Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     fogva közre.~ ~A szekér elöl megy, a hintó hátul, azért hogyha
 2    I,      I|      Bőjt vagyon itten örök, nem megy el itt a török.”~ ~ ~– Micsoda
 3    I,      I| falkaszámra és, ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom
 4    I,    III|       hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból jött, gyalog
 5    I,    VII|      egyszerű formaságok mellett megy végbe. Amelyik félnek nem
 6    I,   VIII|         őrizni, s akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni,
 7    I,   VIII|         között, és az mind borba megy.~ ~Nemsokára a kertek alól
 8    I,   VIII|     meghagyta, hogy míg haza nem megy, aratáshoz, kaszáláshoz
 9    I,   VIII|  hajdúkat.~ ~De mikor villányira megy a verseny, akkor már a tizedik
10    I,      X|      fizetésének fele büntetésbe megy el.~ ~Ez sok volt!~ ~Mayer
11    I,    XII|       csak a furcsa.~ ~Hátha nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni
12    I,   XIII|        álló Palkóra. – Miért nem megy a fiskálisért, hogy idehíja?~ ~–
13   II,    XIV|    reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen keresztül,
14   II,     XV|         udvari szájtátók láttára megy véghez ez a szcéna.~ ~–
15   II,     XV|      szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik, mit nyer vele?
16   II,     XV|     megveri a feleségét. Ha Rézi megy hozzá, ott van ni, ő lett
17   II,     XV|       kell Kárpáthy Jánosnak. Ki megy érte? Elmegy Boltay mester
18   II,     XV|        az erdő mellett, s gyalog megy Boltayék lakáig; ott azt
19   II,     XV|         estély az én költségemre megy? Csalatkoztok. Ennek Fennimor
20   II,     XV|          Kecskerey úr) az ajtóig megy eléjök, a komorn kitárja
21   II,    XVI|         nem szabad! A viadal nem megy életre-halálra; mi szükség
22   II,   XVII| szolgálatára; tehát ha ő vásálni megy valahova a maga pénzeért,
23   II,  XVIII|      nyugalmát tartani. Adieu!~ ~Megy már.~ ~János úr még most
24   II,    XXI|         iszonyúan kopogni, mikor megy, és egészen más hangon beszélni,
25   II,   XXIV|     Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~ ~– Átvonulok kőhalmi jószágocskámra,
26   II,   XXIV|          nézve.~ ~– De hát miért megy el éppen az ünnepély elől?~ ~–
27   II,   XXIV|      rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom, engem nem csalsz
28   II,   XXIV|         kedves Rudolf. Ha alunni megy, küldje be szobalyányomat.~ ~
29   II,    XXV|        kendővel, kalappal.~ ~Így megy el hazulról egy becsületes
30   II,   XXXI|      hogy ott fog maradni, ahova megy.~ ~Úgy is lett.~ ~Flóra