Kötet, Fezejet

 1    I,    XII|      kidolgozásában.~ ~Másik volt Konrád (magyar főúr), roppant atlétai
 2    I,    XII| fiatalember! – kezdé dörgő hangon Konrád. – Ez Boltay mester háza?~ ~–
 3    I,    XII|           olyan nagyon morogni.~ ~Konrád erősen fújtatva tekinte
 4    I,    XII|     mestert.~ ~– Nincs idehaza.~ ~Konrád szemeivel inte Liviusnak,
 5    I,    XII|    válogatni.~ ~– Jól van – monda Konrád, előhúzva belső zsebéből
 6    I,    XII|          ne ijedjen meg – biztatá Konrád –, nem akarom önt bántani;
 7    I,    XII|             Igen. Barna Sándor.~ ~Konrád feljegyzé azt tárcájába,
 8    I,    XII|           szólt mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot
 9    I,    XII|           bármikor kielégíteni.~ ~Konrád Liviusra nézett.~ ~– Ez
10    I,    XII|      kívánja a kölcsönös hitel.~ ~Konrád kételkedni kezdett a legény
11    I,    XII|          el annak kielégítését.~ ~Konrád félrevoná Liviust, megtudandó
12    I,    XII|          ön, Barna Sándor – szólt Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek
13    I,    XII|           lehetett mit felelni.~ ~Konrád összefoná nagy mellén rettentő
14    I,    XII|          és kaptam érdemrendet.~ ~Konrád megcsóválta a fejét.~ ~–
15    I,    XII|         vöröshagymával is víni.~ ~Konrád visszahökkent.~ ~– Diable! *
16    I,    XII|       szükségük Sándortól, nehogy Konrád és Livius oly embereket
17    I,    XII|   keresztül; Abellino, a termetes Konrád, Livius, egy seborvos és
18    I,    XII|         is meg kell őt kínozni.~ ~Konrád nagy sztentorral fordult
19    I,    XII|               Elfogadjuk – felelt Konrád –, biztos kézben ez is szilárdul
20    I,    XII|          félé, másikban a másiké. Konrád egy vastag jegenye mellé
21    I,    XII|      volna! – ordíta az előrohanó Konrád. – Ön egy veszett bolond,
22    I,    XII|         után.~ ~Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait, füléből
23    I,    XII|    törvényes öt perc már lefolyt. Konrád pedig azt állítá, hogy ő
24   II,    XVI|       eredendett ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~ ~A felek
25   II,    XVI|          hanem a tanúk (különösen Konrád) határozottan kijelenték,
26   II,    XVI|       Hiába minden beszéd – monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk
27   II,    XVI|         két mészároslegény.~ ~Ezt Konrád mondta, ki jobban félt,
28   II,    XVI|           le kardjaikat! – ordíta Konrád. – Le és fel!~ ~S azzal
29   II,    XVI|         párbaj szabályait – szólt Konrád –, ön meg van fosztva azon
30   II,   XXXI|    találni.~ ~Itt van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey Gergely, az