509   II,   XVII|                  boldognak érezné magát, ha az igazgató választmányba
510   II,   XVII|                 írni, mintha jobb volna, ha azon gondolkoznátok, hogy
511   II,   XVII|                  hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár
512   II,   XVII|                  hogy milyen szép volna, ha egyszerre ővele elbuknék
513   II,  XVIII|                azért mégis tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa megelőzte
514   II,  XVIII|                nejéhez, hogy nézze át, s ha történetesen kifelejtett
515   II,  XVIII|                 s nagyon szerette volna, ha most egyszerre olyan hosszú
516   II,  XVIII|                kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott, annál
517   II,  XVIII|                választja szerepét többé; ha bátran, biztosan lép fel,
518   II,  XVIII|              biztosan lép fel, megtörik, ha megalázza magát, kigúnyolják,
519   II,  XVIII|         kiszámolás van rejtve. Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj neki,
520   II,  XVIII|                  nem érti azt, jaj neki, ha elérti, és el nem tudja
521   II,  XVIII|                tudja titkolni. Jaj neki, ha vissza nem tudja adni, és
522   II,  XVIII|                 tudja adni, és jaj neki, ha visszaadja. – Szegény asszony!~ ~
523   II,  XVIII|               Varga bácsi, megbocsásson, ha egy kéréssel terhelem.~ ~
524   II,  XVIII|              percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos asszony úgy
525   II,  XVIII|              rigorózumba * fogva soha.~ ~Ha azt kívánta volna tőle Kárpáthyné,
526   II,  XVIII|            boldogtalannak tartaná magát, ha vagy egyszer beszéd közben
527   II,  XVIII|              tisztelettel viseltetik, de ha leánya volna, egyiket sem
528   II,  XVIII|               másoktól is kérdezősködni, ha nem azt fogják-e egy szívvel,
529   II,  XVIII|                 nézve nagyobb öröm, mint ha e kettőt egymással egyetértésben
530   II,  XVIII|            szinte példabeszéddé vált, és ha valaki együtt látja őket,
531   II,  XVIII|            valamit ne beszéljen hozzá, s ha beszél, akkor szokott mindég
532   II,  XVIII|            szokott mindég mosolyogni, és ha mosolyog, akkor nemcsak
533   II,  XVIII|                  a szavakat, sőt inkább, ha volnának is azok valakinél,
534   II,  XVIII|                igen sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem találták
535   II,  XVIII|                  házamnál elfogadhassam; ha talán nem gondolná célszerűnek
536   II,  XVIII|           beszélnivalója van egy mással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk
537   II,  XVIII|                 vége van, ezen átestünk. Ha megígéred, hogy erről nem
538   II,  XVIII|                 meg nagyon meg is unnád; ha pedig ketten leszünk, majd
539   II,  XVIII|        kisasszony. – Csak egy hétig?~ ~– Ha ugyan ki nem vertek innen –
540   II,  XVIII|              közbe Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk,
541   II,  XVIII|              macska, mely akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János
542   II,  XVIII|                milyen derék dolog volna, ha e két asszony az ő két leánya
543   II,  XVIII|                szinte táncba elegyednék, ha volna kivel, s csak az esik
544   II,    XIX|         leereszkedést véltek tanúsítani, ha az ünnepélyen megjelennek,
545   II,    XIX|                kik kételkedtek magukban, ha illendő lesz-e a fiatal
546   II,    XIX|                 csoda egy új asszonynál, ha azt sem tudná, hol kezdjen
547   II,    XIX|                   Mindenre emlékezett, s ha kellett valamit végezni,
548   II,    XIX|                ezt végezzük el?” Úgyhogy ha Fannynak elég finom érzése
549   II,    XIX|                értekezés folyamát viszi; ha rajtam állna, én bizonyosan
550   II,    XIX|                egy mindjárt legfelül; ez ha közönséges ember volna,
551   II,    XIX|            amellett heves, szenvedélyes; ha indulatba jön, nem válogatja
552   II,    XIX|                  hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik,
553   II,    XIX|                 elduzzogjon érte holtig; ha valaki jön hozzád, midőn
554   II,    XIX|          meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene,
555   II,    XIX|                munkájából ki nem felejt, ha azt akarja, hogy abban magyar
556   II,    XIX|            vásárolják, és olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom,
557   II,    XIX|         keresztbe tette a lábát, elájul; ha egy macska téved a szobába,
558   II,    XIX|                  szobába, görcsöket kap; ha a kés a villára van téve,
559   II,    XIX|                  le nem ül az asztalhoz; ha künn a kertben rózsák vannak,
560   II,    XIX|             valami öklelő vadállattól, s ha meglát egy férfit, akinek
561   II,    XIX|              szín előtte, görcsöket kap, ha látja; senkije felől ne
562   II,    XIX|             beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat vezényelne; „
563   II,    XIX|               vezényelne; „Mit? Micsoda? Ha? Hogyan?” – így beszél örökké
564   II,    XIX|      Megregulázza az egész társaságot, s ha valakire megharagszik, annak
565   II,    XIX|                   de megesik rajta, hogy ha a kocsis rosszul hajt, kiveszi
566   II,    XIX|                 kardot ránt melletted, s ha valahol hátad mögött az
567   II,    XIX|               sokat fog róla beszélni, s ha azt mind végighallgatod,
568   II,    XIX|           ellensége, akit csak ismer, de ha összejön vele, öleli, csókolja,
569   II,    XIX|                 van ragadtatva. Legjobb, ha fel sem veszed. Egyenesen
570   II,     XX|         polgárleányok sem rút asszonyok, ha egyszer nemesi családba
571   II,     XX|              Kárpáthyné és Szentirmayné; ha török poéta volnék, azt
572   II,     XX|                 előnyt ád egy gyűlésnek, ha hölgyek is vannak jelen,
573   II,     XX|                 törvényes ura az agarat, ha azon pillanatban egy idegen
574   II,     XX|                 azt a praktikus életből, ha valaki egy agarat elad,
575   II,     XX|                 sírtak, ott szűköltek, s ha beszökhetett egy, azt az
576   II,     XX|                magunkat sem értjük, mert ha nem tekinteném azt, hogy
577   II,     XX|              ingerültté válhatott volna, ha eközben Horhi Miska kedvenc
578   II,     XX|              volna a gyűlés tekintélyét, ha Gergely gróf azon komolysággal
579   II,     XX|            asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk,
580   II,     XX|                 volt a tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt
581   II,    XXI|                  ez sem volt elég, hanem ha valaki még ki nem nyitotta
582   II,    XXI|           mellett lovagló Kárpáthyhoz –, ha én önnek volnék, nem tartanék
583   II,    XXI|            valaki, hahaha!~ ~– Akkor meg ha önnek volnék, nem jönnék
584   II,    XXI|               pünkösdi király beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak
585   II,    XXI|                  készséggel ajánlá, hogy ha valami baj van a nyeregszerszámon,
586   II,    XXI|                egy csézában rejtőzködik. Ha figyelmezne rá valaki, észrevehetné,
587   II,    XXI|                  féltem ezt az asszonyt; ha valami baj találná érni!
588   II,    XXI|      legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~– Igazán
589   II,    XXI|                az erkélyre, utána nézni, ha utól fogja-e őket érni.~ ~
590   II,    XXI|               amiről ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen ideál –
591   II,    XXI|                Flóra pedig arra gondolt, ha most Rudolf csak egyszerre
592   II,    XXI|             széles vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte és az agarak
593   II,    XXI|          annyiszor találkozott már vele, ha sohasem vette észre. A paripa
594   II,   XXII|                     Mit jelentene ez?~ ~„Ha te nem volnál boldog, nem
595   II,   XXII|               Kárpáthyné meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény
596   II,   XXII|              boldogságot.~ ~És utoljára, ha akarna is, mit érhetne el?
597   II,   XXII|               akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös lenni,
598   II,   XXII|             boldogságot tanulta ismerni? Ha meg akarná csalni, megtörni,
599   II,   XXII|         szeszélyekre építhetné reményét, ha azt hihetné, hogy Rudolf
600   II,   XXII|            kedélye óhajtja a változatot; ha ilyennek képzelhetné Rudolfot,
601   II,   XXII|                  vonnák vissza kezeiket, ha tudnák, minő gondolatok
602   II,   XXII|                Milyen boldog volna most, ha soha nem tanulta volna e
603   II,   XXII|                  szenvedélyt megismerni, ha soha nem bocsátotta volna
604   II,   XXII|                  elérhetlen vágyak után, ha a tisztes agg nőre hallgatott
605   II,   XXII|                 szereti az asszonyt! Tán ha meghal, túl nem bírta volna
606   II,   XXII|            szabad, s majd egy hét múlva, ha szép idő lesz, egy félórára
607   II,   XXII|          jelenettel felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ ~
608   II,   XXII|                 elébb megtudva Teréztől, ha Fanny ébren van-e, s nem
609   II,   XXII|       fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~–
610   II,   XXII|                 percben elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet
611   II,   XXII|              kívánsz?~ ~– Azt szeretném, ha ön mindenüvé velem jönne,
612   II,   XXII|        Cselédjeinek utasításul adá, hogy ha a régi látogatók keresik,
613   II,  XXIII|                  Nagy hiba volna tőlünk, ha végképpen megfeledkeztünk
614   II,  XXIII|                 Nagyon rosszul élne meg, ha modellnek kellene magát
615   II,  XXIII|        válogatott mindenféle képek, mik, ha egymásra nézhetnének, bizonyosan
616   II,  XXIII|                 hogy az nem bánta volna, ha nem hozott volna neki pipát.~ ~–
617   II,  XXIII|              számum a piszkos rokonodat! Ha tudom, máskor bottal jövök
618   II,  XXIII|                 volt; nagyon fog örülni, ha meglát.~ ~– Részemről a
619   II,  XXIII|     Kárpátfalvára, s gyönyörködik benne, ha neje azokat szeretetre méltóknak
620   II,  XXIII|                  Annál okosabban tennél, ha kibékülnél nagybátyáddal.~ ~–
621   II,  XXIII|              alakú amerikai széken. * ~– Ha én azt be tudnám bizonyítani,
622   II,  XXIII|                 e nő valakibe szerelmes, ha azt valami világosan, valami
623   II,  XXIII|                felkacagott.~ ~– Barátom, ha törvényeink nagyon lelkiismeretes
624   II,  XXIII|               előtt kompromittálhatja, s ha nincs ilyesmi, kell azt
625   II,   XXIV|          töviskorona elé, mely reá várt, ha e férfiúval és annak nejével
626   II,   XXIV|                 amikre nem köszönné meg, ha feleletet kapna. Ez azok
627   II,   XXIV|                terhére lenni nagysádnak, ha egy kevéssé fecsegünk?~ ~–
628   II,   XXIV|              nyomorult mitológiai Páris, ha e két istennő közül kellene
629   II,   XXIV|                jött, és nem bánta volna, ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~ ~–
630   II,   XXIV|                 Az nem volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~–
631   II,   XXIV|                  éjszakát kedves Rudolf. Ha alunni megy, küldje be szobalyányomat.~ ~
632   II,   XXIV|          Olyasmit.~ ~– Ki felől?~ ~– Óh, ha megmondanám, akkor nem lenne
633   II,   XXIV|                bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád,
634   II,   XXIV|                       Ezt nem értem.~ ~– Ha azt fogják rólad is mondani,
635   II,   XXIV|              többivel nem törődöm.~ ~– S ha én is annak tartanálak?~ ~
636   II,   XXIV|                   Meg kell mutatni, hogy ha nejének van elég ereje lemondani,
637   II,    XXV|                  az igazi férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha önkényt
638   II,    XXV|                   s ha neki úgy tetszik, ha önkényt teheti, miért ne
639   II,    XXV|            szavát csak akkor mondaná ki, ha már minden veszve volna.~ ~
640   II,    XXV|                is diadalmaskodott ő már, ha feltette magában, hogy győznie
641   II,    XXV|                az egésszel; ő örül neki, ha neje jól mulat. Nem kell
642   II,    XXV|                nejét nyerhesse vissza.~ ~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~ ~ ~
643   II,    XXV|                  e magánnyal elégedve, s ha megmondjuk, hogy csaknem
644   II,    XXV|              eredj nőmhöz fecsegni, vagy ha okosabbnak tartod, használd
645   II,    XXV|          Rudolfot látja szemközt jőni.~ ~Ha véletlenül a kalitjából
646   II,    XXV|                  rá felelni.~ ~– Hát még ha ismerős volna nagysád velök!~ ~
647   II,    XXV|           kérdőleg tekinte rá.~ ~– Igen, ha ismerné nagysád a virágokat
648   II,    XXV|             milyen sárga, szegény.~ ~Óh, ha tudná, minő kegyetlen kínzást
649   II,    XXV|                karját karjába ölté; hogy ha meg akar szakadni a szíve,
650   II,    XXV|              neki, hogy senki sem tudja, ha ő maga érzi, hogy e boldogság
651   II,    XXV|                 kincs! Mit használ neki, ha az, ki meglopatott, nem
652   II,    XXV|                akarja, hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő
653   II,    XXV|                úgy az rettentő játék, és ha való, akkor még rémítőbb.~ ~
654   II,    XXV|                 fölöttem bűneimért, hogy ha még egyszer meglátom önt,
655   II,    XXV|                  Azért kerüljön engemet, ha szán. Nem szerelmet, csak
656   II,   XXVI|           bivalyvadászatra járván, hanem ha megtértünk, majd igen szép
657   II,   XXVI|                   figyelmessé téve, hogy ha Abellinóval beszélgetni
658   II,   XXVI|                eszébe az igazi gondolat, ha véletlenül egy pár gyorsabb
659   II,   XXVI|                 agyában.~ ~– Ezer ördög! Ha te most igazat beszélsz!~ ~
660   II,   XXVI|        kétségbeesett mormogásra.~ ~– Már ha gyilkolni akarsz barátom,
661   II,   XXVI|               kötetes kis könyvtár; amit ha az ember végigolvasott,
662   II,   XXVI|            kitudom, hogy ki az! Kitudom, ha az ördög, is és gyalázatos
663   II,  XXVII|             felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék
664   II,  XXVII|          hasonlítani, annál nagyobbak, s ha olykor lecsukta azokat,
665   II,  XXVII|                hallgatózott, ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden
666   II,  XXVII|                  Ki bírná örömét leírni, ha egy-egy vidám kiáltása a
667   II,  XXVII|                  repült el szájáról.~ ~– Ha volna számára e világon
668   II,  XXVII|              máshová…. eljössz-e hozzám, ha meghalok? Ha meghalok, szabad
669   II,  XXVII|           eljössz-e hozzám, ha meghalok? Ha meghalok, szabad lesz hozzám
670   II, XXVIII|            maradok ki.~ ~– Nem jó volna, ha elkísérném az ifjú urat,
671   II, XXVIII|                 elkísérném az ifjú urat, ha valahova akar menni? Itt
672   II, XXVIII|              talán majd jobb kedvű lesz, ha ott kisírhatta magát.~ ~
673   II, XXVIII|              ráakadhatunk a friss hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk,
674   II, XXVIII|                Milyen boldog lett volna, ha ez ifjún kívül sohasem ismer
675   II, XXVIII|           temetőn kívül meg fogom várni, ha valamiben szolgálatára lehetek,
676   II, XXVIII|               jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a
677   II,   XXIX|               ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~
678   II,   XXIX|               álljon ott oly magányosan; ha valaha kiszárad a fa, vagy
679   II,   XXIX|         elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni belőle
680   II,   XXIX|                folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen fiam gyámsága legközelebbi
681   II,   XXIX|             védni fogja őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám
682   II,   XXIX|                  mint lettem volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni
683   II,   XXIX|                hazug volnék Isten előtt, ha azt mondanám ez órában,
684   II,   XXIX|                 saját fejére üssön vele. Ha ő névnapomon kibékülés helyett
685   II,   XXIX|               helyett koporsót nem küld, ha ő cselszövényeivel egy ártatlan
686   II,   XXIX|            emberem, ki mindig szeretett; ha baleset ért, akkor volt
687   II,   XXIX|              fizetéseikben maradjanak, s ha elnyomorodnának, vagy ha
688   II,   XXIX|                 ha elnyomorodnának, vagy ha gyarlóságaik miatt el kelle
689   II,   XXIX|                  ama boldogabb hazánkat. Ha meghallják önök, hogy beteg
690   II,   XXXI|                  az öreg nábob halála, s ha e sok beszédet mind összeszedjük,
691   II,   XXXI|               minden reggel beállítania, ha azt akarja, hogy aranyat
692   II,   XXXI|              kezdeni?~ ~– Legjobb volna, ha instruktornak szegődnék
693   II,   XXXI|                 azért változott úgy meg; ha csak koporsót emlegettek
694   II,   XXXI|             világot az erkélyszobában, s ha kifogytak a közel levőkből,
695   II,   XXXI|                 Abellinóra nézve. Kivált ha be nem bizonyíthatja, hogy
696   II,   XXXI|                 Azt ő nagyon restellené, ha valaha a világ megtudná,
697   II,   XXXI|             számadásain keresztül.~ ~ ~ ~Ha találkozott valaki Mayerné
698   II,   XXXI|                emeli a szépséget. De már ha mégis valaki elég kíváncsi
699   II,   XXXI|             fosztani; hanem utánanézend, ha nem találna-e örökre megsiratott
700   II,   XXXI|                 fillérnyi becse is, mert ha valami értékest akarna neki
701   II,   XXXI|                az egy nagyanya szívének, ha egyetlenegy unokáját még
702   II,   XXXI|                még csak nem is láthatta, ha még csak álmodni sem képes
703   II,   XXXI|                álmodni sem képes felőle. Ha meghal, még a másvilágon
704   II,   XXXI|                  Ő gyalog is elmegy oda, ha térden állva kell is odáig
705   II,   XXXI|                 senki, azután nem bánja, ha meghal – s a többi, s a
706   II,   XXXI|             Kárpáthy úr, alásszolgálója. Ha én ezelőtt húsz esztendővel
707   II,   XXXI|                fogja utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet ellene
708   II,   XXXI|             gyermeket.~ ~Nehány év múlva ha találkozandunk vele, mint
709   II,   XXXI|                  nemzetünk történetében. Ha Isten erőt ad lelkemnek,
710   II,   XXXI|                  azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi, örömükben
711   II,   XXXI|               jobb hiányában – de szíve, ha ugyan van nála ilyesmi,
712   II,   XXXI|              Szegény ember!~ ~Más ember, ha megvénül, azt tisztelni
713   II,    Veg|               tény.~ ~A következtetést – ha szíveskedett a türelmes
714   II,    Veg|              magamforma apró emberektől, ha azt hitetnék el magokkal,
715   II,    Veg|              bajon segíteni tudnak, vagy ha az jobbra fordul, magoknak
716   II,    Veg|                  még nagyobb hiba lenne, ha erejök csekélységének érzetében
717   II,    Veg|        legnagyobb boldogság.~ ~Most már, ha a regényíró alakokat keres,
718   II,    Veg|                 el is maradhatott volna, ha alakjaim jellemzésére okvetlenül
719   II,    Veg|                az idegen szavakat. Erre, ha tréfálni akarnék, azt mondhatnám,
720   II,     Sz|                 jós azt jövendölte, hogy ha Danaénak fia születik, az
721   II,    Meg|               Kissé mókás helyzet ugyan, ha elképzeljük, hogy ül az
722   II,    Meg|              tudja, hogy mi lesz belőle, ha kikel. Talán kakukk? Vagy
723   II,    Meg|          költeményt életre melengetni.~ ~Ha lehet a galamb vallási szent
724   II,    Meg|               aztán meg a régi Rómába, s ha már éppen valami magyart
725   II,    Meg|            Jennyt. Mit szólsz hozzá?~ ~– Ha tudod, hogy mit cselekszel,
726   II,    Meg|             cselekszel, akkor idvezülsz; ha nem tudod, akkor elkárhozol.~ ~(