Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|         az alattvalóim.~ ~– Hány leányt bolondítottál el?~ ~– Minek
 2    I,     IX|    zártörőkkel sem boldogulsz. A leányt egy kegyes, szüntelen imádkozó
 3    I,      X|     uracsok mulattaták a nagyobb leányt, a színházi kardalnoknő
 4    I,      X|      hogy kitagadá az elvetemült leányt mindenféle vagyonaiból megparancsolván,
 5    I,      X| elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt hozzám el nem fogja hozni,
 6    I,      X|          magában –, mennyi rossz leányt bele lehetne fojtani, az
 7    I,      X|     kezéből kapta ki a legkisebb leányt, ölelték, csókolták, mintha
 8    I,     XI|         szülői nem adták hozzá a leányt – pedig az is szerette őt –,
 9    I,     XI|    emberek, kik megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek, egész
10    I,     XI|     vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet többször készteté
11    I,    XII|         hogy védje, oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem itt
12    I,    XII|    reménytelenül szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, és mind
13   II,    XIV|      magának. Egy filiszter, aki leányt őriz! Lehet-e ennél nevetségesebb
14   II,    XIV|         hogy hová rejték előle a leányt, s néhány nap múlva már
15   II,    XIV|          Én ismertem egy szegény leányt, kit szüléi tavaly gazdag
16   II,    XIV|      hallgat, s ki fog akkor egy leányt megőrizhetni az eleséstől,
17   II,    XIV|    násznagyod, még ma megkérem a leányt neked, s holnap, fogadom,
18   II,    XIV|        egy nálamnál jobb, hívebb leányt, aki őt boldogítani tudná.~ ~–
19   II,    XIV|    fogják vehetni! Koldusok!~ ~A leányt összecsókolák mind a ketten,
20   II,    XIV|         férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen.~ ~Fanny szemeit
21   II,    XIV|       világ. Egy ifjú szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes,
22   II,     XV|       nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon szigorúan tartják.
23   II,     XV|    Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit le nem vette róla.
24   II,     XV|            Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni, gyönyörködni látszék
25   II,     XV|       élete volna! Az később más leányt vett el, s még alig háromesztendős
26   II,     XV|         szerencsétlenné teheti a leányt, s örökre titokban hagyhatja
27   II,     XV|        ékesszólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre.
28   II,     XV|        mondá, hogy nem találja a leányt, de az bizonyosan el fog
29   II,  XVIII|     rossz hírű családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított
30   II,   XXIV|      Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül öccse