Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        tornác alatt a hátárul.~ ~Érdemes lesz az új jövevényt, amennyire
 2    I,     II|    Abellinót jól ismerték már az érdemes kenyérpusztítók, mert a
 3    I,     VI|     otthagyta a páholyt.~ ~– Hát érdemes ennek igazat mondani? –
 4    I,   VIII|          úr édesatyja, akinek az érdemes orcája most is ott függ
 5    I,      X|        papiros között találta az érdemes kriminális asszesszort,
 6    I,     XI|    felfedezések után járni, s ez érdemes gyönyörvadászok száma az
 7    I,    XII|          haszontalan emberre nem érdemes vesztegetni a szót, s azzal
 8    I,    XII|          a „Pressburger Zeitung” érdemes szerkesztőjéhez, s másnap
 9    I,    XII|  visszakergetni odúikba.~ ~E két érdemes lovag tehát, pro superabundanti, *
10    I,   XIII|     közelségben vannak.~ ~Míg az érdemes jószágigazgató eddig a szobába
11    I,   XIII|       szólt kezeit félredugva az érdemes jószágigazgató –, nem vagyok
12    I,   XIII|      vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~ ~És a nagy világért rá
13    I,   XIII| eltartott másfél óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal
14    I,   XIII|         nevenapja van most.~ ~Az érdemes népegyengető azután annak
15   II,    XIV|             Tán éppen magával az érdemes mesterrel vagyok szerencsés
16   II,    XIV|          E gyűrűt hagyá nálam az érdemes úr, hogy azon esetben, ha
17   II,     XV|            Fanny maga fogadja az érdemes vendéget, arca valamivel
18   II,     XV|  természethű prozopopea. * ~ ~Az érdemes házigazda nagymértékben
19   II,   XVII|        monda a nábob megrázva az érdemes férfiú kezét –, remélem,
20   II,   XVII|          neki is meghagyatott az érdemes jószágigazgató által, hogy
21   II,  XVIII|   felállok.~ ~– Pedig nem volnék érdemes e különös tiszteletre –
22   II,  XVIII|         annyiban nem hasonlít az érdemes kisasszony a csalánhoz,
23   II,  XVIII|      gázolt a sleppjére, hogy az érdemes dáma szinte hanyatt bukott
24   II,     XX|          sütemény után, miken az érdemes úr keresztül késvillázta
25   II,     XX|          is az ekként összegyűlt érdemes társaság nyilatkoztassa
26   II,  XXIII|             Még reggel van, s az érdemes úr még nincs felöltözve;
27   II,  XXIII|      cicisbeo * nem leszek.~ ~Az érdemes gentleman sietett magáról
28   II,   XXIV|            Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút? Mert ok nélkül
29   II,   XXVI|     másodszor betenni a lábát az érdemes gentlemannek.~ ~Éppen most
30   II,   XXXI|       sajátja volt, kérte meg az érdemes hölgyet, hogy hagyja el