Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     féltében előrekotródott.~ ~– Lássa, magának nem használ a lárma –
 2    I,     II|        nejét akár többször ne is lássa, hacsak esetleg ismét bele
 3    I,     VI|   valahára megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny
 4    I,     VI|   kevesebb veszéllyel.~ ~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot,
 5    I,    VII|           hogy beszédre bírja, s lássa, vajon e szép arc hogy jön
 6    I,    VII|          egyszóval boldog ember. Lássa Rudolf – és ön még nincs
 7    I,    VII|         öntől ily szót hallanom. Lássa, én kegyeskedő nem vagyok,
 8    I,    VII|          tartá azt magától, hogy lássa, helyesen van-e, megdöbbenve
 9    I,     XI|  ismerősök üdvözlék egymást.~ ~– Lássa asszonyom – monda szomorú
10    I,    XII|      nekem különös okaim vannak. Lássa, én különc vagyok. Ez rendkívüli
11    I,   XIII|          mulatság közepett, most lássa tisztesebb vigalomban."~ ~
12   II,    XIV|          pedig nem egyezem bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy
13   II,    XIV|      odaült a jó öreg ölébe.~ ~– Lássa Boltay papa, az elébb önnek
14   II,     XV|  maradjon ő ott továbbra is.~ ~– Lássa Teréz, én nem tehetek róla;
15   II,     XV|  elfordítja azt magától, hogy ne lássa magát abban ily pongyolán,
16   II,  XVIII|          mert akkor magát hozta. Lássa, én úgy örülök, mikor önt
17   II,  XVIII|          kiterjeszté előtte.~ ~– Lássa, kedves barátom – monda
18   II,    XIX|         azért intéz hozzád, hogy lássa, mennyire nem tudsz neki
19   II,    XIX|        reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott barátnéja
20   II,    XIX|        az neki mind nem tetszik. Lássa meg, hogy valaki keresztbe
21   II,   XXII|       ragyogó képzeletei voltak? Lássa mindennap a barátnő boldog
22   II,   XXII|         Hallja dicsőített nevét, lássa magasztos arcát az ifjúnak,
23   II,   XXII| beszéljen! Ez angyali jóság!~ ~– Lássa, már egészen magamhoz jöttem.
24   II,   XXII|        meg leszek elégedve vele. Lássa, én már előre gondoltam
25   II,   XXIV|        azt a kínszenvedést, hogy lássa őt dicsősége, fénye tetőpontján
26   II,    XXV|          a fiatal nő szívesen ne lássa, udvarolni fog neki. A sikertől
27   II,    XXV|    rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa azt.~ ~Rudolfnak érdekében
28   II,  XXVII|     fejét félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló szemeinek könnyezését.~ ~
29   II, XXVIII|       amiért ide kellett jönnöm. Lássa, nem tudtam volna élni;