Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         csak képzelni lehet.~ ~E pillanatban lépett be az idegen úr a
 2    I,      I|   Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen senki lélegzetet
 3    I,     II|        parvenüt.~ ~Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe, hogy
 4    I,     II|       adok és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs jobb állapotban,
 5    I,     IV|            Debry szerencséjére e pillanatban egyszerre más tárgy ragadta
 6    I,     VI|      művésznő elé.~ ~A következő pillanatban egy férfihang kiálta az
 7    I,     VI|        asztaloslegény, s abban a pillanatban, amint az első pisszenés
 8    I,     VI|          lépcsőre jutva, de azon pillanatban úgy űték fejébe eddig észre
 9    I,    VII|        férfi ért fel a tetőre. E pillanatban az udvarra szállt le a delnő.
10    I,    VII|      kötéltáncosi bravúrért.~ ~E pillanatban nagy robajjal omlott össze
11    I,    VII|          nem volt sehol; ők azon pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt
12    I,    VII|           Szép, halavány arcán e pillanatban oly nyomasztó kifejezése
13    I,    VII|         Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk egyebet látni
14    I,   VIII|        érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban tarackdurranás jelenti,
15    I,   VIII|    mindjárt vége lesz!~ ~Ebben a pillanatban, amint alig egy szökésnyire
16    I,    XII|      szokatlan hőség terült el e pillanatban, szemeiben rendkívüli tűz
17    I,    XII|       tartott.~ ~Ami a következő pillanatban történt, azt nem tudja megmagyarázni
18    I,   XIII|       boldogabb embernek, mint e pillanatban.~ ~Mivel fogja e nemes,
19   II,     XV|      fölötti meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára szökött.
20   II,     XV|          arcára szökött. A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva.
21   II,     XV|       dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei János úréival találkoztak,
22   II,    XVI|                 Fennimor abban a pillanatban egy sóhaj, egy rándulás,
23   II,     XX| törvényes ura az agarat, ha azon pillanatban egy idegen ember urát meg
24   II,    XXI|        szükség megigazítani.~ ~E pillanatban, senki sem tudja honnan
25   II,    XXI|     hozzá, mint a villám, s azon pillanatban csak azt látni, hogy a róka
26   II,    XXI|          rajta mind a kettő.~ ~E pillanatban egy lovagot láttak meg mind
27   II,    XXI|    óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál
28   II,    XXI|         felhagyni, ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten,
29   II,   XXIV|      volt!~ ~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni. Rudolf felig