Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         és igavonó állatok három óra hosszat hasztalan törekedtek
 2    I,     II|      dandy. – E bonmot-rul * egy óra múlva valamennyi szalonban
 3    I,     II|           Holnap reggel tizenkét óra után elküldheti ön hozzám
 4    I,     VI|       Eljött a várt, a rettegett óra, a népség tódult az operaszínház
 5    I,    VII| ellenállhatlanul a delnőt.~ ~Egy óra múlva útban volt Chataquéla
 6    I,   VIII|    mondják –, egy húszasban. Egy óra múlva aztán már ezerek állnak
 7    I,   VIII|      hogy Jancsinak hínak.~ ~Fél óra alatt fel volt Miska öltöztetve
 8    I,   VIII|    csárdai impromptunál. *~ ~Egy óra alatt tökéletes hőse lett
 9    I,   VIII|      egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak egy arcvonással
10    I,     XI|     rendesen a karnagy lakáig, s óra végeztével ismét érte ment.
11    I,     XI|   ártatlan szívet feláldozni egy óra örömének, a ti katekizmustokban
12    I,    XII|        magát, és eltávozott. Fél óra múlva eljött Rudolf és Miklós.~ ~
13    I,   XIII|       ember valamire, a kitűzött óra ütésére is felébred.~ ~–
14    I,   XIII|           Az is eltartott másfél óra hosszat. Az érdemes úr úgy
15    I,   XIII|       kezdé magában: „Odáig négy óra, vissza négy, az nyolc,
16    I,   XIII|         négy, az nyolc, most két óra van délután, tízre itt lesz.
17    I,   XIII|     szállíták haza cselédei négy óra járásnyira eső lakásába.~ ~
18   II,     XV|     anyját munkára fogni! Ön egy óra múlva velem jön falura,
19   II,     XV|         megígérve neki, hogy egy óra múlva visszakerül, addig
20   II,     XV|       rabszolgakereskedők.~ ~Egy óra múlva előállt a szekér.
21   II,     XV|         végig az országúton. Két óra alatt megjárják az utat,
22   II,     XV|       csendes hajtásával jó négy óra járás.~ ~Fanny maga fogadja
23   II,     XV|       ajtót magok után.~ ~Néhány óra múlva ismét egyenkint felzároltattak
24   II,     XV|         táncoltatik le, tizenegy óra után a hölgyek felkészülnek,
25   II,     XV| hajnalban elmentek, s ő csak pár óra múlva távozott el fogadott
26   II,   XXIV|         ugyanezen szép hírt; egy óra alatt az egész társaság
27   II,    XXV|       egyszer meglátom önt, azon óra halálom órája lesz. Azért
28   II,    XXV|        úszott; de a legboldogabb óra örömei közt is mindig érzeni
29   II,   XXIX|      fogsz atyja lenni…~ ~Néhány óra múlva estebédnél ült az