Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               a beszéd.~ ~– Jobb volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy
 2    I,      I|        refüzírozni * nem lehet.~ ~– Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter;
 3    I,    VII|       hatalomkarral nem küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk vele.
 4    I,   VIII|      Nádudvarig és Tiszafüredig; abban bizony ellakhatik nemcsak a szilaj
 5    I,      X|           kihallgatása nélkül ítéltél? Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj
 6    I,      X|                a vénkisasszonyt.~ ~– A bizony nem akar egyebet, mint Fannyt
 7    I,      X|              egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos hírű
 8    I,      X| leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony nem tagadnám meg a kívánatát,
 9    I,    XII|             akarja elvétetni Fannyt. Ő bizony nem törődik velök többet.~ ~
10    I,    XII|                A szegény mesterlegényt bizony senki sem szándékozott agyonlőni,
11    I,   XIII|                savanyodott meg.~ ~– No bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed,
12    I,   XIII|            tudva, mit feleljen.~ ~– De bizony itt van a *-i szuplikáns;
13   II,    XIV|               Teréz is nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem
14   II,     XV|            uram, ezer köszönet, hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én
15   II,     XV|                 az nagyon valószínű; ő bizony csak azt tartá szemei előtt,
16   II,     XV|           végső szükség kényszeríté; ő bizony a kertek alatt elébb otthon
17   II,     XV|               kidobják az utcára. Héj, bizony jobban tenné minden anya,
18   II,     XV|          minden ember köszön neki; úgy bizony, így beszélnek most azok
19   II,     XV|           tőlem régóta el van véve. Az bizony meglehet, hogy férjhez ment.”
20   II,     XV|        Hatvanezer pengő nagy pénz, azt bizony bolondul senki sem dobja
21   II,     XV|              vajon ő volna az? Ej, ej, bizony húsz évvel megifjúlt. Oly
22   II,     XV|              gondolt ez a leány? Talán bizony csak ki akarja az anyját
23   II,     XV|         szerelemben. Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~ ~Fennimor
24   II,     XV|         szerelemben! Szegény Abellino, bizony isten sajnállak. Ezer aranyommal
25   II,  XVIII|           jóságának, ahogy gondolod) – bizony régi per már, még én akkor
26   II,  XVIII|               Kárpáthy János irányában bizony nemigen ébred fel bárkiben
27   II,     XX|         hölgyeket bámulta volna; pedig bizony lett volna ott mit bámulni,
28   II,  XXIII|         állótükörből nézi magát. Pedig bizony nincs mit gyönyörködni magán.
29   II,  XXIII|              lehet belé szerelmes.~ ~– Bizony az különös volna.~ ~– Mi
30   II,   XXVI|            kötött. Úgy kell neki.)~ ~– Bizony barátom – folytatá Kecskerey –,