Kötet, Fezejet

 1    I,     II|  Hiszen tudhatja, aki közelről szeret látni, hogy a házasság az
 2    I,      V|         kit éveken át makacsul szeret – lassankint elfogynak az
 3    I,    VII|         nélkülözni azért, akit szeret; ha kell, tud szolgálója
 4    I,     IX|     beszél nekik. Engem nagyon szeret; a principálisom mindig
 5    I,      X|  Tudakolták, utána jártak, mit szeret, mit óhajt.~ ~– Milyen jó
 6    I,     XI|         Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy embert, aki
 7    I,     XI| Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy embert, aki ideálja,
 8    I,    XII|    elmondá neki őszintén, hogy szeret, lelkének, szívének minden
 9    I,    XII|        szívének minden hevével szeret egy ideált, kit jóltevőjével
10    I,    XII|   volna róla, hogy egyik azért szeret reménytelenül, mert a másik
11   II,    XIV|      hogy Sándor reménytelenül szeret.~ ~És mégis ezt tartá mentő
12   II,    XIV|  régóta igazán, híven, forróan szeret.~ ~– Tudom, Sándor az –
13   II,    XIV|   rajta?~ ~– Azért, hogy engem szeret. Miért nem inkább egy nálamnál
14   II,    XIV|   megállhat.. s téged mennyire szeret!~ ~– Tudom. Ismerem őt.
15   II,    XIV|        ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy leányt, de a leány másba
16   II,     XV|     látszik, hogy téged nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért
17   II,     XV|        Én szeretlek”, akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése
18   II,     XV|   háznál. Látom, hogy mindenki szeret, egy kicsit szigorúak ugyan,
19   II,     XV| egy-egy szatirikus szellem, ki szeret mások balgaságain mulatni;
20   II,    XVI|   kinek sok hitelezője van, és szeret zajt csinálni, hanem valami
21   II,    XIX|       megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik egymást.~ ~
22   II,    XIX|      félned, mert téged igazán szeret, s téged soha elárulni,
23   II,   XXIV|    Kecskerey szokását, hogy az szeret kíméletlenül rágalmazni,
24   II,    XXV|      keresni téged; óh, nagyon szeret téged ez asszony. De ki
25   II,   XXVI|      lehet az, akit ez asszony szeret?~ ~– Nézz körül barátom,
26   II,   XXVI| bizonyossággal tudom, hogy kit szeret – szólt Kecskerey.~ ~– Kit? –
27   II,   XXVI|       sem fogja hinni. Azon nő szeret valakit! Szeret valakit
28   II,   XXVI|        Azon nő szeret valakit! Szeret valakit gyalázatos átadással.
29   II,   XXXI|        még tán a túlvilágon is szeret, és kényszeríté férjét igen